Brutális lenne, ha nem lennének a feleslegesen hosszúra íródott dalok, a feleslegesen odapöccentett prüntyökkel... Persze így is megvan a bája, csak épp' nem működik hosszú távon, s ebből még később "baj" lehet. - Néha, a kevesebb több, bár minden kétséget kizáróan a hangzás az bika. Majd legközelebb, talán... Most csak ennyi.

Vegyes érzelmek kavarogtak bennem az album hallgatása közben, ugyanis ezt az Immortal-féle stílust sikerült annyira lekoppintaniuk, hogy sikerült elérniük, hogy elővegyem az "Abbath-művek" sorlemezeit. - Tehát, ha az előzmények fölött szemet hunyunk, akkor ez a produkció tökéletes... - Perverzióból és emberi számítás szerint meg nem hunyok szemet. :P

Végre! Nincs semmi cicoma, csak egy kíméletlen gyomros. - Felüdülés a rengeteg "core-os" muzsika után, igazi múltidézés. Felhívom mindenki figyelmét arra, hogy így köll halálmetált játszani 2013-ban. - Azért a vége felé elfáradtam. - Hiába, öregszem. :) - Amúgy meg, ez igazi kriptazene nem csak kriptaszökevényeknek.

A Dissection óta az ilyen stílusú zenekarok már semmit nem jelentenek. Jon Nödtveidt - számomra még mindig értelmetlen - halálával a műfajon belül ezt a stílust magával vitte a sírba. Próbálkozások természetesen akadnak mint a szóban forgó zenekar, de eddig minden hiába.

Ha cinikus akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy ez bizony kiszámítható, mint a szerdai benzináremelés... - De, ettől függetlenül a bemutatkozás megtörtént, s merem remélni, hogy ez nem csak egy újabb project, mert abból már nagyon elegem van. - A hangzás kiváló, már csak Jeff Loomis hiányzik Van Williams oldaláról ahhoz, hogy kapjunk egy új Nevermore albumot. :D

Ötletekre, vázlatokra nincs értelme pontozni. - Azért 2013-ban több kell ennél, hogy megmozgassa a stílus amúgy sem túl sűrűn fodrozódó állóvizét. - A bemutatkozás mindenesetre megtörtént.

Alapjában véve jó ez a zene, azok ellenére, hogy nem igazán mutat egységes képet. - Tény, hogy hosszú távon viszont elég fárasztó tud lenni. Ráadásul, ha említeni kéne, egyetlen egy nótát sem tudnék kiemelni az albumról. Ez egyben hatásos, de igen fárasztó alkotás. - Félve merem csak kimondani, de bizony a progresszió itt is zenei maszturbációba csap át.

Jóféle iparosmunka, de semmmi több. Stílusában is átlagos. - Csak a szólómunka miatt annyi amennyi. - Ráadásul ezzel a vokállal ki lehet űzni a világból.

Ez az album háromnegyed órát vett el az életemből. - Akkor már inkább egy Opeth vagy egy My Dying Bride album.

Ehhez a zenéhez még fel kell nőnöm. Rejtett világba csöppentem az albummal kapcsolatban. - Remélem, hogy egyszer majd sikerül az értékeit is magamévá tenni. - Pedig nagyon jó pillanatok vannak rajta.

Régóta ott van a kedvencek között a csapat..

Bár ez a fajta muzsika a szívemnek kifejezetten kedves, szomorúan kell konstatálnom hogy ordas nagy műfaji önismétlések érhetőek itt tetten. Közel sem fogalmatlanok ezek a nagy formátumú zenészek, de nálam totál nem működik ez a lemez, unom, a dalok pedig tizenkettő egy tucat kategóriások. Egyelőre a legelső Hail of Bullets lemezt tudtam úgy-ahogy még élvezettel végighallgatni.

Teljesen semleges, stílusában ujjgyakorlat, nem volt túl érdekfeszítő.

Megmagyarázhatatlanul gyenge, lapos, érdektelen, unalmas, jellegtelen anyag.

Az első dal eleje tényleg szemtelen nyúlás. :)

Furcsán retró...az előző 2-3 Ayreon album azért izgalmasabb, érdekesebb volt, itt most sok a tőtelék...

Necrophobic-ék jeligéje manapság az lehet, hogy " az asszony verve jó". :))

Érdekes, kreatív és hallgatható anyag, szó se róla, de a nagy lelkendezéshez most nem csatlakoznék.

Az elektronika inkább pozitív, mint negatív számomra itt, de amúgy nem működött, az egész összességében és maguk a számok is nagyon hosszúak, már a felénél elég volt szinte mindnek.

Szerintem jó kis lemez, és bennem magamtól nem idézte az Immortalt, mert mintha annál színesebb gitárjátékkal dolgoznának, de aztán lehet, hogy csak azt is régen hallgattam.

A gitártémák néha olyan eszméletlen jók, hogy majdnem elnyomják a borzalmas vokál és a téma ilyen formájú feldolgozása által keltett ellenszenvet bennem. De csak majdnem.

Marad a semlegesség.

Lehet minőségre hozzák ugyanazt, mint bizonyos nagy elődök (bár ők végülis saját maguk nagy elődjei, vagy mi), épp csak valami plusz hiányzik már, hogy akarjam is hallgatni annak ellenére, hogy nem kifejezetten én vagyok a közönsége a műfajnak.

Érdekes, hangulatos próbálkozás, de többet egyszerűen nem tudok adni valamire, amiből legfeljebb pár részletet fogok akarni még hallgatni de az egészet semmiképp.

Szerintem nem olyan rossz a helyzet, ideig-óráig határozottan élvezetesnek találtam, csak tudni kellett volna, hol kell abbahagyni, mert ebben a terjedelemben (és ilyen lemezfelépítéssel) ez már fárasztó.

Kiváló, ötletes, jól szól, nem is tudom, mikor győzött meg utoljára black metal ennyire. Egyetlen ellenérvem, hogy vannak gyengébb részek itt-ott.

Csodálatos.

Én is inkább csak elégedett vagyok, mint letaglózott.

Annak örültem a legjobban, amikor vége lett. Az első dal még oké, de utána semmi olyan nem történt, ami egy kicsit is lázba hozott volna. A folyamatos pityi-ptiyi-putyu-dzzzss-trrrr-trrr-dzzzzsss-pityi-puty-rooooaaar inkább csak idegesített a végére.

A gitárjáték érdekes, de annyira nem ötletes szerintem, hamar ki lehet ismerni a trükköket. Jól esik hallani, amikor egy zenekarnak saját stílusa, elképzelése van, de sajnos dalok sehol, hangulat (egy-két jobb pillanatot leszámítva) nulla. Lehet, hogy bennem van a hiba, de valahogy nem látom kiaknázva az egyébként itt rejlő lehetőségeket, ezért meglehetősen untam már a második hallgatásra is.

Ezt a gitárhangzást nagyon nem bírom, többek között ezért sem tudtam soha megbarátkozni a Hipcrosyvel sem. Látszik, hogy Dan Swanö tekergette a gombokat... A zene mondjuk nem rossz, de mivel nekem nincsen erekcióm sem a Wehrmacht és Rommel nevének említésétől, sem a supergroup tagjaitól (kac kac 2), ezért csak egy átlagosnál épphogy jobb death metal lemezt kaptam. Akárhogy is, én a melodikus svéd vonal mellett inkább a komplexebb amerikai deathet bírom, ez a málhás szamár féle vonulat inkább csak egy-egy riffre kap el.

Volt idő, amikor ez tetszett volna, most már nem az az idő van. Sima power metal csak éppen mélyrehangolt gitárokkal és némi progos beütésű dobbal eljátszva. Aki a "supergroup" (kac-kac-kukac) összetételét megnézi, talán sejtheti is, hogy mifán terem majd ez az album, de azért nagy durranásra senki ne számítson. Igazából a Nevermore egyetlen dala is értékesebb annál, mint amit ez az egész album fel tud vonultatni (különösen ha az első négy albumot nézzük), a pontszám ezt a véleményemet hűen tükrözi.

Magasan az átlag doom/death felett van, ami itt megfordul. A zongorás, merengős tételek különösen tetszettek, nagyon hangulatosra sikerültek. Persze full amatőr az egész, olyan mintha valami 90-es évekbeli demót hallanék (hálószobában jobb minőségű felvételeket lehet manapság rögzíteni), de egyébként rendben van a dolog. Az sokat elárul, hogy két napig hallgattam (persze sok-sok részletben). A nyilvánvaló hibák miatt ugyanakkor csak egy biztató jellegű 7.5-est tudok adni.

Gyúrom-gyúrom, hátha lesz ebből valami, de egyelőre gyengébbnek érzem, mint a tavalyi "szólólemezt". Nekem bevallom nem tetszik a szanaszétszabdalt felépítés, jobban szeretem, amikor kerek dalokban gondolkoznak a könnyűzenében (mert azért akármennyire is progresszív, komplex ésatöbbi, ez egy rock/metal lemez, ami alapvetően könnyű zenének minősül). Persze a hangulat, és a témák nagyon bejönnek, de én a dalokat nagyon hiányolom.

Ünnepélyesen kijelentem, hogy bennem van a hiba, hogy csak ennyi. Végül is mibe köthetnék bele? Jó hangzás, jól megírt dalok, ügyes hangszeres játék, és még kellő változatosság is van. De nekem valahogy nagyon semmitmondó, egy-két epikusabb tételt leszámítva totál elment mellettem az egész. Pedig próbálkoztam becsülettel.

Lenyűgözően csodálatos és középszerű pillanatok váltják egymást, szerencsére az előbbiek vannak elsöprő többségben. A kezdés valami fenomenális, nekem a dallamos énekhang kifejezetten bejön, a második dal elején némi Muse feeling is elkapott, én ott is kifejezetten bírom a musical szerű éneket, és itt is megállja a helyét. Ekkor azt hittem, hogy egy PLost szintű remekművel van dolgom. Igazából csak a harmadik tétel sikeredett jellegtelenre, emellett az utolsó sem túl erős a főtémát leszámítva. De ettől függetlenül is zene füleimnek ez az album. :)

Valóban lehet vége felé laposodással, helyenként jellegtelenséggel vádolni, de annyira jól össze van rakva a lemez, hogy csak kalapot tudok emelni. A hangzás pedig iszonyatosan el van találva. Úgy néz ki, hogy tudnak post-blackben is jót alkotni, csak kár, hogy kevés példát hallok erre.

Az első három szám után kicsit leül a lemez de így is nagyon jó.

Zeneileg tetszett. de a vokál nem jött be

Nekem nem jött be. A hangzás az szuper de a végére nagyon egysíkúvá vált.

Műfajában jónak tűnik de nem az én világom.

Tucat

Az első ütemek után nagyon mosolyogtam, de ahogy tovább hallgattam egyre jobban hervadt le a mosoly. Számomra nagyon öncélúnak tűnik és szerintem is túl sok az ének

Jól indult de a végére már untam.

Első hallásra beszippantott,azóta is fogva tart. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet. Napi 2* lemegy.

7-nek indult, de aztán felkúszott 9-re.benne van minden ami tetszik ebben a műfajban: a merengő részek, az elborult dobos varázsló, de nekem hörgéssel jobban tetszett volna. Lehet hogy megy még feljebb.

Redrum tökéletesen leírta a gondolataimat. Erős és profi, szinte rutin lemeznek tűnik nagy kiugrások nélkül. Nem ismertem őket eddig, úgy hogy ezt pótolni fogom...

Számomra az év csalódása, mert nem volt még olyan lemeze a mesternek amin ennyire unatkoztam volna. Szintén hiányolom a dalokat, mert a végére kifolyik az ember markából, mint a homokszemek. Ayreon ez most is, de a művészkedés legyűrte az értelmet.

Nem okozott fejtörést a pontszám megállapítása.

Érdekes, hangulatos, a végére ellaposodik.

Nálam pont negatívum az elektronika térnyerése. A death metalt jobb szeretem tej és cukor nélkül.

Kb. tökéletes.

Na ez van, amikor az ember 30 éves kor felett már szarik utánaolvasni, mit is csinálnak kedvenc zenészei akkor, mikor épp nem a kedvenc zenekarában játszanak. Pár kattintásba került volna megtudni, hogy Drunen mester az Asphyxen és a GSBC-n kívül még ezt a bandát is viszi és nem ülnék itt hülyén, leesett állal, hogy tejóég, miért nem ismertem én ezt eddig. Köszönet az ajánlónak! Ráadásul kegyetlen jó!

Az előzőt a múltkor hallgattam meg, egy ideje megvolt már a polcon, de még soha nem hallottam, valami pakkban vettem korábban. Nem rossz, de egy kicsivel több dalszerzést produkálhatnának. Nem hallok különbséget a régi és az új album között, szóval megbízható 7-es mehet.

Semleges.

Valóban átlag feletti és valóban 90-es hangzása van, de mivel én egy nosztalgikus, old school arc vagyok, aki a 90-es években szerette meg a metált, nekem ez inkább pozitívum. Nem tudom, hogy a lemez indítása tisztelgés-e a nagy és hatalmas The Angel and the Dark River előtt, de szerintem igen. Solitude kiadvány.

Abban az időben, amikor a The Human Equation megjelent, nem igazán tudtam, hogy mit is akarok úgy általában, éppen használt CD boltban voltam alkalmazott. Egy fószer behozta a boxed kiadványt zsír új állapotban és otthagyta 1500 forintért, és annyira megörültem, hogy hozzájutottam egy ilyen szép kiadványhoz ilyen olcsón, hogy elhatároztam, tetszeni fog. Nem is volt rossz, de azóta sem hallgattam meg, ez is jó meg minőségi, de szinte soha nincs olyan hangulatom, hogy ezt hallgassam.

Az előző album zseniális hangulata után ez most egy kis csalódás, de azért tetszik.

Zeneileg tetszik, a hörgés is tetszik, de a tiszta éneket prezentáló művész stílusa felidegesített. Remegő hangon szenveleg és a magas tartományokban különösen zavaró. Ezt a nevet én is megjegyzem, csak sajnos más kontextusban. Kár érte.

Kellemes post-black. Viszont amikor a zenére figyelve hallgattam, folyton hiányérzetem volt, egyfolytában vártam valamit, ami nem történt meg.

Nem nagyon állt össze a fejemben. Pedig igazából változatos. Csak itt is ugyanazt érzem, mint az Inquisitionnál. Az egész lemez közel egy hangon megy végig. A dob a szokásos szar death metal hangzást hozza, ezen már fenn sem akadok... Pozitívum viszont az elektronika térnyerése. Nekem pont a harmadik szám után kezd tetszeni.

Slide-dal játszik a gitáros ritmust? Hogy fog két húrt egyszerre? Kvintre lenne hangolva a cucca? Mindenesetre nagy ötlet. Egy-két hangnem váltás jól esett volna. Merthogy gyakorlatilag egy hangon végigbasszerozható a lemez. Ez így nagyon fárasztó.

Nem rossz, de nem is meghatározó

Ha a Necrophobic a 10, ez akkor is legalább 8.5. A különösen hiteles dobhangzásért plusz dicséret!

Nagyon sokszor hallottuk már, tulajdonképpen erre is számítottam. Van Williams viszont figyelemre méltóan tanult meg dobolni a Nevermore első lemeze óta. Ott sem rossz, csak nem tudott még figurázni. Barlow biztos úr hangja meg hatalmas még most is. A Punishment mondjuk bejött.

Eljött az a pillanat, hogy észre sem veszem, hogy szól. Pedig itt volt a fülemen a fejhallgató. És ez már a második dalnál... Még az amatőrsége által hordozott valódisága sem érintett meg sajnos.

A bináris lemezt elég sokat hallgattam, az nagyon tetszett. Itt viszont nem hallom a dalokat. És hol a basszusgitár? No meg Jordan Rudess-sel játszatni elvont témákat? Beröhögök. Hangulatot próbálni teremtetni egy olyan emberrel, aki 200 bpm alatt nem tud játszani... Nagy utat tett meg Arjen mester az Ambeon lemez óta. Az tetszett tőle a legjobban... Itt is vannak olyan elemek, pl. a Symmetry: The Consultationben. Aztán jönnek a széténekelt tételek, az egész egy nagy káosz. Az egyik rész üti a másikat.

Okos és ötletes black metal. A Necromancer hatalmas. Meg az Asmodee is. Sok tizest osztogatok mostanában, de volt ez így sem... Zolixius! Engem ezzel a vokállal vissza lehet csalogatni a világba! És ÖRÖK vesszőparipám, hogy adjunk teret annak a kurva basszusgitárnak, itt teljesen ki van elégítve. Bitang jól dörmög az a mackó. Eszményi a hangzás... Egyre jobban tetszik ez a lemez!!!

Nem hatott meg. Szenvelgő és egysíkú... Merthogy... Azt hiszik, hogy a kétféle ének miatt majd változatos lesz. Csakhogy a dallamos ének SEM változatos, és a hörgés SEM változatos. Zeneileg pedig egyértelmű és kiszámítható iskolatémák gyűjteménye... Az ötödik dal arabos nyávogása emelt rajta egy fél pontot.

Nagyon erős lemez, a post metalt én így szeretem.

Nehezen érik ez a lemez, kicsit kusza, most nem is adok neki több időt.

Nulla eredetiség, de nem zavar amíg ennyire minőségi. Viszont ha már ennyire egyértelmű és erőteljes az Immortal-hatás, inkább az utóbbit hallgatom.

Nem rossz, de nem fogom sűrűn hallgatni.

Amatőr de hallgatható. Sok emlékezetes pillanata nincs, de apróságokat leszámítva zavaró sincs sok.

Kíváncsi voltam a kommentekre, de megnyugodtam, nem bennem van a hiba. Tetszik az új lemez, minőségi, izgalmas, csak nekem is hiányérzetem maradt. Hangsúlyozom főként ha a The Human Equation-veszem alapul. Azért már nem is vonok le pontot, Pistike jól írta - hogy 1-2 perces szilánkokból áll az album, egyben hallgatva ez még annyira nem is zavaró. Vannak nagyszerű dolgok itt, azért a pontszám ennél nem lehet kevesebb tőlem, kisebb csalódottságom ellenére.

Bivaly erős a hangzás, élvezetes hallgatni, de semmi egyéb (egyelőre.)

Jón Aldará nevét azt hiszem, megjegyzem egy életre! Ennyire érzelemdús éneket keveset hallottam még ebben a stílusban. Mondjuk nem túlzok sokat, ha A.A. Nemtheanga-t említem egy másik vonalról... Ezek után sokaknak lehet fölösleges lesz, hogy hörgés is van sok helyen, de mégis doom-death-ről van szó, illetve egy picit több súly még így is elfért volna a lemezen. Azt is becsülöm, mikor egy zenekar az anyanyelvén szólal meg. Zeneileg is rendben van a produkció, talán az At jarda tey elskadu fölösleges, vagy legalábbis nem az album közepén (picit leül tőle a hangulat.) A fenti negatívumok igazából csak szőrszálhasogatás. A 10-est megkapja, 6 napja nem tudok leszakadni róla, okkal!

Élmény hallgatni mennyire izgalmas a dobjáték, de amúgy is erős lemez!

Néha egész élvezhető,csak az elektonikus behatás nekem annyira nem tettszett.

Nagyon jó,igaz újító szándéka minimális.

Hallotunk már tőlük jobbat,de ettől függetlenűl még mindig nagyon jók.

Túl sok újdonság igaz nem szorult bele,de mégis amit ettől a stílustól elvár az ember azt nagyon jól teljesítik is.

Hát Barlow alkotott ennél már fényévekkel jobbakat.

Van egy-két egész jó ötlet benne,de nem hiszem,hogy valaha elővenném mégegyszer.

A végére már nagyon unalmas volt,annak ellenére,hogy azért voltak benne kifejezetten jó témák.

Eddigi munkásságukhoz képest ez hajszálnyi visszalépés.

Nem nyűgözött le. A hörgös részek élvezhetőek voltak,a többi részéhez képest.

Korrekt egy lemez,nem dobtam hanyatt magam tőle. De néhol egészen élvezhető.

Gyilkos.

Olyanok, mint egy Immortal tribute band. :-) Még a számcímeket is hasonló szellemben találták ki. Inkább az "eredeti".

Ilyet mindig jó hallani, viszont nemigen hallok olyasmit, ami a műfaji átlag fölé emelni, és hát a régi Asphyx lemezeket inkább előveszem, mint ezt. De még egyszer mondom, alapvetően jó ez, csak muszáj viszonyítani. Martin van Drunent egyébként változatlanul a műfaj egyik legkarakteresebb énekesének tartom.

Rutinmunka, de nem rossz.

Nem túl sűrűn fordul elő, de ezúttal egyetértek bandeeraz minden szavával. Jó lehetne ez, ha nem létezne egy Nevermore meg egy (korábbi) Iced Earth...

Nem rossz, de ezeket a zongorás darabokat igazán tudtam volna mellőzni.

A zene a szokásosan magas színvonal, de ezek helyett a szilánkok helyett én is jobban örültem volna kerek, egész daloknak.

Nekem bejön a hangulata, jól sikerült, szerintem nagyon is átütő lett :-).

Jó ez, de ebben a műfajban nem szeretem annyira a váltott éneket, talán jobb lett volna végig tiszta énekkel, ami nekem ebben a környezetben tetszett. Egyelőre ennyi, aztán még meglátjuk.

Kiváló, élvezetes, remekül összerakott zene, méltó zárása egy egész jó körnek. :-)

Már-már annyira műanyag, mint a The Project Hate MCMXCIX.

Nagyon tetszik ez a heavy-black keverék és bár az előző lemezről úgy rémlett, hogy az ének nagyon lehúzza, itt ilyet egyáltalán nem tapasztaltam. Az egyetlen gondom vele, hogy nincsenek rajta kiugró pillanatok, végig ugyanabban a mederben csordogál az album, ami ugyan végig tetszik, de azért egy kis változatossággal még jobb lenne.

Tipikusan a stílus rajongóinak lett kitalálva.

Bántóan langyos album. Egyszerűen semmi erő nincs benne.

Pontosan azt kapja a hallgató, amit várni lehet ettől az albumtól. Már csak az a kérdés, hogy a hallgató mennyire kapható rá.

Semmi új, vagy különös dolog nincs benne, mégis jobban tetszik, mint a death doom lemezek többsége. És még a borító is gyönyörű.

Háttérben elszól, azzal gond nincs, de a tavalyi szóló lemezzel ellentétben, ebből alig maradt meg valami. Magyarul ebben a 90 percben nagyon kevés a kapaszkodó, a kiemelkedő pillanat.

Nem lenne ezzel, akkora gond, de nekem majdnem 70 perc sok olyan fajta zenéből, ahol az egyik dal első hallásra teljesen olyan, mint a másik. Ezt leszámítva még túl sok benne nekem a gyors rész, néha jól jöttek volna bele direkt lassú dalok, esetleg instrumentálisak, vagy bármi, de ez így nekem nem lesz maradandó.

Nem egy elveszett produkció, de nem érzek benne olyan túlságosan különleges, éppenséggel szórakoztató, vagy figyelemfelkeltő megoldásokat. A tipikus izlandias kimért hangulatot viszont szeretem, így erre kapnak még egy fél pontot, még akkor is, ha feröeriek.

Ismét egy kellemes alkotás Lengyelországból, még ha annyira nem is talált be, mint néhány honfitárs.

Nálam rossz irányba vitte el a sok prünty meg díszítő ciráda,holott ezek nélkül a sallangok nélkül is megfelelt volna a szájízemnek!

Ahogy utána néztem,elférnek egy kis színpadon,és a benzinpénzt sem kell nagyon szétosztani!A rezsicsökkentések idejét éljük,lehetne inkább dobgép,meg elég lenne egy húr,hogy tovább csökkentsük a kiadásokat!

Semmi cicó,szokásos zúzás,de a lassabb részeknél pár helyen kifogyott az üzemanyag a tigrisből,és a legénység sem találta sehol az oázist!

A He Who Conquers All kimondottan tetszett!

Igazából nem voltak bődületes nóták,ámbátor az ilyeneket jobban veszi be a gyomrom mint a post.blek.réw.elektro.funerálokat!

Az ilyen lemezeknek nálam csak jó pillanatai vannak,mint pl. egy-egy jobb téma,aztán ennyi!

Sosem voltam oda érte!

Azt hiszem túl nagy volt az elvárásom,mert hogy nem igazán lett átütő!

Az ilyenek veszik el mindig a kedvem a hptől!Nekem ez értelmezhetetlen!

Nem vagyok nagy ismerőjük, de ez a lemez most tényleg jó lett. Nekem az elektronika is bejön.

A Joined by Dark...és az Inversion...a legjobb, meg is néztem nem Immortal szól-e!

Továbbra is iszonyú súlyos hangzással és cicomamentesen dübörög az idei H.O.B. lemez. Nincsenek kirívó változások, minden a bevált recept szerint történik, csupán a hadszíntér változott. Dübörögjenek a lánctalpak! Pour Le Merite!

A lassabb témákat jobban élveztem. Egyébként tényleg nincs benne semmi eget verő dolog. Elmegy.

Nincs szívem ennél kevesebbet adni, mert érződik, hogy ezek sokáig gyúrt és gondosan érlelt dalok. Működik is, pedig az én fülem ritkán áll rá a hasonló zenékre. Jó, na!

Ez nem fogott meg, de látom bennük a potenciált. Másodjára jobbat várok.

Végiggyűrtem! Nem mondom, hogy időpocsékolás volt, de még egyszer képtelen lennék rá...

Az utolsó 10 év munkái elmentek mellettem valahogy. Hallottam ugyan minden sorlemezt, de gyorsan feledésbe merültek. Szerintem ez az album is így jár majd. Hamisítatlan Necrophobic ez is, jó hallgatni, ám nem marad sokáig.

Csatlakozom a méltatók táborához, ez nagyon fasza lett. Mindhárom általam ismert feröeri banda nagyszerű!

Csak az ének jellegtelenségébe tudok belekötni, a többi nagyon tetszik. És a hangzása is különösen eltalált.

Újat nem hoznak, meg kissé átmentek Immortalba,de attól még nagyszerű lett ez az album is. A pontszámom azért nem maximális,mert voltak már sztem jobb albumjaik is.

Kibaszottúl jó album, akárcsak az elődei!!! Teljesen hibátlan mind hangzás,mind dalok tekintetében.

Nem kiugró munka,de nem is leírandó! Szokásosan, és megbízhatóan hozzák a rájuk és a black/death metalra jellemző elemeket. Direkt az előző albumot is meghallgattam most,aztán ezt,hogy tudjak különbséget tenni,és azt kell mondjam,hogy egy hangyányi előrelépést is tapasztaltam. Nagyon remélem,hogy az előző mellett tudhatom a polcomon ezt is gyáriban!

Megmondom őszintén sosem volt bajom az efféle zenékkel,de viszont hangulatom sincs sokszor hozzá.(jobban szeretem a DEATH,THRASH,BLACK muzsikákat) Vannak benne jó részek,Matt Barlow hangja pedig mindig is szimpi volt ebben a műfajban. A zenei tudást meg értékelem.

Majdnem tökéletes album! Azért csak majdnem,mert elég hosszúra sikeredett. Ezért van a fél pont levonás is(lehet,hogy megbánom,és maxot adnék rá,mikor már késő lesz...:D )

Kiváló lemez! Ugyan én több érzelemre számítottam, de még így is élvezetes lett a végeredmény. Minden egyes másodpercéről megismerni, hogy AAL zsenijének műve. Szilánkok, forgácsok, töredékek, foszlányok, darabkák? Ha-ha! Ez mind semmi a Beyond Twilight felejthetetlen For the Love of Art and the Making lemezéhez képest, ami egy valódi zenei puzzle és mégis maga a tökély! A szántás és a cigány lova esete...