UPDATE: Ha a Sarkom és a Teurgia miatt ez csak ennyi. :S - Ráférne már a stílusra egy kis vérfrissítés... Tudom, a stílus megköveteli a jóóóóóó hosszú dalokat, de szerintem sokszor épp' ezért az egész az élvezhetőség határát súrolja.

Végre nem árad ebből a folk-metal-ból a kocsma bűz. - De sokkal nem mutat túl a stílus betegségein. - A népi hangszereken játszott témák üde színfoltjai a daloknak, de a metalos részek ezzel az unalmas károgással azért nem érnek 8-ast. - Persze, egyben az igazi. - De a gitár rohadtúl egybemossa a produkciót. - Sorry.

Nagy száguldások ugyan nincsenek rajta, de azért kellően legyalulja az agyad. :) - Élőben félelmetesek lehetnek... :O

No, most vagyok bajban... A mezőny fekete fém albumait hallgatva igencsak korrekcióra lesz szükség a pontok terén. - Ez pedig a Sarkom figyelembevételével meg is fog történni. - A "When I Look Up The Stars" kezdése egyszerűen frenetikus. - Csak is a sound miatt ennyi, egy kis "kosz" jobban esett volna. :) - De ha tovább érik, akkor megy ez még fentebb is. :)

Ha black metal, akkor Sarkom! - S az már 10-es! Ilyen dob pedig nincs is... Annyira steril, s mindez pár rajongóért... - A banda ilyenkor kezdi elveszíteni nálam az érdeklődést. Fesztiválokra biztos jó. - Jó az ha van egy kis show, de ez messze túl van azon. :)

Ehhez az én zenei ismereteim kevesek. Nem tetszik, s fáj is. Minden pillanatában a Zenét keresem. - Valószínűleg az én készülékemben van a baj. - Nem találunk egymásra többszöri nekifutásra sem.

Huh, kicsit gondolkoztam, hogy mennyit is ér... De mivel sokadjára is landolt nálam a korong - s ez jelent valamit. :)

Kerestem benne az innovatív gondolatot, de valószínűleg az én csököttségemnek tudható be, hogy nem találtunk egymásra. - Ráadásul a hangzás sem vágott pofán...

A hangulattal és az atmoszférával minden rendben van, de a dobossal nem vagyok megelégedve, engem az instrumentális részek alatt fárasztott, hogy folyton püföli a cintányért. Ettől eltekintve okés

A népzenei témák izgalmasak, ötletesek, különösen európai füllel. Viszont a metálos részeken, valamint az éneken lehetett volna tovább variálgatni, jobban megérlelhették volna őket.

Iskolapéldája annak, hogyan kell élvezhető, minőségi death metalt játszani, le a kalappal!

Lehet, hogy csak én vagyok vele így, de nekem ez jobban tetszett, mint a Sarkom...

A frontcover gusztustalan, a hangzás förtelmes, a zene meg khmmm. Nem akarok megsérteni egy rajongót se, de ez véleményem szerint harmatgyenge

Nem úgy kell hallgatni ezt az anyagot, hogy a Cynic jelentette meg, mert ilyen esetben önkéntelenül is a Focus szintjére, stílusára, keménységére vágyakozik az ember, ami teljesen érthető; egyszerűen csak úgy kell hozzáállni, mintha egy kezdő banda adta volna ki és ilyen megközelítésből szerintem élvezhető

Ezt szimplán nem nekem találták ki...a műfaj kedvelői azonban minden bizonnyal örömüket fogják benne lelni.

A borító elüt a zene stílusától, hangulatától; nagyon nem passzol össze a kettő. A muzsika maga fárasztó és inkább regresszív, mint előremutató, számomra legalábbis semmi érdekeset nem mutat. A dobos leszállhatna a cinekről néha, mert zúg tőle az ember feje, a riffeknek pedig jóval emlékezetesebbeknek kellene lenniük. Egyedül a tiszta énekes részek azok, amelyek itt-ott dobnak rajta

Lehet Redrumnak van igaza, és a körülmények miatt nem működik, de én is leginkább a végét vártam annak ellenére, hogy nem tudnám kifejezetten megmondani, mi bajom vele.

Csatlakozom a metalos részekkel elégedetlenek köréhez, arra még gyúrni kell, de az egzotikusság tényleg megvan. Tulajdonképpen az a 3-4 európai ország, ami ontja magából a folk metalt, mintha muszáj lenne, az ilyen zenekaroknak dolgozik: kitaposnak bizonyos utakat, ugyanakkor a tülöksapka-mézsör-szőrösnagyállatok kombinációt már rég halálra unó hallgatóság boldogan csap le mindenre, ami másik folktól jön.

Ez maga a death metal Manowar, a Death by Trenchrot meg a maguk Kings of Metalja :D de se az, se ez, nem az én világom. Azért kétségkívül jól sikerült debüt, jár a vállveregetés, az énekesnek csak óvatosan, nehogy még nagyobb fájdalmai legyenek, és még több pontot kelljen legközelebb levonnom miatta (most kettőt).

Régen is érdekes, ötletes zenekarnak tartottam őket, most is, elég kevés magyar zenekart ismerek, ami a dalírás terén ennyire meg volna áldva, mint ők. A gitárhangzás viszont számomra valami szörnyű, meg az öklendezős vokált ne már, mi az ott a When I look up to the stars végén..

Ebbe mintha magukat elfelejtették volna beletenni.

Mivel tetszik a nevük, megjegyeztem anno magamnak, ugyanakkor az eddigi világmegváltó anyagok már rég elkoptak a memóriámból. Ennek viszont jó esélyei vannak a HP túlélésére, ha a sokszor kínosan nyávogós ének okozta károk felett szemet hunyok a 10/10-es basszusért. Hú, de jó kör lesz ez, ha ez van leghátul.

Nahát, norvég produkció. A brutál megszólalás, sőt a valóban furán steril dob nálam a pozitívumok számát gyarapította, a meglepően ötletes és sokszor dallamos gitár szintúgy, a No Loose Ends már-már katarktikus, onnantól meg jönnek a hosszú számok, amiből kettő totál leülés és mélyrepülés, az ember már-már sarkom fordulna, mert addigra már a vokál is unalmassá válik. Ez van. A borító meg ízlésességben vetekszik az előző Bestiál Szupermacival, de az talán rosszabb.

Élmény volt vele szemezgetni, pont annyi van benne a sludge kevéssé szimpatikus beütéseiből, aminek még tudtam örülni, ennyi fába szorult ének is belefér, ha cserébe ennyire izgalmas részt kap az ember.

Hasonló problémával küzdök mint Zolixius rex , mert ez a forduló tele van jó sötét muzsikával, és ha a Sarkom 9 pont a Teurgia meg 7 akkor ez 10, pedig nagyon nehezen adok 10-et, de valahogy érzékeltetni kell hogy ez jobban tetszett, és nem vagyok hajlandó ezért a Sarkomtól pontot elvenni,nah szóval a forduló legjobbja.

A folk-metalok olyan szinten elszaporodtak unalmassá és teljesen klisés kommersz szarrá váltak , hogy már egyáltalán nem hallgatom őket, azokat se amik korábban tetszettek.Úgyhogy bevallom ezt se hallgattam volna meg ha nem része az ajánlásoknak.Viszont örülök hogy így alakult mert ez valóban más mint a többi, kifejezetten kellemes hallgatni való volt.

100%OLD100%SCHOOL100%DEATH100%METAL és 0%ÚJÍTÁS

Rengeteg ötlet és hangulatos elem van benne ,akár 2-3 albumra elegendő is. Viszont nem érzem késznek egy kicsit olyan próbatermi hangulata van, valamint a vokál néha nem passzol a zenéhez.Van potenciál a srácokban de szerintem nem elég összeszedett a banda.

Elhallgattam, nem volt rossz, de összességében kevés volt.

Borzalmas , idegesítő és akkor most a sértődések elkerülése végett vissza fogom magam , nem mondok mást.

Amit nem tudok megunni az élből előnnyel indul és ez a muzsika ilyen, szinte nyaldosta a lelkem.

A zene hatalmas , viszont az éneklős részek borzasztóan visszavetik az egészet, nem tudom egyszerűen elfogadni hogy miért kellenek bele a nyafis részek.Mindenesetre hallgatni fogom még párszor.

Ez meg már túl doboz. Sokol rádió rulez! Vontatottabb is a kelleténél.

A kör egyik meglepetése. Valóban izgalmas és folyamatosan képes fent tartani a figyelmet. A többit is beszerezzük bizony!

Mondhatni stílusgyakorlat. Esszenciálisan hozza a death legklasszikusabb építőkockáit és hangzását. Viszont olyan döbbenetesen jó ízléssel vannak az elemek összepattintva, hogy csuda! Tényleg semmi új, vagy igazán virtuóz, csak patent szinte minden.

Kellemes hallgatni való, ötletekkel, jó kivitelezéssel. Nekem tetszett a tiszta sound is. Hangulat kell hozzá számomra, még ha amúgy jó is.

Amennyire a Trenchrot stílusgyakorlat, úgy ez is, amennyire a Sarkom profi, úgy ez is. Mégse élvezetes annyira, mint az említett pályatársak. Jó ez, de a titkos fűszert nem ismerik, ellenben a többiekkel.

A korábbi anyagokra való tekintettel meghallgattam többször is, hátha csak több idő és fülelés szükségeltetik hozzá, de nem. Ezt most nem sikerült összerakni. Nem metált várok, de ez minden szempontból vacak. Nem áll össze, gyenge és erre mondom én, hogy öncélú.

Profi, de olykor pont ez is a bajom vele. Kicsit steril és nem csak a dob. Na nekem itt hiányzott egy kis koszosság.

Nagyon megszerettem. Ebből az erős körből a kedvenc! A borítóért járna egy oltári saller, de a zenét pontozom.

Technikailag sokkal bénább, mint a Sarkom, de a hangulata sokkal jobban elvisz. Alapból szeretem az ilyet, és ez még eléggé jó is. Rendszeres hallgatni való lesz.

Első körben tetszik. Majd az idő eldönti, hogy fogom-e hallgatni, most még nem tudom.

Ez a zene! Ez a borító! Rajongó lettem.

Profi cucc, el lehet hallgatni, de nem túl érdekes. A dob is szinte gépi.

Céltalan, nyúlós vernyogás.

Elég jó. Kissé steril a dob és az ének is lehetne változatosabb, de az összkép több, mint korrekt.

Kicsit nehézkesen indult be, de mikor igen, eléggé magával ragadó fagyos légkört fedezhettem fel.

Jaja... Kár ezt ennyire szétgitározni. Meg kár, hogy ennyire dinamikátlan a hangzás.

Ez a lemez gyakorlatilag definiálhatná azt, hogy mi a death metal. A baj csak az, hogy egy ideje már nem dob fel annyira ez a letisztult vonala a deathnek. A kevés thrashes rész jobban tetszett. A hangzása mindenesetre hatalmas.

Nem mozgatott meg nagyon. Szarrá van kompresszálva.

Förtelmes dobhangzás. Nem tudok mellette figyelni semmire. Azt leszámítva meg ideges ide - oda kapkodás.

Mikor a Cynic visszatért a Traced in Airrel, megnyugodtam, hogy bár megváltoztak, továbbra is kiválóak. Még az EP is tetszett, de az azért meredekebb volt már. Itt viszont lehet, hogy kettéválnak az útjaink sajnos. Ha metalos popzenét hallgatnék, a múlt körből a La Sfera köröket ver erre.

Igen, egyedül a sterilsége az, ami miatt nem max. A témák, a váltások és a hangzatok játéka kiváló.

A felénél elvesztettem a fonalat, és nincs is kedvem megkeresni...

Huh..ettől kiráz a hideg...ilyen öngyilok blackből legutoljára a forgotten tombot tudtam csak meghallgatni...majdnem kiváló

Végre valami távolról jött zene...Rettentő jók a népzenei témák, villanygitár nélkül is simán megállnák a helyüket...azért nem adok 10 pontot, mert valahogy az az érzésem, hogy a metál témák egy kaptafára mennek, és az "ének" sem a legváltozatosabb...ennek ellenére tetszik nagyon...teljsen friss ízt hoz a folk-metal műfajba...itt nincs izzadság szaga a metál-népzene fúziónak mint egyes jól ismert északi és hazai fók-metál bandák esetében...

Ez annyira oldschool...amíg nem lesz új Bolt Thrower lemez, addig ez jó lesz helyette...nagyon király, ahogy a lassú és közepes tempójú témák kibontakoznak...mesterpéldája, hogy a death metal így is lehet burtális, odabaszós...nem csak grind-tempóban...

A hörgést és furcsa torokhangokat igazából nem is értem, hogy minek kellenek ide...külön tetszik, hogy a basszus végre nem veszik el a zúzdában, ugyanis itt minden hang tisztán hallatszik. Ennek ellenére ez hátránya is az anyagnak, mert elveszett a keménység...egy kicsit lapos lett

Hanyistókék megmutatták, hogy hörögni úgyis lehet, hogy vattával teletömjük a pofánkat...ezekután a szövegre már kiváncsi lettem...bár csak ne tettem volna...a zene se túl intellektuális...a szöveg meg pláne...de azt továbbra sem értem, hogy a klippben milyen szimbolikát is hordoz a krumplipüré szétmuszikolása...ezt az albumot bizony addig polírozták, míg el nem kopott...ez a banda is minta példája a felszínes giccsnek, ami mostanság átjárja a fekete-fémet...zenélnétek inkább a sok polírozás helyett...

Az ének kifejezetten ront rajta....de a zene se valami nagy varázslat...őszintén szólva...ez elég töketlen egy zene, sőt néhol számomra visszataszító, olyan mint egy rühes hippi, aki próbálja előadni magát, hogy ő milyen egy érzékeny művész-lélek...hippiknek nincs kegyelem!

Ebben a körben jobbnál jobb zenék vannak...lehet ha több időt hagynék erre, akkor több pontot érne...

Valóban sok féle hatás összpontosul ebben a zenében, mégis frissen hat..

Kifejezetten hangulatos!

Lehet valóban "csak" európai füllel érdekes, nem számít, számomra pezsdítő! Van pár sablon és ismétlés is néha, ill. vokál lehetne változatosabb. De nem kötekszem, mert a fentiek ellenére kiváló a zene. Korábbi lemezeket is beszereztem, nem csalódtam.

Én is azt gondoltam, nem hoz lázba már az oldschool death. Hát most megtette! Magas pontszám nem azért jár, mintha bármit is újítottak volna (fura is lenne, akkor nem lenne ódszkúl), viszont mindent kihoztak másolás NÉLKÜL, amit lehet a stílusból, persze mai köntösben.

Bevallom, nálam majdhogynem elfeledett banda volt a Teurgia. A fenti lemez többszöri végighallgatása után is keresem az állam! Ha nem is tökéletes, de ez baromi erős lett. Ui.: De hosszabb távon meglett az állam, mégis korrigálom picit a pontszámot.

Pár téma még tetszetős is akár, meg jól is indul a lemez, de ha ilyet szeretnék hallgatni, határozottan mondjuk a Belphegort választanám.

Korábbi lemezek sem tetszettek, a világból ki lehet kergetni ezzel a vokállal (főleg mikor effektezve van. Jav: nem is, a nyávogás a durvább :D). Zeneileg még ok, de nem tudtam rá eléggé odafigyelni, elmélyedni a fentiek miatt. Instrumentális verzióban lehetséges 2x ennyit érne nálam, így viszont isten ments még 1x nekiállni...

Sokat agyaltam a pontszámon... Nincs kétség, hogy tetszik, de tudatosan akartam keresni, megfogalmazni, hogy ennek ellenére mi az ami pluszt nyújtanak a sok-sok másik black metal bandákhoz képest. Aztán olvastam Nagaarum cikkét, és egyetértek vele!

Kevesebbről indult, jól összerakott, súlyos zene, néha jól tud esni az ilyen is. Ui: Egyre jobban tetszik, +1 pont.

Nem hiszem,hogy valaha mégegyszer meghallgatnám.

Tökéletes hangulat,nagyon ó hangzással.

Nem túl emlékezetes alkotás,nem feltétlenül rossz volt benne egy-két kifjezetten jó gitárjáték,de azonkívűl semmi maradandó.

Nem rossz de nem az egyediség mintapéldája.

Kínszenvedés még hallgatni is.

Borító alapján másra számítottam,de kellemeset csalódtam benne.

Sivár és hangulatos, csak most épp nincs nagy hangulatom az ilyenhez. Elteszem zordabb időkre.

Egyszerűen nem kaphat kevesebbet, ahogy a többi Tengger Cavalry lemez sem kaphatna.

Nem adok neki többet, mert az ilyesmi már nem okoz különösebb szenzációt, de az kétségtelen, hogy megmutatja, hogyan kell magával ragadóan old-school death metált játszani.

Jó ez, de annyira nem izgalmas, mint a kör néhány másik versenyzője.

Megfelel a műfaj követelményeinek, viszont tökéletesen tucatáru, semmiféle izgalmat nem jelent.

Nem olyan rossz ez, csak semmi köze az egykori Cynichez. Zeneileg egész pofás, viszont a minden karaktert nélkülöző ének elég sokat ront az élvezeten.

Most kifejezetten jólesik ez a tömény agresszió, és még csak nem is egysíkú. Hallhatóan tudnak zenélni is. Kitűnő munkának ítélem meg.

Érdekes, hangulatos zene lett ez, nekem a tiszta énekes részek is tetszenek. Jó hallgatni.

Hangulatos... nak tűnik, de sajnos ez nem jön át, amikor kint napon kb. 25 fok van és tűz a nap. Rossz az időzítés. Novemberben még kaphat egy esélyt.

Ahogy az lenni szokott: a folkos részek érdekesek, a metálos részek viszont alaposan lehúzzák az összképet.

Ez az album bizonyítja, hogy nem feltétlenül kell ahhoz eredetinek lenni, hogy szórakoztató legyen valami. Igaz, esetemben a szórakozás csak ideig-óráig tartott, hiszen a végére ebből is úgy éreztem, hogy elég ennyi, de ha legközelebb éppen ilyesmihez lesz kedvem, ezt bátran elő lehet venni.

Hát, ebből nem sok minden maradt meg. Maximum közepes háttérzenének jó.

Hát, ez annyira semmilyen, hogy még hozzáfűznivalóm sincs. Szimplán csak annyi, hogy nem tetszett.

Nem talált be annyira, mint az előző két nagylemez (nálam mindkettő 10/10), de azért nem érezném jól magamat a bőrömben, ha emiatt adnék ennél a pontszámnál rosszabbat ennek az albumnak, hiszen ez is tele van jobbnál jobb megoldásokkal, érdekességekkel. Simán elképzelhető, ha több időt szánnék rá, ez is befészkelné magát a lejátszómba, viszont nem érzek túlságosan nagy késztetést aziránt, hogy minél többet és többet hallgassam, tehát tetszik is meg nem is, nehéz ügy...

A zene még nem is lenne annyira rossz, de az ilyen tökéletesen semmilyen hangzást nem tudom tolerálni. Rányomja a bélyegét az egészre, a Black Metal meg szerintem az a műfaj, ahol rengeteget számít ez a tényező a hangulat szempontjából.

Nyilván lehetne sorolni a behatásokat, de amíg ennyire pazar dalokat írnak, addig felesleges ezzel törődni, egyszerűen csak élvezni kell. A Dark Suns jó eséllyel év végén is ott lesz 2014 legjobb 10 dala között, mint ahogy maga az egész lemez is nagyon meggyőző. Eltalált játék-idő, a stílushoz illeszkedő pazar, nehéz hangzás, és a már említett mesterien megkomponált szerzemények. Mi kell még? Az év első igazán nagy dobása számomra a Glass Cathedrals.

Orosz depresszív, atmoszférikus black. Lassan, de kitörölhetetlenül belém ivódott.

Ilyet sem hallottam még! Kelet ázsiai folk elemek és black/death metál. Magas színvonalon, végig izgalmasan. Be is szereztem a korábbi lemezeket.

Első lemezes, számomra ismeretlen pennsylvaniai banda, ortodox death metál. Nem gondoltam volna, hogy ilyen fasza lesz, de biztos vagyok benne, hogy másodszorra sújt le igazán.

Kiböjtöltem az 5 évet és nem kell csalódnom. Remek album, jó dalok, korrekt sound. Sokkal érettebb és lényegre törőbb lett a csapat. Remélem a nemzetközi színtér is felfigyel rájuk.

Nem lesz kedvenc és elég sablonos is, mégis szívesen hallgatom. Szeretem az ilyen sűrű zenéket. Az imidzs kissé túl van lihegve...

Most aztán végleg kiestek a pikszisből...

Finoman adagolt post/doom/metalcore? témák, erős gitárral, felejthető énekkel. Érdekes, most az agressziv vokál nem tetszett....