Igazi progresszív mennyország. Sokan le fogják húzni, mert kevés a dzsi-dzsi és kettőnégy, de én komálom. Szerencsére nincs már Tool utánérzés...

Kicsit értetlenül állok a pontok láttán, miközben másodszor is lepörög a lemez. Hosszú... Annyira nem szuperek a dalok... de van egyfajta hangulata, sokszor felkaptam a fejem 1-1 eltalált dallamra, váltásra, hangulati megoldásra. Szerintem ez messze nem reménytelen, csak kiforratlan és mesze nem olyan ótvar, mint amennyire a jelenlegi átlaga mutatja. Uhh, ha belegondolok, milyen lemezek fordultak már itt meg és végeztek magasabb ponttal... de hát ez a szép a HP-ban. :)

Érdekes, izgalmas, hosszú felfedezésre alkalmas muzsika. Az más kérdés, hogy kinek van ideje, energiája először adni magából, hogy csak utána kapjon vissza bármit is. Bár nézhetjük onnan is, hogy nem azoknak szól, akik ezt megérthetnék, hanem azoknak, akik ezt megértik. :)

Azt hittem, hogy ez nagy királyság lesz, de csak egy vergődés az egész. Az isten rohassza rájuk ezt az agóniában topogást. Kikészít ez a végtelen lassúság, meg már a végére az a nagy pátosz is inkább volt kínlódás mint felemelő. Nem nekem való vidék ez.

A "felesleges banda" tökéletes definíciója ez a borzalom.

Frankós, erős, feszes.

Hiteltelen fos az egész. Ekkora divatmajom zenekart még nem láttam metalon belül. Most (éppen) miért játszanak Triviumot??? A giccspotmétert megint tízesre tekerték.

Na, majd a napokban megkritizálom, ott leírom minden gondolatom erről a bandáról és a "zenéjükről".

Valóban nehéz dió és még nem értek el a zeneszerzési csúcspontjukra. Ettől függetlenül ideig-óráig lekötöttek.

Lehet, hogy Krisztián nagyon profi gitártechnikából... legyen, de: - az ének botrányosan szar - az egész produkció kb. a '80-as évek doh szagát árasztja - mocskos szar a hangzás. Ennél már erősebbek a házidemók is. - a szarul programozott mididobbal senkinek nem szúrják ki a szemét. - megalomán lemezhossz. Totális önkontroll hiány, zenei alázat sehol. Ez egy nagyra puffad egoista ember önkielégítése. Sok sikert hozzá, ja és jó szórakozást Krisztiánnak a pontokhoz és a kommentekhez, olvastam, hogy szarrá röhögi magát a sok tehetségtelen és névtelen nethuszár vergődésén, akiknek semmi más dolguk nincs, mint az ő világmegváltó tehetségét lehúzni, mert itt ha egy csillag ragyog az égen, azt azonnal a porba szokás taposni! :DDDDD

Az Opeth párhuzam után arra a következtetésre jutottam, hogy azért van itt egy adag Porcupine Tree áthallás is. :) - Csak ezért a kevesebb pont, mert Ők a 10-es banda nálam ebben a stílusban. :) - Lassan mondom, hogy mindenki értse: A-J-Á-N-L-O-T-T! :D

A kávédaráló násza a turmixgéppel. Uuuunalom. - Azt hiszem le is írtam mindent.

Huh, nekem kínszenvedés az, ha valami iszonyat hosszúra van nyújtva, mint a rétestészta. Sokkal jobban érzem magam akkor, ha átlag 3-6 perces egy-egy tétel. - Amúgy a dalok tőlem egy albumon konvergálhatnak a végtelen felé is. :D - Szóval, a pontszám csak ezért ennyi. - Jó kis album ez. Akkor most ajánlom? Igen, mindenkinek.

Hosszú, s hosszú, s hosszú, mint nagyapám szakálla. - Más bajom nincs vele. Egy emészthetőbb, 5-6 perces nótacsokor jobban lekötötte volna a figyelmemet. - Azért a doom hívők jól el fognak rajta csámcsogni. :) Nekik erősen ajánlott.

Jó kis thrash, semmi több. Legalább olyan jó riffek vannak benne, mint a Slayerben. - Ugye érzem az áthallást. :) - Az éneket meg szokni kell, néha még nekem is. :D

Az "öregek" hozták a formájukat, s továbbra is kitartva a B (na jó H) hangolás mellett írtak nekünk 19 év után egy faszányos kis death metal albumot. - Itt egyik másik számban legalább annyi jó riff van, mint máshol egy egész albumon keresztül. :)

Ez a zenekar pont olyan, mint a kurvák. Mindig az épp' aktuális igényeknek akar megfelelni. - Sajnos ezt már nem veszi be a gyomrom. Ezt a bandát csak a The More Things Change albumig szabad hallgatni, utána legalább olyan hiteles, mint a mai politikusok. Ez van. - Pedig vannak rajta jó ötletek. Bár a számok rohadt hosszúak...

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszett.

Az elején nagyon nem tetszett, de aztán csak "megbarátkoztam" vele. - Miért ilyen átkozottul hosszúak a számok amúgy? - Egyébként ha a hideg, sötét űr tényleg ilyen, akkor sikerült megteremteni az atmoszférát.

Kicsit copy-paste érzésem támadt, s a Hetfield féle "éneklés" sem tett túl jót a zenének. Ráadásul túlzottan is hosszúak a számok. A szólókba is több energiát fektettek, mint a fő-riffekbe. Van nyúlás faktor rendesen. Szóval... Megint az az érzésem, hogy ez egy olyan produkció amivel megint "elkéstünk".

Én nem ismerek túl sok ilyen zenét, úgyhogy nincs viszonyítási alapom. A Tool-t meg végképp nem ismerem (nem is akarom). Aránylag "szűz" füllel hallgatva ez bizony egy kellemes lemez ami hallgattatja magát. Hibát nem találok benne. Max magamban, hogy annyira nem szeretem az efféle zenéket.

A számok eleje megér 3 pontot de amúgy ez a zene semmi. Százával jelennek meg jobb lemezek ebben a stílusban. Ha kéri valaki be is bizonyítom.

Engem nem hat meg ha valaki profin játszik de a számok nem tetszenek. Nekem ezek összevissza játszanak, a tiszta ének hangfekvése végképp lerontotta számomra. Szóval hülye vagyok,nem értek a művészethez. Ez van. A hegedűs részek nem rosszak.

Szerintem a Void Of Silence-ba csak meghívott énekes volt. Az egy olasz zenekar. Kár hogy nem énekelte fel az utolsó lemezüket. Szerintem sokkal szarabb az az énekhang. Na mindegy.Alanyunk tárgyát véve ez kissé fárasztó, na de őszintének hallatszik.Nem lesz állandó vendég nehézfoka hallatán, de a minőség megkérdőjelezhetetlen. Sokszor kibpróbálja magát egy "igaz" ember.Közben várjuk az új Primordialt ami 25-én érkezik.

Az ének nem okozott semmi gondot thrash-hez szokott füleimnek. Sőt ez általános thrash hang.Hallhatóan a sound is "régimódi". Minden egyben van egy jó thrash lemezhez. Csak a jó számok hiányoznak. Mint thrash rajongó mondom,hogy ez a műfaj kifulladt. Nem lehet már tovább variálni a szűk kereteket. Ez olyan mint a kedvencek temetője. Ami visszatér már nem olyan szerethető.

Nekem nincs nosztalgia érzésem mert eddig a zenekar semmilyen nyomot nem hagyott bennem. Persze ismertem a lemezeiket. A koraiak kifejezetten szarok voltak, de a Slaughter Of The Soul egész jóra sikeredett. Viszont ez az új nekem maximális teljesítmény. Bármikor szívesen hallgatom. A színvonal is egyenletesen jó.Király lemez. Ebben a körben toronymagasan nyerő.

Szeretem ha viccelnek, de ez egy rossz vicc. Jókat röhögtem a számok eleji hegedűn. Legyünk kemények, művésziek, dallamosak. Jó ötlet. De ez most nem sikerült. Amúgy elhangzott az ashes to ashes.Kíváncsi leszek a kb három év múlva megjelenő lemezükre mivel fognak előjönni, mi lesz a követendő underground divat. Ha kihoztak volna egy "tökös" 40 percet mint ahogy itt mondták lenne egy 5 pont.Ilyen zenéből 71 perc? Ez is csak az ingoványba húz.Ha nem lett volna hangpróba biztos nem hallgatom meg.

Nekem ez tetszik. Szívesen hallgatom. Végre nem egy divatkövető szar zene. Mondhatjuk egyedinek is mert nem sok ilyennel találkoztam.

A hangulata jó. De ilyen időtartamban nem nagyon köt le. Az egész lemezen semmi kiemelkedő nincs.

Nem tűnik túl őszintének. A hangzás is kissé műanyag. A szólók viszont egész jók. Persze ettől nem lesz valami 10 pontos. Mindent összevetve ez egy "80-as demókat idéző lemez(hangulatában). Garázs válogatásokat megidézve. Ott viszont megvolt az a tűz,hogy akartak csak nem jött össze. Itt viszont nincs. Nem tudom ki emlékszik még a nyíregyházi Easton zenekarra. Összegezve:műanyag,de jó gitárjátékkal. Nem hiszem el amiről énekelnek.

Ez a lemez annak bizonyítéka, hogy lehetnek bármilyen jó zenészek egy progresszív metál/rock zenekarban, ha nincs emlékezetes pillanatok megalkotására képes énekes, akkor el van az egész cseszve. Amikor Maynardot utánoz az ének, az még csak-csak elmegy, de hát ugye ott hol az eredetiség. Mindenhol máshol pedig csak koncepció nélküli témázgatásnak tűnik a vokál. Innentől kezdve pedig az ötletes, de meglehetősen izgalommentes zenei alap is inkább idegesítő egy idő után. Ez kérem csak kellemes háttérmuzsika.

Vannak zenei megoldások, amelyek tetszettek, de úgy összességében egy eléggé kiforratlan műnek tűnik. A keresztény vonal engem személy szerint nem zavar, más vallási témát is fel szoktak dolgozni (ne is beszéljünk a vérciki sátánista szövegekről). Persze Jézus szeretetéről hörögni enyhén skizofrén lehet. :)

Az előző lemez engem személy szerint nem győzött meg, ez szerintem jobban sikerült, de én még mindig egy kicsit túlértékeltnek tartom a bandát. Szerintem sok töltelék téma van a lemezen, ami rontja a kétségtelenül jelen lévő kiemelkedő pillanatok varázsát. A hegedű viszont jobban illeszkedik most az egész muzsikába, mint eddig, és szerintem jobban is hallgattatja magát az egész produkció.

Egész jó ez csak kicsit vontatott. De inkább ez, mint egy újabb okkult, vagy női énekes cucc.

Nem vetem meg a jó thrasht, de ez távolról sem az.

Óvatos pontszámmal indítok, mert valóban nem tűnik világmegváltásnak, ugyanakkor mégiscsak egy stílus megteremtőinek új lemezéről van szó, ami ráadásul elég jól sikerült. Az nagyon érződik a lemezen, hogy sokat dolgoztak rajta, emellett pozitívum, hogy nagyon hangulatosra is sikerült. De az eszköztár talán nem annyira bő, hogy ebből többet, izgalmasabbat ki lehessen hozni.

Az első négy szám (de talán még a kicsit művészkedő Sail into the Black is) eléggé rendben van, ami utána jön, az már kevésbé. Egy-egy jó momentum, vagy riff persze akad, de a második rész már inkább a Supercharger féle szenvedésre emlékeztet (mélypont: Game Over és Beneath the Slit). Pedig az ígéretes kezdet után nagyobb durranásra számítottam. Kár, hogy elfogytak az ötletek.

Annyira nem elektronikus ez a zene, mint inkább noise, ugyanis én a legtöbb helyen modulált gitárt és basszgitárt hallottam élő dobbal, az elektronika csak súlyosbít az egészen. Ha dalszerűségekben tudtak volna gondolkodni, akkor nem lett volna ez rossz, de ez így csak témázgatás.

Nem mondok semmit, nem az én zeném. Nem hallgathatatlan, de sok értelme nincs.

Ez a lemez pontosan az, aminek látszik: a magyar metálzene állatorvosi lova. Amit negatívumként el lehet képzelni ugyanis egy hazai banda lemezén, az itt mind jelen van, ráadásul olyan dózisban, hogy ha lenne zenei iskolám, ott kötelező tananyaggá tenném elrettentő példaként. Tessék mellé tenni, hogy hogyan szól a Sanctuary 2014-ben. Három pontot a zenei tudásért egy felet pedig a borítóért adok.

Majmolnak meg lopnak rendesen, a nagyobbik gond az hogy már azok sem érdekelnek akiket utánoznak.Az énekes meg kifejezetten zavart.

Indokolatlanul hosszú, és nem gondolom , hogy bárkinek ajánlani fogom.

Nem értem a hype-ot, nekem teljesen feledhető.

emp-vel értek egyet, pedig elvileg nekem való vidék.

Nem egy erős album de ellehet hallgatni.

Nekem csalódás ez a lemez.

Ez egy teljesen felesleges album lett.

Nehogy az én pontozásom miatt csússzon ki a worst of 100-ból.Amúgy max 1 pontot adtam volnará.

Ez akár marhajó is lehetne, de nem az, ez csak simán jó.Viszont ennyi album és idő után már valószínűsíthető , ők ilyenek és kész, itt a vége.Viszont ezen a HP-n felüdülés volt őket hallgatni.

A faszom tele van az ilyen taigetosz+ szarokkal.Semmi létjogosultsága nincs ennek, főleg nem 2014-ben.

Zeneileg nem rossz kiadvány, de az ilyen lájtosan nyöszörgős, sablonos éneket két számos adagonként tudom elviselni pár órás szünettel.

Erős lett ez a lemez, de annyira nem ragadta meg a fantáziám. Ha egy idő után valamire nem tudok, nem akarok figyelni, az valamit jelenthet...

Lásd kritika!

Ifjú korában igencsak kedveltem az Exodus féle thrash metalt, de a nagy visszatérők közül ők a leglaposabbak. Van dara rendesen, nem azt mondom, de egy-két dal kétszer olyan hosszú, mint ami bőven elég lenne belőle, az ének pedig nagyjából ez: csiszicsuszicsiszicsááááácsuszicsááá. Majd refrénben ugyanez az elengedhetetlenül sablonos kórusokkal.

Bivaly lemez ez, csak nem nekem játszanak.

Az időnként elkapott értékelhető ötletekre azért adnék két pontot, amúgy ez a "fűnyíró násza a rozsdás kenyérpirítóval" szerű zajmassza teljes mértékben felesleges a világ számára. Ha beteg elektronika, akkor inkább Aphex Twin.

A technikai tudásnak 3 pont nálam, azon kívül aludtam. Naga tökéletesen leírta a gondolataimat.

Nagyon leszűkült az újdonság kitalálásának a lehetősége a rock és metálzenén belül, ez mostmár egyértelmű, de ez a probléma áthidalható, ha valaki úgy hangszerel és ír dalokat mint a Soen!

Srácok, nem lényeges hogy mit hallunk a lemezen, ez a zene keresztény metálosoknak készült, nekik meg oly mindegy'! <:

Ultramagas ligában játszik a csapat minden szinten ez egyértelmű, de még szokni kell, a daloknak meg érnie, mert elsőre-másodjára-harmadjára még nehezen láttam át a csapat zenéjének rendszerét.

Nemtheanga éneklése nyilván klasszis szintű itt is, de rendesen untattak a dalok a vontatottságuk miatt. Szimpatikus zene ez de valahogy nem az igazi.

Hála istennek a rémes énekteljesítmény csak egy sablonos, üres thrash albumot vág gallyra, tehát nincs miért sajnálkoznom. Hozzáteszem, nem voltak ők mindig ilyen szarok,sőőt...

Alsóhangon sem vártam semmi korszakalkotót, de ez ötletek terén nagyon halovány album. Faszán el van játszva meg minden a helyén, de semmi értelme ennek a kiadványnak így 2014 végén. De legalább nem indusztriál rock-kal tértek vissza, ezt értékelem azért...

Kimondottan jó érzéseim vannak az album kapcsán, ami magamat ismerve meglepő mert önmagamtól nem nagyon érdeklődtem a csapat dolgai után. Nyilván bőven hosszabb mint kellene, ez pedig ront az összképen sajnos.

A borítóból csak egy kitört karácsonyfaállvány vagy forgószékláb amit meg tudtam fejteni, a zenéből még annyit sem! Különös lelkek lehetnek az alkotók. :)

Egyes részletek kimondottan hátborzongatóak. Ki van ez jól találva, itt most nem éreztem az azt az esetlegességet mint a hasonló zenekarok 90%-ánál.

Imhol egy világszínvonalú, korszerű metál album. Legalábbis az alkotó ezt hiszi. :))

Nekem ez olyan semmilyen...Odafigyelve nem tudtam végighallgatni, két-három szám után már másra figyeltem, háttérzeneként meg max a végén vettem észre, hogy vége...

Túl sok ebből egy óra, semmi emlékezetes nem marad meg a dalokból. Mondjuk egy kislemez, a 3+4 és 8-as (vagy 10-es) dalokkal, bőven elég lett volna. Az 5-6 daltól rendszeresen csak azért hallgattam tovább, merthát HP anyag, és "illik" egyben, ha lehet, de nehezen ment....

Előzőhöz képest ez most kevésbé jól sikerült, de lehet, hogy később, mégtöbb hallgatás után jobban beérik. Sokszor érzem nagyon erőltetettnek a hegedű-nyekeregtetést, abból jól esne (nekem) ha visszavennének. Élőben tuti magasabb pontot kapna...

Csalódás...

Mindig is bírtam az Exodust, még a két "Exhibit" albumukat is, amiket pedig sokan kiköptek. Ez is egy jól sikerült album, csak hülye a dalsorrend, valahogy az elején laposabb darabok vannak, ami aztán a Body Harvest után (ami viszont rendben van) még inkább laposodik tovább, a végén pedig a két utolsó (legalábbis nekem) az album két legjobb dala. Csak azért 7, mert a 8-9-10 pontokat más Exodus albumok jelentik.

Erős, jó album.

Ami jó: a szólók, a hangzás, az Eyes of the Dead és a Game Over és még 1-2 dal bizonyos részei. Ami meg nem: túl hosszú az egész lemez (két-három dal abszolút felesleges-töltelék), még a jobb dalokat is túlnyújtják, amivel szinesíteni próbálták az albumot (vonósok, kórus stb.) az semmi plussz nem ad a dalokhoz, totál felesleges, a tiszta ének pedig nem áll jól Robbnak, ne nyafogjon már nekem :) A pontszámban van egy kis jóindulat is, 6-6.5 lehet reálisabb lenne.

Beteg...

Mindenképp érdekes album, de ilyen 20-30 percig monoton őrlést-aprítást hallgatni végtelenül unalmas. A 4.19 a háromból, amit értékelni tudok ebből.

Az, hogy valaki tud gitározni, még édeskevés egy valamirevaló albumhoz. Nulla énekhang (4. és 6. dal, egyszerűen szörnyű, fáj hallgatni), gagyi hangzás, sablonos zenei megoldások, nulla karakter...

Szép hangulatos zene, de nagyon nem az én világom.

Egyáltalán nem kötött le. Értéktelen, legalábbis számomra.

Na, itt már lesz valami, gondoltam. De sajnos nem sikerült nekik felkelteni az érdeklődésemet.

Olyan ez nekem, mint egy fáradt Black Sabbath. És a borító is szar.

Csalódtam, sokkal jobbra számítottam. Pedig én thrashes vagyok,de ez gyenge.

Ez nagyon jó. Ebben a körben magasan a legjobb (mondjuk ilyen mezőnyben nem nehéz és még MH &#8211;t még nem hallgattam meg). Ének lehetne kicsit színesebb. Azon kívül minden a helyén van.

Hatalmas csalódás. Hát ezt jól elb...ták. Pontosan két szám van rajta ami jó. A többi sem olyan rossz,de nem méltó a Machine Head névhez.

Az album 10%-át tudom értékelni, mert csak annyit bírtam meghallgatni. Az első 3%-nál még szórakoztató is volt.

Mi ez, horror metál? Beszaratós, de rendesen. De csak pár percig. Utánam már unalmas.

Számomra sem nyújt semmi újat. Tele van jobbnál jobb megoldásokkal, mégis üres és unalmas. Az éneken én is hallom a Hetfield nyúlásokat, de elég gyatrán. És ez így nagyon gáz.

Féltem tőle, de kár volt. Nem tudom, mennyire marad majd meg, de első lelkesedésemben adok egy nyolcast. Az ének nálam is többször határeset volt.

Teljesen jól indult, de aztán baromira unalmas lett egész hamar.

Hallom én, hogy minőségi, de nem akarja, hogy hallgassam.

Nehéz anyag, de tetszik, hangulat kell hozzá, tud fárasztó is lenni.

Huh, kemény az ének...

Nem voltak előzetes elvárások, ennyi év után bármi megtörténhet. De jó lett. Nem nagyon jó, csak jó.

A Burn My Eyest annyira szeretem, hogy minden új albumukat legalább egyszer meghallgatom, hátha...

Elhatároztam, hogy szeretni fogom, de két részletben bírtam csak végighallgatni és hát gyakoratilag hallgathatalan. Mondom ezt úgy, hogy az előző anyaguk szerintem simán hallgatható.

Kicsit jobban tetszik, mint a Mysticum új anyaga, de még mindíg nem tudom értelmezni ezt a fajta házasítást.

Elképesztő. És ez nekem megvan CD-n. Annak idején már a Lélek-gyilkos is kiakasztó élmény volt. De megnyugodtam, hogy nem csak nálam szakad el a cérna ettől az anyagtól. Az első sokk után mondjuk tényleg vicces.

Én is inkbb a Tool-t méltatnám...Engem kifejezettem az énekes zavar. Ha nem lenne ez a szenvedő-nyálas-álintellektüel vertyákolás, akkor szórnám a 9 pontot (vagy akár többet is), mert a zene...az nagyon ott van.

A tagek érdekesek a bandcampen: atmospheric black metal, christian metal. Heee...Heeee??? Ez kérem szépen nem egyéb, mint cukormáz...semmi más! Nekem már az indulás is furcsa volt...azt hittem, hogy egyszerre két különböző zenét indítottam el....de úgy tűnik mégsem :D. Jófajta unalom tenger, a változatosság kedvéért a szintivel is bénák...és a gitráok hangzása is elég fos...az átkötő részekről ne is beszéljünk...

Örülök, hogy valaki bedobta ide...mert eredetileg én is ezt terveztem erre a körre...de hát a bünti, az bünti. Már jó párszor lepörgöttem ez a lemez...elsőre egyből 10-est dobtam volna rá...de többedjére hallgatva úgy gondolom, hogy olyan mély nyomot nem képes bennem hagyni...mint egy Opeth vagy In The Woods...Ettől függetlenül profi és élvezthető...és nem utolsó sorban...tényleg progresszív

Nem egy kiugró alkotás, de kellemes volt hallgatni. Nem csak az elcsépelt doom harmoniák röpködnek itt...Elsőre fel sem tűnt, hogy Nemtheanga mestre fájdalmas hangját hallom. Ehhez a zenéhez hangulat kell...eléggé súlyos. Bevallom, a Primordial új albuma sokkal jobban izgatja a fantáziámat (csak végre jönne már ki...), addig is...ez is megteszi helyette.

Ha nem lenne a "gonosz manó acsarkodása" ének, akkor még egy ponttal többet is kaphatna...Halál unalmas...

Hoppá...itt rajtam kívül mindeki ismeri a bandát :D! Nekem ez volt az első ismerkedésem velük...egész pofás "dallamos" death metált tolnak. Egyszer-kétszer kellemes volt meghallgatni, de ez az album nem ösztökél arra, hogy előszedjem a korábbi alkotásaikat.

Eléggé vacakul indult az album, de a 3. számtól izgalmasabb lett....ez kb az 50. percig tartott. A végére már rohadt fárasztó. Igazából soha nem voltam oda értük...ez most sem változott. Rajongóknak jó lesz...

Hettyttyteeettytteruuhhekkuee..ezek a csodálatos pink floydi mélységek...truuuweerekeeeex...ennél egy telipakolt betonkeverő is több zeneiséget áraszt...

Már a hangpróba előtt is több esélyt kapott...érzek benne lehetőséget, de akkor sem tudja számottevő mértékben áttörni az inrgerküszöbömet. A monotonitással ügyesen játszanak...viszont az elektronika és black metál fúziója a gyengéje...majd talán a következő albumon...

Betegszabadságot kell kivennem, mert voltam olyan hülye, hogy ezt egyben végignyomtam...Ha lehetne, akkor -8 pontot adnék rá!!! Inkább az Ossian zenéljen még 1000 évig...Az egy dolog, hogy szarka módjára lopkodják össze a "harmóniákat"...de a szöveg és az ének már-már közröhej tárgya.. (visszahallgatta vajon magát?)...hányingerem lett tőle :D. Lovrek művészurat meg aranyba kellene csak önteni...a 0.5 pont Havancsák Gyulának jár a borítóért...

Lásd kritika!

Még csak hangulatosnak sem mondanám... Olyan se füle, se farka valami. 1-1 részlet megfogott (azért nem sok és nem nagyon!), de összességében felejtős.

Lásd kritika!

Lehet, hogy még több hallgatás után előjönnének az értékei, betalálna az album, de se időm, se kedvem nincs "jóra hallgatni". Igaz, az új Primordialt se sikerült eddig túl sokszor lepörgetnem, mégis úgy érzem az a korong működni fog.

Sokan mondják, hogy a Metallica így szar, meg úgy szar, de szerintem azért lett épp belőlük világsztár a Bay Area-s pályatársaik helyett, mert ők azok, akik mindig is dalokban gondolkodtak. Amiknek van elejük, közepük, végük. Dramaturgiájuk. És Kirk sem tartozik a gitárosok krémjéhez (Lovrek Krisztián ki is fejtette egy interjúban, hogy mennyire rossz gitárosnak tartja), mégis kapásból lejön, hogy ő játssza a Salt the Wound első szólóját. Ergo: saját hangzása van! Az Exodus pedig ezen a lemezen semmi egyedit nem produkál, ezt a zenét akármelyik thrash banda muzsikájával össze lehetne keverni. Szóval teljesen tucat. Viszont a csordavokál mindig is a gyengém volt, az itt is emel a dalok színvonalán! Zetro nyivákolását ellenben eddig is rühelltem, ezután sem fogom megkedvelni, az tuti! Jahhh és ahogy visszakerült a csapatba, az sem szimpi számomra...

Én is ezzel az albummal ismertem meg a csapatot, de nem tettek rám mély benyomást. Ha választanom kéne a három stílusalapító banda közül, nem őket választanám! Azért annak örülök, hogy nagy ritkán 1-1 spoken word szerűség is feltűnik a sok acsarkodás között.

Egy Machine Head album ne lépje már túl az órás játékidőt! Sőt, 45-50 perc is elég lenne. Konkrétan ha erről a lemezről lehagytak volna 2-3 dalt, a többit pedig megkurtítják, a szólókból visszavesznek, akkor még tetszhetne is. De így a nagy akarásnak már megint nyögés lett a vége. Mikor jönnek ugyan rá, hogy nekik jobban áll a direkt, kevésbé epikus vonal? Mondjuk 1-2 hatásos szerzemény található a korongon, nekem a többek által gyengének titulált Beneath the Silt kifejezetten tetszik! Az a lassú, sludge-os riff büntet rendesen! A 3. szám is tartalmaz okés megoldásokat. Összességében mégsem tudok lelkesedni.

Kakofóniából jeles, zenéből elégtelen. A 4. és 5. szám közé bebújtatott Spotify-os reklámszöveg volt a legélvezhetőbb az egészben! :D Viszont úgy érzem a nehezén túl vagyok, ennél csakis jobb lehet a kör többi versenyzője! Remélem... :P

Ha végig instrumentális lenne, azt hiszem jobban komálnám...

A "Technika rabszolgája" találóbb cím lett volna! Minden negatívuma ellenére mégsem tartom annyira rossz lemeznek, mint amilyen átlaggal itt végezni fog. Viszont: érthetetlen miért nem szólt valaki Krisztiánnak, hogy a legtöbb dalban bűn hamisan énekel. Én speciel semmi Hetfieldet nem érzek az énekében, szerintem James lemezen sose dalolt ennyire pontatlanul. Ákos stílusát, megoldásait már inkább hallani vélem, és bár Kovács Úr sem egy hangszálakrobata, mégis rendre kihozza magából a maximumot. A hangzás se tetszik, száraz, erőtlen, műanyag. Főleg a dob szól természetellenesen. Mégis akadnak dalok, vagy inkább részletek, amik teljesen rendben vannak, úgyhogy egy semleges pontszámot meg kell adjak nekik! A dalszerzést viszont még gyakorolni kell, mert bizonyos szintig azt hiszem, az is tanulható. De lehet, hogy tévedek...

ZENE (én nem érzem nagyon Tool-osnak, szerencsére).

Elég nehezemre esik ébren maradni közben. Majdnem olyan unalmas, mint az Exodus. :-P

Izgalmas, és esélyes, hogy hosszú ideig az is marad.

Nekem ez csemege, nem meglepő módon. :-)

Régen bírtam Zetrot ezzel a mérges kobold hangjával együtt, most sem vele van a gondom, hanem azzal, hogy ma már 1-2 kivételtől eltekintve nagyon nehezen viselem a thrasht... borzasztóan unalmas, egysíkú, ráadásul több mint 1 óra, ami ebben az amúgy is dögunalmas zenei környezetben felér egy inkvizícióval.

Műfajában a jók között van.

A debüt Burn My Eyestól eltekintve soha nem szerettem őket különösebben, mindig kimerült az alkotói tevékenységük abban, hogy kitűnően lekövették az aktuális divatot... Most sem történt másként. Üres. És ehhez képest persze rohadt hosszú.

Azon kevesekhez kell csatlakoznom, akik ezt az anyagot jóval könnyebben viselték, mint az előzőt, voltak benne pillanatok, amikor még tetszett is. A dobos meg egy állat. :-D De azért ez sem lesz mindennapi szellemi táplálékom.

Nekem ez tetszik. Hangulatilag nagyon kifejező.

Zeneileg nincs olyan nagy gondom ezzel, azonkívül persze, hogy kliséhalmaz, de azon belül biztos kézzel, tudással van előadva, hazudnék, ha azt állítanám, hogy nincs egy-két jó megoldás benne, szövegekkel meg nem nagyon foglalkozom, nade ez az ének... hát erre szavak nincsenek, hogy leírjam, milyen borzalmas, sok helyen egyszerűen kínszenvedés hallgatni, emiatt aztán nem is adhatok neki többet, pedig zeneileg nálam egy közepes pontot megérne. Ráadásul a számok jó része (egyébként tök fölöslegesen) marha hosszú, hogy szenvedésünk még tovább tartson. :-D

Pont az a néhány slágeresebb dal hiányzik róla, ami az előzőn megvolt. Egyébként profi cucc és szórakoztató is, de nem az igazi.

Nem szörnyű ez, csak egy idő után elég repetitív lesz és ezzel párhuzamban túl hosszúnak is bizonyul.

Elsőre csalódott voltam, annak ellenére is, hogy tudtam, az előzőhöz nem fog tudni felérni. Aztán meghallgattam még egyszer-kétszer és azon kaptam magam, hogy baromira tetszik. Még ha nem is olyan jó, mint a debüt, mindenképpen minőségi kiadvány és így is a jelenlegi extrém prog. színtér legnagyobbjai. Egyébként meg ugyanabban jó, mint a Portal of I, úgyhogy tovább nem is részletezném.

Az egyik pillanatban még úgy voltam vele, hogy "tök jó, végre sikerült ráhangolódni", a másikban meg jött ez a tipikus "mennyi van még hátra érzés." Nem volt tehát rossz, de annyira jó sem, úgyhogy megállapodunk egy ilyen semleges pontszámban.

Súlyosan a múltban ragadt thrash zene, amit alapból sem szeretek, de ilyen énekkel... Inkább volt nevetséges az összkép, mint komolyan vehető.

Nálam az At The Gates az a fajta zenekar, amiről elhiszem, hogy a maga közegében fasza, de nálam nem működik. Pedig királyul szól, az énekes is jó, meg úgy a komplett produkció teljesen rendben van, mégis, számomra ez a csapat nem csinál többet tisztességes meloadeath-nél, az pedig nem a szívem csücske. Ja, és ez nem csak erre az albumra vonatkozik.

Én szeretem a Machine Headet. Ezt jelzi az is, hogy hiába tartom az általam hallott eddigi leggyengébb albumuknak, fájna a szívem, ha hetesnél kevesebbet adnék rá, mert hát nem egyszer felkaptam rá a fejemet, de tény, hogy nem ezzel fognak új rajongókat szerezni.

Értem én, de azért na... Banderaaz jól írta. Ha dalokban gondolkoznának, simán lehetne jó is, mint ahogy egy-egy pillanata el is kapott. Pedig alapjában véve csípem a különc zenéket. De ez nem zene. Ez Child Abuse.

Még korábban hallgattam meg és kezdetben nagyon bejött, aztán valahogy túl egysíkúnak éreztem, de ez is mindenképpen érdekes kiadvány. Lehet ennek is több időt kéne adnom.

Én végigszenvedtem az előző albumot is, így tudtam, mire számítsak, de valahol a 3. dal közben borzasztóan elkezdett idegesíteni. Talán még adnék is rá 3 pontot, ha a tag nem lenne ekkora gyökér... talán adnék rá 2,5 pontot, ha más lenne az énekes... talán adnék rá 2 pontot, ha legalább angolul énekelne, de így... Emp már jól leírta az anyagot, így én nem teszem meg még egyszer. Oldboy-jal ellentétben szerintem pont annyit fog kapni, mint amennyit megérdemel ez a produkció. Ehelyett Ossiánt bármikor önként és dalolva.

Puha!Ritkán van kedvem az ilyenhez,de kalapot emelek!

Én ajánlottam,utólag megbántam!

Az előző lemez ennél jobb volt.

Ha Exodus,csak a harmadik lemez!

Nem is vártam csodát!Új lemez,lehet indulni turnéra,ahol a régi számokat játszák majd zömében!Ebben van pénz,nem a lemezeladásban!

Lehet hogy ezt abba kellene hagyni pár évre,és eltünni feltöltődni!

Ilyet legalább olyan nehéz csinálni mint rendes nótákat!

Lehet hogy én vagyok a nyomi,de ezt a blackspaceűrsátán vonatkoztatást nem értem! Ha űrsátán akkor 3 pont,ha földi szintis black metal akkor 5 pont,de legyen 4 pont!

Fogadalmam kötelez!Magyar metal bandára kevesebbet nem adhatok,legyen az olyan amilyen!

Leborulok, ahogy az előző előtt... Úgy mutat sokat, hogy nem is akar sokat mutatni.

Az eleje tetszett, aztán később is voltak rajta jó részek, de összességében véve rettenetesen idegesített...

Ugyanazt mondhatom el róla, mint a Soenről. A progresszív metal számomra egy érzékeny téma, ugyanis ez az a műfaj, ahol különösebb dalszerzői véna nélkül pusztán a hangszer mesteri szinten kezelésével lehet vakítani. A Soen és a Ne Obliviscaris viszont számomra a műfaj két nagymestere (annak ellenére, hogy fiatalabb csapatok), előbbi a finom vonalról, másik a durvábbról.

Az ének nekem tetszik. A többi meg olyan középszerűen thrashes... A közepétől jönnek a jobb dalok.

Nem is számítottam rá, hogy az At The Gates kifordul magából, azonban azt sem mondanám, hogy megismételték a Slaughter of the Soult. Koránt sem. Fasza lemez.

Kicsit már idegesít a Machine Headnek ez a "fú, ez kibaszottul nagyot fog durranni", vagy "úúú, most nagyon megmutatjuk" hozzáállása. Sajnos ez a zenén is száz százalékosan átjön, mintha a mai napig rettegnének, hogy elkallódnak a tolongásban... Mellesleg full giccs időnként.

Határozottan érdekes néha... Van benne rendszer ugyanis. A Straight out of Compton például nagyon bejött.

A hangulata tényleg eszement, viszont nekem túl tömény... És lehetne ötletesebb kicsit...

Amikor a kiváló technikai tudás a korlátos zenei fantáziával találkozik. Akkor jön össze ilyen zene, mikor egy zeneszerző semmi másból nem táplálkozik csak az ismert bandák dolgaiból. Vagyis nem indítja be az agyát semmi furcsa megoldás, mivel olyannal nem találkozott még soha => nem tud róla, hogy lehet "úgy" is. Marad a bevált legózás. A hab a tortán, hogy Lovrek Krisztián a nyilatkozatai alapján géniusznak hiszi magát. Hát öreg, gitározni megtanultál iszonyú pengén, de a zeneszerzés nagy kőszikláját még alulról kapirgálod. A szövegek meg igazi ossiani mélységekbe visznek. Kösz az ajánlónak, ezen igazán jót röhögtem!!! :-D Hammer kiadvány! :-D

Nem rossz, de az ének nem tetszik.Háttérnek jó.

Engem idegesített, bár, hogy profi, azt nem vitatom.Megvannak a maga momentumai, kábé pont annyi, mint a pontszám.

Ha ez kell ahhoz, hogy a Primordial maradjon azon a szinten, amin, akkor áldásom rá.Jó zene ez, bár némileg befullad.Amúgy nem értem, ha ennyire doomot akar tolni Alan bátyó, akkor miért hagyta annyiban a Void Of Silence-t? Az egy zseniális banda, tényleg az egyik legjobb doom zkr, ez viszont alig több mint erős közepes....

Egyenlőre ennyi, de kúszhat még felfele.Azt már hallom, hogy elég izmos és tetszetős cucc.

Sosem voltam oda értük, bőven nem volt egy nagy durranás egy lemez sem... ezt sem fogom többet meghallgatni...Viszlát újabb X évre...

Nem kérdés.Hangulatot tudni kell teremteni, ilyen őrült, kakofónikus módon pedig nem egyszerű, pláne hogy ne menjen az élvezhetőég rovására.Nekem maximális.

Elsőre magával vitt az egész hangulata, de egyértelműen a mesteri Tool-hoz hasonlít a műfaja.

Nem lett azért olyan rossz mint egyes hozzászolások mutatják ,az ős-thrash vonalat viszi tovább erővel sebességgel.

A korábbi lemezek erőteljesebbek voltak de egy-Két gyengébb számtól eltekintve ami elég fárasztó volt,hallgatható.