2021. július 17.
∑
9
7.7
7.4
7.2
7
6.5
5.9
5.6
4.8
4.5
6.5
Egyedül a Meta ami nem nagyon tetszett. Rájöttem miért. Túl sok volt a metalos rész. Tamásnak olyan érzéke van az ambientes zenékhez mint ide lacháza. Kellően depresszív, de mégse okoz letargiát. A Neolunar lemez példa erre. Ugyan készül második album? Jó lenne. A kupolaváros titka számomra frenetikusan jó. Az olyan számait is nagyon szeretem mikor "beszéd" van csak. Pl. Darklight. Az új lemez végig izgalmas sose lehet tudni mi jön. A borító nagyon szép meg a lány is.
Érdekes volt. Kicsit a belga Danse Macabre-ra emlékeztetett, ott se voltak jó számok csak némi hangulat. Egyszeri nem rossz érdekességnek elment.
Szubjektív leszek. A dobok gépiesek. Túl sok minden történik egyszerre a fülemnek. Az énekes valóban Britney. Ezt a fajta mindenhonnan ének jön stílust mindig kerültem. Érzés nuku, tudás van gondolom mert nem értek hozzá. Malmsteen odyssey lemeze azért jobb. Én ilyet biztos nem hallgatok oxt jónapot.
Nem rossz de nem is kiemelkedő.
Ez úgy hiányzott mint egy laposfing a tömött lifbe.
A rikácsolás röhejes. Zeneileg brutálkodnak. A hangzás a szokásos. Minek kell mindenkinek így megszólalni? Tök átlagossá teszik magukat. Több egyéniség kell, vagy a "nagyok" témáinak jobb beépítése a saját dolgokba. Itt ez nem sikerült.
Kissé hasonlít a lengyel Zmora zenekarra. Nem rossz de azért a lengyelek jobban odatették magukat. Az elkpzelés se rossz csak kicsit unalmas a végeredmény.
A thrash nagy korszaka számomra '90 körül véget ért. Azóta vagy az eredeti másolása zajlk pl.Aura Noir" Vagy a régiek másolása "modern" stúdió technikával. Volt már fellángolás a "90-es évekbe Guillotine stb. Szerintem a thrasht pont a studotechnika ölte meg. Jó thrash lemezt nem lehet ma megcsinálni, mert a thrash lényege az ösztönösség. Mikor már polír a hangzás elvesztette thrash minőségét. Pl. virus- pray for war van minőség? Nincs. De a legjobb thrash lemez egyike. Ez se kutyaütő csak átlagos.
Egy pont levonás csak azért mert nem fostam úgy össze a gatyám mint '91-ben a Bolt Thrower- Warmaster lemezétől. Persze erről nem a zenekar tehet, csak elmúlt sok év így egy kicsit lemaradtak. De értékelem az old school hozzáállást és a jó számokat. Hail death metal.
A hangzás kellemesen analóg. Simogatja a fület. Az énekhang kissé az OSI-ra emlékeztet. Bár azt nem nagyon szeretem. Ez nagyon jó. Köszönet az ajánlónak.
Bevallom az első két előzetese után elkönyveltem magamban, hogy „egy szokásos Thy Catafalque” album lesz (igaz pár dalban ott van ez a szokásos jelző pillanat). De, ahogyan hallgattam és egyre jobban magába húzott a lemez atmoszférája, megint csak bebizonyosodott, hogy Kátai Tamás újra megvillantotta zsenialitását. Ez egy igazán széles spektrumúmon mozgó anyag lett, számomra jó néhány meglepetéssel. A skótdudák és a poszt-kozmikus hangulat nálam mindent vitt. Ritka, hogy én csípőből 10-est adok egy albumra.
Nekem elsőre a Bethlehem ugrott be, bár itt a nőiesebb ének dominánsabb és „élvezetesebb”, de zeneileg hasonlóan kaotikus. Ami az operás részeket már elpuffogtatta a COF. Ennek ellenére van benne egyediség, misztika és a maga varázsában még kellemes pillanatokat is szerzett. Érdekes az operás részeknél nekem valahogy mindig Verdi - Aida című művének Rabszolgák kórusának dallamai jutnak az eszembe.
A zene bombasztikus neo-klasszikus power izom metal ! YES! Ének…. karcos, de egy vinyogósabb glam rock hangú pasi okésabb lenne szerintem. Ettől még fasza anyag.
Piszok kis retro feelinges anya még a hangzásában is… mintha csak elővennék egy 20 éve nem hallgatott thrash kazettát. Nekem bejön ez a koszos hangzás. Igaz semmi új nincs benne (a legtöbb underground banda ezt a szintet hozza), de nagyon jó.
Ez az amiről az előbb beszéltem… hogy én sem élvezek egy-két műfajt, még ha az metal is. Valahogy az epikus női énekesekkel engem ki lehet kergetni a világból. De ez csak az én hibám. A lényeg: zeneileg okés, ötletes… mint egy (gyengébb) Therion – Nightwish szerelemgyerek. Hallgassa aki élvezi.
Ehhez a kellemes Opeth-es progresszív vonalhoz valóban jobb lett volna egy tisztább ének, némi hörgéssel. Igaz akkor is csak egy sablon album lett volna, de a szörnyű blackes károgással nem lett volna agyoncsapva. Mindenesetre zeneileg egy nagyon is kiforrott, technikás cucc, mondom ezt úgy, hogy önmagam ismétlem: sablon album.
Nem rossz az atmoszférája. Én a black metal mellé simád oda tenném a dark metal jelzőt is zenéjükkel kapcsolatba, sőt némi dark rockos ízek is kiérződnek dalaikból, amik valljuk be, egy hallgatásra megtudják „gyötörni” az embert. Igen monoton, depressziós… dark.
Thrashereknek abszolút kötelező darab. Ütős, agresszív, zsigeri. Remek vissza téré.
Old-school death… és akkor mi van. Sablon!
Na, egy kis finomság a megszokott „kommersz” között. Nem is reméltem, hogy ennyire kísérletezős lesz az új lemezük. Kellemes belső elszigeteltséget, elmerülést adnak a dalok monoton progresszív és pszichedelikus lüktetései. És ahogyan itt egy (szakavatottabb) kollégám is megjegyezte „több dalban is felbukkannak a Tool-os megoldások”. Én még hozzáteszem a rokon zenekar A Perfect Circle, és némileg a NIN jellegű depresszióba borult dinamikát, amit a modernebb sztóner rock hatásaival keményítettek, vagy épp tettek elszállóssá. Egy komplex album, remek attitűdökkel. Aki ebben nem járatos az nem is fogja élvezni (mint ahogy én sem élvezek egy-két metal műfajt…hiába metal).
Tűnő idő tárlat - Róka Hasa Rádió - Rengeteg: ez a fő vezérfonál, aminek a hallgatása közben kiegészítőnek, kitöltőnek berakom a további anyagok dalait. Talán a Meta került hozzájuk változatosságban a legközelebb. Nagyszerű dalok ezek újfent, de az említett anyagoknak volt kohéziója (Róka Hasa Rádió egyetlen monumentális dalként is funkcionálna, a modern magyar zene korszakos mesterműve szerintem), aminek már nem nagyon találom a nyomát. Elveszünk a részletekben az egység kárára. Azonban ne felejtsétek, én egy Thy Catafalque lemezt csak a többihez tudok mérni, mivel nincs hasonló zene a világon és tudom, hogy számtalanszor meg fogom hallgatni még.
Hatalmas poén a lemez - amcsik küldik a német boszorkánykodást skandináv felhangokkal:) Imádom a bátorságukat, de nekem annyira nem találtak be a dalok és az operai ének bizony néha idegesített. Mindenképp egyedi projekt.
Neoklasszikus gitárszóló hegyek, már a második dalban ötlettelen hohohóóózás és végig galoppozás himnikus refrénekkel. Igen, ez heavy/power metal. De bőven az igényesebb fajtából. A két hosszabb dalban még pár érdekes megmozdulás is akad. Az énekesnőnek tényleg változatos hangja van, de maga a dalcsokor annyira végtelenül unalmas, hogy 2-3 dal után már képtelen voltam figyelni bármi részletre, csak elment a háttérben.
Menő manapság az ilyen időutazós cucc az underground bandákban, de attól még nagyon nem eredeti és azért ennél is akadnak jobbak. Kezdésnek nem rossz.
Na, mégegy cuncimília a családi matinéra. Hátam közepére se ilyen sablonos pop/metalt. Azért annyit tudok felhozni a magas pontokra, hogy dalonként akad 5-10 másodperc, ami érdekesnek tűnt. Eszembe jutott az Addams Family egy jelenete róla...ha megtalálom, kiteszem:)
Ez a vokál nekem nem kell. :( Amúgy korrekt lemez.
Monoton és kicsit hosszú, de a hangulata miatt rohadt jól áll neki. Kifejezetten tetszik a lágy, könnyed hangzás az akusztikus, instrumentális részeknél.
Szerintem elég sok erős anyag jön ki a műfajban, csak már nem áll a figyelem középpontjában. Évente 2-3 lemezbe belefutok, amelyek a megfelelő időben születve ma már klasszikusnak számítanának. Az Evile egy minőségi, megbízható iparos ebben a sportágban...
Végre egy lemez, amit nem hallottam korábban:) Kár is lett volna, ha kimarad. Sűrű, mint a szemünkbe csapó hóvihar.
Érdekes kísérlete ez a stoner monotónia és csekély progresszió (néhány szaggatott ritmus) elegyének, de számomra a vokál és a feleslegesen hosszú játékidő nagyon unalmassá teszi. Az alapötlet ígéretes, de a végeredmény már kevésbé...
Szokásos Thy Catafalque minőség. Kicsit kevésbé tetszik egyelőre, mint a Naiv, de még beérhet.
Érdekes kombó, és nagyon egyedi, de nem tetszett maradéktalanul, az áriázás néha kicsit sok volt.
Nagyon nehéz pontoznom. A Faster Than Light az utóbbi időkben az egyik kedvenc számom, plusz a Soulboundot és a címadót is nagyon sokat hallgatom. Ezeken kívül viszont a többi szám annyira nem fogott meg, a legtöbb az a "nem rossz" kategória és még olyanok is vannak, amik idegesítenek. Ettől függetlenül amiatt a 3 szám miatt nem tudok ettől kevesebb pontot adni.
Primitív black/thrash, szeretem az ilyet, de azért egy kissé nagyobb változatossággal.
Hiába szeretem a stílust, talán a szimfonikus metalban van a legtöbb gagyi zenekar. Borzalmasan is szól, gitár alig van, és nagyon műanyag az egész. Már amikor megláttam a nevüket, éreztem hogy hasonló lesz a pontszámom, nagyon sokat gondolkodhattak rajta.
Nem hallgathatatlan, de nem szeretem a deathcoret, és a breakdownokat is utálom. Azért 6 pont, mert volt benne pár jobb rész is.
Hallottam már ettől változatosabb DSBM-et is.
Korrekt, de pár szám után untam.
Hasonló kategória, mint az Evile, de egy fokkal izgalmasabb volt attól.
Nem értem ez a lemez miért lett ennyire lepontozva. Néhol a nyugisabb Mastodonra emlékeztetett a hangulata. Nem teljesen az én stílusom ez, de tetszett.
Ha a tavalyi "Naív" címet viselő albumot pontoztam volna itt, akkor simán véstem volna be a 10 pontot annyira bejött. Csodálkoztam is, mert a korábbi albumait nem kedveltem. Sajnos most megint az van, hogy nem igazán köt le a zene, pláne nem 1 óránál is hosszabb időtartamban. Azért a "Köszöntsd a hajnalt" nagyon kellemes volt a füleimnek, ha több olyan dal született volna, a pontom is magasabb lett volna.
Túlságosan kaotikus.. Inkább érdekes volt, mint jó.
Az előző (Apex) nagylemezükkel ismertem meg a bandát és azonnal hatalmas kedvenceimmé váltak. Ezt is hallgatom rendszeresen a megjelenése óta, azaz lassan 1 éve, szóval nem kellett sokat gondolkodnom a ponton. Imádom Brittney Hayes hangját, amely az egyik legjobb ebben a stílusban.
Trash Metal.
Heidi Parviainen miután elhagyta az Amberian Dawn-t, megalapította a Dark Sarah-t, és bár az első három nagylemezzel nem voltam teljesen kibékülve, az új korongra már szépen beérett a dolog. Gyönyörű, képzett énekhangját élmény hallgatni, csak úgy simogatta a hallójárataimat.
Az első szám hallgatása közben még azt hittem valami fasza hangulatos lemez lesz. Aztán ez az idegesítő kóros (core-os) ordibálás elcseszte az egészet.
Hangulatos, de monotonitása miatt nálam főleg háttérzeneként funkcionálhat csak.
Egy fokkal "jobb" mint a Stress Angel.
Nagy kedvencem volt a Bolt Thrower annak idején, de inkább előveszem azokat a CD-ket, minthogy ezt meghallgassam újra.
Ebben a zenében minden benne van amit utálok. Ha belegondolok, ez szinte hihetetlen.
Régóta ismerem Tamás munkásságát és albumait. Ami rendszeresen pörög nálam, az a "Rengeteg" című albuma, az egy tökéletes, 10 pontos lemez. A "Fekete mezők" címet viselő dal szerintem a Thy Catafalque alfája és omegája. Ez is egy nagyon jó lemez, de a kedvenchez képest erre 'csak' ennyit tudok adni.
Vannak rajta kifejezetten jó témák. Az operás női énektől olykor hideglelésem lett, a kórusról pedig néha egy volt szovjet énekkar jutott eszembe, amint mozgalmi dalokat énekel (pl. Die Elegie). A boszorkányos visítások, és a szélvész gyors aprítások viszont előnyére válnak a lemeznek.
Melodikus power metal. Melódiák vannak, power nincs. A 'Legacy' egészen jól indult, aztán az is egy málna ízű vattacukor lett. Annyival erősebb az előző körös Falconer-nél, hogy itt legalább női énekes énekel női hangon. A 'Return to me' kiemelkedik számomra a dalok közül. Ha mindegyik olyan lenne, akár még egy hetest is megérne.
Egy thrash-death duó '80-as évekbeli ízvilággal Brooklyn-ból. Egy sörszagú klubkoncerten jót lehetne rá zúzni. Semmi új, semmi korszakalkotó, de nyilván nem is ez a cél. Erősebb is lehetne, ha nem csak párban tolnák a dalokat. Alkalmi hallgatni való, felejthető.
Szép, szép, de semmi kiemelkedő nincs ebben. Számtalan hasonló, vagy jobb énekesnő van a színtéren, ennek ellenére a zenekarban ő képviseli a minőséget. Megnéztem két videót is - annyira lapos a zene, hogy még a zenészek is unják. Főleg a dobos.
Egy igazán tökös, prog-death metal debüt a szlovák csapattól, magyar énekessel. Nagyon szeretem az ilyen, és ehhez hasonló komplex zenéket, mert minden újra hallgatás alkalmával mutat valami újat. Követni fogom a zenekar pályafutását, mert van bennük potenciál! Nekem nagyon tetszik!
Pontosan egy ilyen, depresszív black metal alkotás hiányzott ebben a rohadt melegben! Túlzottan hosszú ugyan, de csodálatos hangulata van! Az 'Abseits Der Farben' lett a személyes kedvenc az albumról. A borító is nagyon tetszik!
Az ember pontosan ezt várja egy thrash metal albumtól. Minden a helyén van, profik a hangszeresek, jók a dalok, változatosak a témák, dögösek a riffek, gyilkosak a szólók. Régen találkoztam a műfajban ilyen király lemezzel!
Rendkívül precízen elővezetett old school death metal. Nincs semmi cicoma, csak a földbe döngölő szerzemények! Ez nagyon jól esett, köszönet az ajánlónak!
Nagyon érdekes hangulata van. Tulajdonképpen semmi bajom vele, szépen elduruzsolt a háttérben. Legjobban a 'Grifter' és a 'Loam' című dal tetszett.
Egyedi zenei világ, komplex megoldásokkal, sok elektronikával. A magas teljesítményt értékelem, de az újra hallgatási faktor hiányzik számomra, a hiba az én készülékemben lehet. Valahogy nagyobb ingert érzek a Folterkammer, vagy a Dark Sarah lemezének újra hallgatása kapcsán.
Nagyon különleges és egyedi lemez, magával ragadó hangulattal. A ZENÉSZEK nagyon érzik és uralják ezt a stílust. Ilyen érett első lemezes produkciót már rég hallottam. Amin lehetne javítani, az a hangzás, szólhatna tisztábban, de az is lehet, hogy direkt szól így, ilyen kaliberű művészektől ez is kitelik és akkor nem szóltam. Nem semmi egy lemez!
Több ez, mint egy szimpla power metal lemez szerintem. Teljesen jó és minőségi produkció.
Megmosolyogtatóan amatőr! Azon a doboláson felröhögtem, pont olyan volt, mint amikor kamaszkoromban püföltem fakanállal egy széket meg fazékfedőket. Az ilyen szintű igénytelenség értéke nálam egy nagy kövér egyes. A hangzás meg, mintha nem is lenne. A hangzásért felelős személynek jó nagy botfüle volt :)
Szegény lemez olyan, mint a farkasok elé vetett bárány. Igaz én sem a könyörületességemről vagyok híres, de most egy kicsit megesett a szívem ezen a lemezen. Egy ideje szimfonikus metal lemezeket is hallgatok és ez a lemez teljesen rendben van, mindenben eleget tesz a szimfonikus metal által elvártaknak. És nemcsak eleget tesz, hanem jó is! Élveztem a változatos és jól felépített kitűnő hangzású témákat. Az énekesnő hangja is tökéletes. Köszönet az ajánlónak! és az ajánló bátran ajánljon be ilyen lemezeket a továbbiakban is, én falom az ilyet.
Az mindenképpen becsülendő, hogy az együttes egy profi anyagot adott ki a kezéből, ráadásul első lemezként! Végre látom az igényességre és a tökéletességre való törekvést és nem azt a hozzáállást, mint sok bandánál, hogy halljuk hogy sz@rul szól, de jól van az úgy. Nem, nincs jól! Ha egy munka nincs jól elvégezve azt ki kell javítani, ha nem lehet, elölről újra el kell végezni. A banda ennek az elvárásomnak eleget tesz, ezért jár is a magas pontszám. Én nem hallok ordibálást csak hörgést és károgást, ami teljesen rendjén való ebben a stílusban. Jó lemez!
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Egy kitűnő hangzású jó témákat felvonultató lemez. A magas teljesítményt elismerem, de számomra ez még nem tökéletes.
Bolt Thrower 2.0. Szinte egy az egyben olyan, kivéve a hörgőst, mert az az eredetiben jobban hallatszik. Kicsit fura, hogy Bolt Throwert hallok az anyabanda feloszlása után, de jól prezentálják őket. Az eredetiség hiánya miatt 1 pontot, a vokál rossz keveréséért (nagyon háttérbe van keverve) 1 pontot levontam. Jó lemez!
Hát nem tudom mitől progresszív ez, hiszen egy-egy szám nem áll másból, mint egy téma újra és újra történő lejátszásából (beakadt a lemez?) teljesen lélektelenük és gépiesen. A dobos teljesítménye kritikán aluli. Az énekes meg egyáltalán ébren volt a számok feléneklése közben? Az ének is épp olyan unalmas, egysíkú, monoton, gépies, lélektelen, mint a zenei rész. Na ez a vérszegény zene! Az biztos, hogy ennek a hallgatása közben senki nem fog szívinfarktust kapni, csak elunja az életét.
A Thy Catafalque számomra a legjobb magyar metálzenei produkció valaha. Erre megadom a 10-est, mivel Hangpróba-viszonylatban ez igenis túlüt ezen a mércén a hibáival is. Viszont a fenntartásaimat meg kell jegyeznem ennél a lemeznél is, mert vannak. Egyrészt a vendéghangszerelés többnyire csodálatos, de pl. Breno Machado pentatonhuszárkodásai konkrétan elrontottak teljes dalokat a lemezen, annyira nem odaillő. Másrészt nem annyira arcletépően kaotikusak a black metal részek mint korábban voltak. Nagyon örülök viszont, hogy Kátai nem hagyta el a védjegyévé vált ufo hangú szintiket és az industrial metal hangzást.
Sloppy, szétesik, nagyon nem jó a megvalósítás, pedig az énekes részéről ott van a tudás, de sajnos vérszegény hangszerileg.
Viszont kíváncsi vagyok hova fejlesztik ezt ha úgy döntenek folytatják.
Power metal, ami számomra végtelenül kínos giccsparti az esetek 99%-ában, viszont a nagyon erősen dúrskálás témák, és a műfajhoz képest is vidám hangzás valamiért nekem most itt egy pozitívum. Azonban sajnos nem minden dal ilyen.
Ősemberthrash/death amire megadom a 4,5 pontot, mert autentikusan és gonoszul szól, viszont hiányzik a fantázia és a stenk
A legmodoroskodósabb negédes giccsparti. Az '''''''''''''''opera''''''''''''''' betétek úgy hangzanak, mint a cirkuszi artisták háttérzenéje valami kisköltségvetésű show alatt. A metálriffek felejthető 4/4-es gatelt témák, minden ízlésességet mellőzve, amit maximum 14 évesek (vagy Jared Dines) írnának a hálószobájukban. Még megpróbálom hallgatni párszor (hátha javul vagy romlik a pontom) de nagyon rossz volt ezt végigülni elsőre.
Dögunalom
Picit bántott hallani hamisan azt a gitárt. Azért legalább ennyire adjuk már meg a módját. Kicsit bánt hogy mennyire nem mer kilépni ez a zenekar se a komfortzónájából, de a másik 2 hétpontosommal ellentétben ezek közben nem badassek legalább, sőt szét is esnek, szóval 5,5 pont.
Tankönyvi példa a thrash metal zenére, de valamiért jólesett
Ez nagyon menő és abszolút nem szól rosszul, autentikus old school death metal ősemberes de mégis artikulált riffekkel meg vokállal. Jobban örültem volna valami erősebb variációnak dalok közt.
Nem rossz de ilyenből túl sokat hallottam annak idején fiatal(abb)koromban és ez a lemez nagyon messze van attól hogy újat mutasson fel esztétikailag. Az analóg hangzásra meg nem tudom mi az istent értett köreinkből távozott barátunk, de ez a lemez mindenképp tele van ízléstelen mennyiségű digitális kompresszorral. Mármint hangos és artikuláltak a hangszerek, patent a masterelés, de picit több dinamikának örültem volna.
Abszolút sokat hallgatós lemez, ami aztán egy idő után szinte beissza magát a hallójáratokba. Rendkívül profi, le a kalappal Tamás előtt!
Nagyon fura kombó ez itt, amit sokszor meg kell hallgatni.
Hát ez legalább van olyan minőségi zene a stílusában, mint bármelyik másik beajánlott (egy-két kivétellel).
Na, ez az egyik kivétel.
Sőt, nekem még ez is bejön. Szimfonikus metal egy jó női énekessel, az igényesebb fajtából.
Ez sem rossz egyáltalán.
Erre a többi lemez között meg nem is emlékszem. Mély nyomot hagyhatott.
A maga stílusában ez is kifejezetten korrekt lemez.
Teljes mértékben jól hozza azt, amiért megalakult. (De csak úgy mellékesen: felvetődik a kérdés, hogy miért ezt hallgassam, amikor hallgathatok Bolt Throwert, Morbid Angelt, Entombed-et, stb, stb.)
Ez meg a másik. Talán azért van lejjebb pontozva, mert nem tetszhet mindenkinek minden. Meg mert kb. ennyit ér.
Én ezzel a lemezzel ismertem meg a "bandát" és többször is lement már az elmúlt két-három hétben. Azóta hallgatgattam már a korábbi anyagaikat is, köztük a sokak által említett Róka Hasa Rádiót és Rengeteget is. Mindenképp azt kell mondjam, hogy remek, komplex zene, rengeteg minden fellelhető benne, szinte minden professzionális szinten. Először el se hittem, hogy dobgép van a lemezen, annyira "élőnek" hat, minden elismerésem Kátai Tamásnak (de nem csak a dob komoly). Az eddig általam hallott anyagokhoz képest szerintem letisztultabb, jobb lett itt a hangzás, a metalos számok bitang jók (nekem talán a Gömböc tetszett a legjobban ezek közül), az instrumentális részek pedig annyi hangszert és vendégzenészt tartalmaznak és hordoznak magukban, akik egytől-egyig szintén vérprofi munkát végeznek (például a Piros-Sárga számban a Hammond-orgona zseniális választás volt). Mindenképp hallgatni fogom ezek után ezt a projektet, mert egyedi, minőségi.
Megmondom őszintén, hogy a bandcamp tagek alapján nem erre számítottam, aztán ránéztem a Metal Archives-ra is. Kétség kívül egyedi, de nekem a vokál egy része (leginkább a károgós részek) itt-ott már túl voltak tolva (az operás, áriás részekkel kapcsolatban ez nem elmondható + azok nagyon szépek). Debütalbumnak teljesen jó, felkelti az érdeklődést, az egyéb külcsínes dolgokat meg most hagyjuk figyelmen kívül (az, hogy németül énekel a hölgy pedig nem meglepő, mivel svájci nemzetiségű, ahogy nézem).
Meghallgattam ezt a lemezt, aztán az előző Apex-et, majd pedig még egyszer ezt az újat. Fú, kicsit tömény volt így hirtelenjében. Úgy gondolom, hogy még igencsak változatos zene és banda ez, egyáltalán nem az az egykaptafa power/heavy metal. Igaz, sokadik/sokszori egybeni hallgatásra tömény, mert annyi minden van benne. Lehet, meg fogom hallgatni a korábbi lemezeiket is, mert abszolút látok/hallok bennük potenciált, eddig nekem egy erős 8-as a színvonalas produkció miatt, de most valahogy a további újrahallgatási faktor nincs meg.
Nem is baj, hogy itt van a körben az Evile lemeze is, mert a kettő között kb. ennyi különbség van, szinte mindenben. Jó, ez egy első lemezes banda, old school hangzással, amivel nekem alapjáraton sok bajom nincs, nekem a (direkt) hallgathatatlan/értékelhetetlen hangzással szokott bajom lenni. A felgyújtott templom, mint borító pedig olyan szinten klisés, hogy ihaj, a lemez címe nemkülönben. Majd egyszer lehet, hogy olyan szinten lesznek, mint mondjuk az Evile, ha nem oszlanak fel addigra.
Jó lenne ismerni az énekesnő előző, Amberian Dawn bandáját, valamint e banda korábbi lemezeit is. De ettől függetlenül is hallatszódik, hogy tényleg szép, képzett hangja van (ami még csak véletlenül sem orrhang, de hát hülyeséget is kell írni valaki(k)nek + a borítóról írt "véleménye" is leginkább szánalmas; a "borzalmasan szól" kijelentés sem piskóta azért). Érdekesmód az sem jutott senkinek sem eszébe, hogy a finnek alapból egy melankolikusabb, visszahúzódóbb természetű nemzet és emberek (amit testközelből is tapasztaltam, amikor Rovaniemiben tanultam és ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lennének jó fejek vagy ilyesmi) és ezért olyanok a klipekben, amilyenek. Igen, kicsit Nightwish-es, Epica-s és teljes mértékben érdemtelenül lett ennyire lepontozva. Az is igaz, hogy számomra kevesebb "igazi sláger" van rajta, az Illuminate, The Hex, All Ears! és a Mörk (szerintem ez a legjobb a lemezen) számok tetszettek a leginkább.
Érdekes, hogy az ének itt annyira nem idegesített. Talán azért, mert egységesen volt megosztva a hörgés és károgás/üvöltözés. De ez sem nekem szól elsődlegesen.
Vannak benne egészen jó részek is, legikább a vége fele. Ettől eltekintve a többi része borzasztó unalmas, egyhangú, monoton. A hangzás elmegy, a borító sejtelmes, misztikus. De nálam ez ennyit ér (a német szövegeket inkább nem nézem meg, miről énekelhetnek, miután az egyik tag a bandcampen a "depressive suicidal").
Jól szóló, profin hangszerelt thrash metal az igényesebb fajtából. Ahogy látom, ez is egy "visszatérő" lemez, a banda 5. nagylemeze, valamint a korábbi lemezeik is hoznak egy egységes, egész erős szintet a Metal Archives értékelései/kritikái alapján. Plusz fél pontot adok az egyik kedvenc filmemhez (A dolog, 1982) írt szám, valamint az eredetileg Mortician-dal, az eredetinél sokkalta jobb feldolgozásáért.
Teljesen átlagos, old school death metal, semmi több. Belekötni különösebben nem tudok és nem is akarok, de elsődlegesen nem is nekem szól.
Hát, nem is tudom, honnan kezdjem. A zenével annyi a bajom, hogy baromi monoton, egyszerű(nek) hangzó gitár, dob van benne. Az ének monotonitása pedig rátesz erre, így borzasztó unalmassá téve az egészet. Zeneileg az utolsó szám utolsó fél perce a legértékelhetőbb. A szintén sok elektronikus rész elmegy, igaz, olykor full gagyi, a negyedik szám elején mintha valami elromlott R2D2-t hallanék, borzasztó gagyi. Én ennyit tudok ezen értékelni.
Ez elég átlagos volt. Azt hittem hogy egyszemélyes banda mert tökre olyan. Ez a kút mélyéből szóló ének nálam továbbra is gagyi.
Kicsit vicces volt ez a lemez ebben a mezőnyben.
Ez is egy szent tehén, de azért elég fura az ének, meg túl sok az elektronika, ami miatt sokszor a dinamikával is gondok vannak. Túl gépies és merev.
Valóban érdekes egy lemez! Érdekes módon itt senkit nem zavart az áriázás és az opera, mert itt van dögivel. :D
Power metál, power metál és akkor már csak sz@r lehet. Közröhej!
Roppant ízléstelenül megszólaló trehány munka.
Az van, hogy itten opera meg ária meg ilyenekről szó sincsen, az a Folterkammerban van! A nőci hangja viszont képzett és jól illik a zenéhez, de nem áriázik és operázik. Nem értem hogy egyesek mit hallgattak, hogy áriázásról meg operás énekről beszélnek. Poposnak sem nevezném, ha valaki az Amaranthehoz hasonlítja az rossz úton jár, mivel semmi köze hozzá. Ez egy női vokálos szimfometál album semmi több és teljesen okés.
Itt sem értem az alacsony pontokat adó fanyalgókat, amikor egy első lemezes bandáról van szó és nem Svédországból. A körülményeikhez képest kihozták a legjobbat! Ahhoz képest, hogy milyen magyar lemezek voltak ide beajánlva ez a lemez több mint kiemelkedő!
Borzasztó középszerű és unalmas volt.
Osztom a dimmurtal által leírtakat. Dög egy lemez.
Ez olyan jó? Mert Bolt Thrower tribute banda? Ettől a másolattól kéne elájulni? Francokat.
Beavis és Butthead mindent elmondott.:) Rosszul voltam tőle. Meg érdekesnek találtam, hogy aki a Dark Saraht lepontozta meg leírta hogy hú milyen popos meg nyálas az erre a lemezre, ami még nyálasabb és poposabb meg jóval magasabb pontokat adott. Fő a következetesség!
Kiváló lett. A dob is rendkívül változatos.
Abszurd & Szürreális
Talán a kevesebb több lett volna.
Sokat kell még fejlődniük.
Nem ismertem korábban, de hála az ajánlónak most már igen.
Bomba hangzású lemez jó számokkal.
Nem az én világom.
Nagyon badass.
Egy átlagos death metal az USA-ból.
Ez a stílus és így megvalósítva nem igazán tetszik.
Kátai Tamás még tovább tágította eddig sem szűkös határait. Színes, változatos, hangulatos lemez lett a Vadak is! A többször felbukkanó Hammond-szerű billentyűk széles mosolyt csaltak az arcomra! :)
Egyedinek lehet, hogy egyedi, de nekem nem tetszik. Az áriázást néha már túltolta a hölgy, a női extrém vokálról pedig már többször kifejtettem a véleményemet. Zeneileg sem túl izgalmas számomra. Ráadásul a német nyelv továbbra sem a barátom.
Túl sok minden történik itt egyszerre, egyes szerzemények megterhelők a fülnek. A neoklasszikus virgákból is lehetett volna kevesebb, illetve én a néha felbukkanó (gondolom a "modernitásért", naprakészségért felelős) extrém vokált sem tartom indokoltnak. Egyébként sok munka van benne, az hallatszik! A stílus kedvelői örömüket fogják lelni benne!
Szerintem egy céljuk lehetett a srácoknak: tiszteletadás a '80-as évek elején, közepén megjelenő extrémebb fémzenei stílusok, zenekarok felé. Ennek eleget is tettek. A muzsika, az attitűd, a hangzás is autentikus. Mintha egy időgéppel visszarepültünk volna 35-40 évet.
Sajnos nagyon mű ez minden tekintetben. Számomra leginkább a műanyag, steril hangzás zavaró. Lehet, hogy a dobos azért unatkozik annyira, mert a japán kolléga (dobgép) témáira kell úgy csinálnia, mintha dobolna... Ha viszont tényleg ő üt a lemezen, akkor rossz szokás szerint kiölték a dinamikát a játékából.
Jobban tetszene, ha instrumentálisan adták volna ki! Itt is az van, mint sok hasonszőrű zenekarnál, hogy az "ordibátor" szinte meg sem áll. Túl sok a szöveg, amit ráadásul legtöbbször nem is lehet érteni, hisz az artikulációra már nem fordított időt a vokalista. Pedig vannak, akik képesek érthetően hörögni, károgni, stb! Én azokat a zenekarokat szívesebben hallgatom.
Hangulatos anyag, de igazán mély nyomot nem hagyott bennem. Biztos, csak véletlen, de az Abseits der Farben kezdő, sokszor megismételt témája eléggé hajaz a Metallica: Mama Said dalának akusztikus pengetésére... Mindenesetre a német nyelv itt nem zavart annyira, mint a Folterkammer lemezénél.
Korrekt thrash lemez, de nyilván közel sem üt akkorát, mint amit maga a zenekar állít róla. Ugyanis ők szerényen azt nyilatkozták, ha jól emlékszem, hogy az utóbbi 20-25 év legjobb thrash lemeze. Úgy ánblokk, világszerte... :D
Zsigeri, ösztönös, sallangmentes, régi vágású death metal. A gond csak annyi, hogy régen se szerettem a sima halálmetált és ma sem szeretem. De ugyanígy vagyok a black metallal is. Mindkettőnek a progresszív válfaját kedvelem, de azt is csak mértékkel hallgatom.
Nem gyakori a HP-án a pszichedelikus rock. És úgy látom nem is nagyon hiányozna senkinek. :D Pedig van ám hangulata ennek a zenének, utaztat rendesen, csak hát nem mindenkinek szól. A napokban meghallgattam a korábbi albumaikat is, azokhoz képest itt annyi újdonság van, hogy több dalban is felbukkannak Tool-os megoldások, illetve az énekes minimáldallamai még sosem idézték ennyire Kevin Moore-t (ex- Dream Theater, OSI, Chroma Key). Egyébként ez a korong egy albumtrilógia első darabja, még idén várható a két folytatása...
Eddig csak a Rengeteg és a Naiv volt 10 pontos album nálam, de már az első hallgatás után egyértelművé vált, hogy ennek is köztük van a helye. Az 50+ perces anyagoktól kicsit tartani szoktam, de ez rendkívül változatos zenei és hangulati szempontból is, szóval egyáltalán nem unalmas.
Egyből megfogott az egyediségével, rengetegszer hallgattam a megjelenése óta. Az utolsó szám a kedvencem (Das Zeugnis), zseniális az énekesnő.
A női énekeses power metálnak abszolút nem én vagyok a közönsége, viszont hallottam már ennél sokkal rosszabbat is ebben a műfajban.
Kellemes hallgatnivaló, de nem túl fantáziadús.
Ez az album se szerettette meg velem a stílust. Nagyon előre van tolva az ének a zene kárára, a popos részek pedig kifejezetten idegesítőek.
Az egész albumról az intro tetszett a legjobban. :D Van még rajta pár értékelhető rész azt leszámítva, de az ének és a coreos témák számomra nagyon elrontották.
Ez egy jó anyag, kifejezetten tetszetős atmoszférával, de nem kiemelkedő.
Teljesen átlagos, nem fogott meg különösebben.
Fasza old school death, pont ahogy szeretem.
Reménykedtem, ha már az egyik kedvenc festményem a borítója, de csalódnom kellett. Egy-két jobb részt leszámítva unalmas, monoton és az ének is zavart.
Az a helyzet, hogy én szeretem a Thy Catafalque-t, de ahogy elkezdtek jönni a lemezről az első dalok egyszerűen sehogy sem akartunk egyhúron pendül. Ez a fajta összeférhetetlenség pedig a lemez kijövetele után is megmaradt. Mindegyik dal ízig-vérig Kátai mű, de ennyi.. számomra a legnagyobb meglepetéseket a gitárszólók hozták, de azok engem személy szerint nem mozgatnak meg. A két legérdekesebb dal a Kiscsikó és A kupolaváros titka volt a számomra. Nyilván az első az erős random faktor miatt. A kupolaváros titkával kapcsolatban pedig az a fura érzésem van, mintha nem is ide készült volna, mintha egy teljesen másik lemez tétele volna.
Nyilván szemétség lenne lepontozni ezt a lemezt, mert ezektől függetlenül sok munka van benne, de „ami jár az jár”.
Ez a lemez annyira zsigeri, hogy nem találok rá szavakat. Nem hallottam még boszorkányszombatot ennyire hihetően előadni. Abszolút meg van a kép előttem, ahogy a fekete erdei boszorkányok a tűzkörül ugrálva kántálnak. A német nyelv nekem egyébként is egy időn és téren túli visszhangnak tűnik sokszor, erre a gondolatomra lemez és az azon szereplő ének témák még jobban ráerősítenek...
Power Metal.. a maga minden bájával és bajával. Mindezek ellenére ez egy tök igényes jól összerakott anyag.
Nem jó, de legalább Bunkó!
Venom, Midnight mozgó fasza kis lemez. Nem leszek rajongója, de olyan mint a rossz sör, időnként jól esik
JÉZUSOM!
Könyörgöm valaki szóljon már nekik, hogy az albumborító továbbra is szerves részét képezi egy lemeznek és azért mert van egy óvodás arcu énekes csajuk még nem kell mindig rátenni. Abbahagytam folytatom a lényeggel. A csaj mikor elkezd áriázni olyan orrhangja lesz amitől csak bambulok magam elé. Ráadásul az alap énekhangja sem egy túl karakteres valami. a Djent hangzás és a '80as évek szintjei pedig annyira poftálanok, hogy hihetetlen... Ez a hogyan legyünk divatosan POP METÁLok.. éppen okés hangú áriázós Front csaj+Djent+'80as évek.. minden ami trendi és eladható.. csak gagyiban... elnézést.. de kiakasztott. Csak azért nem viszem lejjebb a pontszámot mert a Hoolingans-tól még így is messze van....
Nekem ez se nem jó, se nem rossz. Iparos munka és rendben van, viszont a jövőhőten már nem fogok rá emlékezni, hogy meghallgattam.
Ez egy fasza anyag zeneileg. Jók a témák, változatosak, jól szólnak, mindennek helye van a dalban és a hangzásban. Abszolút vegytiszta kivonat a Thrash Metal műfajból. Viszont nekem valamiért az ének egy nagyon távoli bolygónak tűnt és még tűnik is, de kb a második hallgatásra ráállt a fülem.. Ajánlom a műfaj rajongóinak
Régi sulis Death Metal! Semmi felesleges technikázgatás, vagy finomkodás. Nyilván ez a lemez nem fogja megváltani a műfajt, viszot ami miatt megszerettem a stílust ez az anyag hozza.
A potenciált látom a bandában, de mélyre kell ásni hozzá. Olyan érzésem van ezzel az albummal kapcsolatban, mintha egy nagyon atmoszférikus stoner lemezt szerettek volna létre hozni, de itt a dalok hossza, illetve gitár témák nem légkört teremtettek, hanem unalomba fulladtak. MEg igazság szerint nekem a hangzás sem tetszett, ez is az a műfaj aminek kell a kosz.
Narcisztikus, arrogans, rettenetesen sznob, verprofi. A koszontsd a hajnalt 13 pontos.
Aaaaa oooo, rosszul sikerult multidezes, dehat nem a szandek hanem a fontos.Amikor ilyeneket hallgattam mar akkor is vagytam a jobb minosegre.
huuuu bazki, ez kemeny volt, 2 vader 2 slayer 2 slipknot nota kellett hogy ezt kimossam a fejembol, ezzel ... puuuufuu inkabb nem mondok tobbet
A daralos reszek 9 pont, amikor virtuozkodason kapom oket az max 3 a horgos vokal nekem teljesen tetszik 9 pont viszont a karogas 2 pontos a lemez felepiteset ertem csak nem erzem 6 pont, vonjunk atlagot 6, remelem a zuzos vonalfele tolodnak a jovoben.
Engem untatott, monoton volt es indokolatlanul hosszu, pedig mind 2 dolgot jol birom.
94ben ez beszabehu let volna, ma mar csak bekabepi, nekem ez sokkal jobban tetszik mint a Stress Angel, csak mar nincs igenyem az ilyesmire.
Az elso perctol az utolsoig ez egy stabil uthenger, en imadom az ilyet.
Magamtol nem hallgatok ilyen zenet , pedig nem rossz, mondjuk nekem ezekrol mindig az jut eszembe hogy ha ezt a mai teknikat egy-egy 70es evekbeli zenekar megkapta volna ,akkor leszakadt volna az agyunk olyan muzsikak szulettek volna. Na de ez az album olyan hogy az alkoto elemek kulon kulon nem gyoztek meg, viszont ha csak hanyatt dolok es fulessel hallgatom akkor fasza, a boritot imadom, egy picit hosszabb lett a kelletenel.
Egem meg lehet venni a jóféle csajos metállal, de ez nagyon durván semmilyen. Hülye Napalm.
Nem rossz, de emlékezni nem nagyon fogok rá
Köszönet az ajánlónak ezt a jégbe fagyott Bolt Throwert! CD megrendelve.
Nem zavart, de nagyon nem az én világom ez.
Ajánlott lemezek
Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Oh a Dark Sarah feltört mint a huszár segge! Ezaz! Korai volt még temetni. 😀
Nem mintha ez verseny lenne. 😀
Persze, hogy nem verseny, különben sok eszem lenne, hogy egy eleve bukásra ítélt versenyzővel nevezzek. 😀
Viszont annak nagyon örülök, hogy 18 pontozóból 7-nek tetszett! 😉
A Dark Sarah-val nem az a baj, hogy szimfonikus csajosmetál. Hanem hogy még a country rajongó feleségem is vérszegénynek találta, teljesen jogosan 🙂
Ez csak a te és a feleséged véleménye! Jó sok embernek meg tetszett teljesen jogosan! 😛
Nagyjából hozza a közepest, egyszer szódával és vodkával elmegy kategóriát. Ezért mondom mindig, hogy a végén az átlag a mérvadó. Sajnos hárman nem fejezték be a kört, ezért az ő pontjuk nincs beszámítva. De gondolom javaslod majd az átlag láthatatlanná tételét is hamarosan: Én nem javaslom, hogy ezeket a hozzászólásokat félretedd, mert mindig jókat röhögök rajtuk:) Különben sem érdemes tényleg sietni, hiszen ide is mindig úgy esel be. Ki tudja, hányadik lehet a Forgács a trollkodási listán:)
Na, már 1,5 órával csúszik az új kör!
Elment nyaralni a HP felelős?
Amíg Pistike66 (nyugodjon békében) meg én gondoztuk a HP-t ilyen nem volt. 😛
Egyetértek! A jelenlegi HP felelős nem jó! Nem teszi a dolgát. Javaslom új HP felelős választását, legyen már végre egy jó gazdája a HP-nek!
De türelmetlenek vagytok.
Melkor hagyd már abba ezt a házmesterkedést légyszi, szépen várd ki az új kört
pffff…….
Úgy látom, hogy a Thy Catafalque ismét aratni fog:) Meg is érdemli, mert nemcsak hazai, de világszinten is egyedi. Büszke vagyok rá, hogy a „mienk” és ahogy írtam, én egy TC lemezt csak az összes többihez tudok mérni. Anno Sgúrr lemezzel jártam úgy, hogy teljesen hidegen hagyott a megjelenéskor, azóta pedig szintén a legjobbak között tartom számon, ezt még többet kell hallgatnom.
Oly rég volt már, hogy a HP megihletett:)
Nagyon gonosz vagy, de jót nevettem rajta. 😀
Gondoltam legyen kicsit változatosabb a HP, de itt a nagy többségnek az kell hogy legyen 10 db black/death metal, lehetőleg minél „undergroundabb” annál jobb.
Szóval azt hiszem nem kínozom magam ezekkel tovább, meg másokat sem az én ajánlataimmal. Esetleg majd ajánlok, ha nem lenne meg a 10 lemez. 🙂
Sheol: Pedig pont annak kéne lennie a Hangpróba lényegének, hogy minél változatosabb legyen és ne csak 1-2 stílusból legyenek állandóan beajánlva a lemezek, ami a mostaniban is szerintem sikerült, mert elég változatos lett. Aztán valakinek ez nem tetszik, valakinek meg az, igaz, valamiért nagyon rá vannak kattanva egyesek a heavy/power/szimfonikus/epikus metalra, hogy annak aztán nem lehet/nincs undergroundja, vagy ha van is, az akkor sem idevaló meg csakis szar lehet (és a „pontozások/értékelések” ezen pontozóktól magukért beszélnek — na nem mintha különösebben foglalkozni kéne velük). Közben meg a zajt, vagy a tenger morajlását is zenének tekintik, ami nem kicsit megmosolyogtató, szóvá is lett már ez is nem egyszer téve amúgy, és szerencsére már többnyire nem „noise-próba” a HP. Nyugodtan ajánlj, amit szeretnél.
King Diamond: Egyetértünk! Vannak itt akik azt hiszik, hogy a metalon belül vannak alsóbb- és felsőbbrendű műfajok. Természetesen szerintük a durva irányzatok a felsőbbrendűek, pl. death/black metal. Ha pedig „alsóbbrendű” műfajjal találkoznak, akkor szavaikból áradó gyűlölettel húzzák azt le. Egyébként sok jó arc is van itt természetesen, de én inkább nem várom meg, hogy ki akarjanak belezni, haha.
Nagyon ráálltatok erre a black/death vonalra:) Alapból lehetnek ezek technikás, szimfonikusak, atmoszférikus, depresszív, experimental, indusztrial cuccok. Arról ne is beszéljünk, hogy mennyi különbség van egy görög vagy egy skandináv black metal anyag között. Mekkora lehetőségek rejlenek a raw anyagoktól a polírozott, modern anyagokig… Itt található az érdekes, netalántán valami egyedi ízzel rendelkező metal bandák 90%-a. Mellettük jöhet bőséggel doom, hardcore, post, grindcore, prog metal és jóféle thrash is bőséggel, de a sablonmentes heavy metalt is tudom szeretni, ha pedig épp nem akad valami felfedezésre váró banda, akkor jöhet a különlegesebb ambient:) Egyébként nincs bajom a gótikus, csajos metallal sem, néhány lemezt sokszor meg tudok hallganti (Nightwish első 3 lemeze még minőséget képviselt pl., ott a The Third And The Mortal, ahol az ária nem a technikai tudás, magamutogatás eszköze, hanem a zene szerves része, vagy az angol The River, ahol Jenny Newton varázsol egyedi hanggal…), de a negédes, átlagos produkciókkal nehéz mit kezdeni. Persze átlagos és unalmas bármilyen stílusban lehetséges. Még rosszabb is… Lehet ajánlani bármilyen változatos anyagot, csak ne lepődjünk meg rajt, ha a húsboltban nem fogadják a zöldségesnek szánt árut jó szívvel. Szokás szerint az én ajánlatom sincs messze az utolsó helyezettől:) Jó látni, hogy sok a pontozó és érekezte újak is.
Találó. 😀
Erre azért még érdemes pár szóra… Nincs alá, meg mellérendelés szerintem, csak mindennek megvan a helye. Itt többnyire az extrém vonalnak, mivel sok-sok éve ezt tűzték ki célul (Sheol egyszer kérdezte, hogy mióta ennyire underground a Fémforgács – jelentem az alapítók legfőbb célja volt ez és mindig is effelé tartottunk, viszont megférnek itt néha a nagyobb nevek, ismertebb előadók is, ez tény), egyéb HP-kon a csajos metalnak. Hébe-hóba elfér egy, mert tényleg kell a változatosság. Néhány próbálkozáson (noise, ambient stb) én is tudok mosolyogni, mert tényleg bátorság kell még ahhoz is, hogy valaki megossza másokkal, viszont a popzene, ami metalként van árulva és dögunalom, attól nem tudok mosolyogni, csak bosszankodni. Ez az, ami egyszerűen magas labda sokaknak, hogy nem az ajánlott lemezzel van a gond, ami rendszerint a sor alján végzi, hanem azzal, hogy rossz HP-t választott időtöltésnek és nem a céljainak megfelelő oldalt. Én továbbra is inkább a felfedezést tartom a legfontosabbnak, nem azt, hogy akkor legyen itt minden a francia krémestől a hajba ragadt rágógumiig… És tényleg, lehet ajánlani, ennél volt már sokkal rosszabb is (más stílusból is). Egy kis fricska ne szegje senki kedvét, nálam ez a videó abszolút poénként született:) Megláttam a tv-ben a bemutatóban ezt a jelenetet és előtte pörgött a lemez:) Mint írtam, az én ajánlásom is hasonló eredményeknek néz elébe:) Ha még poénkodtok rajt, az az én napomat is feldobja:) Hallgasson mindenki sok-sok zenét és feszegesse a határait, mert minden nap egy új felfedezés! Ezt pedig azért, hogy mindenki örüljön és ne kelljen keresgenti a linket a következő körre….
én picit több hazaira számítottam itt amúgy
Ajánlj bátran!
KÉRLEK TITEKET
Egy Spotify linket tegyetek már be ha nincs fent bandcampen, nem igaz hogy manuálisan minden lemezre egyesével rá kell keresni.
Gondolom a HP-linkmegadásnál a Spotify-linkeket ugyanúgy nem tudja kezelni az oldal, mint a Youtube-linkeket. Ezért nincs megadva se ez, se az.
Bezzeg a mi időnkben még a bolhapiacon kellett levadászni a takt kazettát. régenmindenjobbvót 🙂
Konkrétan 8 lemeznél volt bandcamp link, kettőre kellett rákeresned, vigyázz nehogy megerőltesd már magad!
Eleinte minden lemezt le kellett vadásznunk torrentről stb. és kibírtuk.
Ez nekem sem okozott még gondot, de egyértelmű, hogy ha létezik bandcamp link, akkor azt használjuk. Spotify és youtube nem garantált, ebben az esetben muszáj kicsit utánajárni és valóban sokkal könnyebb, mint régen:)
Milady: leírtad, hogy mitől fasza a Folterkammer, aztán véletlenül összekeverted a pontszámokat 🙂
Mindenki tudja, hogy Husky meg King Diamondbuzi, de hogy kerültek erre az oldalra? Szivárványt is kisajátították.Köcsögök vagytok vazze. Nyaljátok faljátok egymást két köcsög,. Szétbasztátok a hangpróbát. Örüljetek neki. Szarjankók vagytok. A bravó hangpróbához sok sikert. Hallgassátok az opera szart, buzik. Két köcsög ha itt lenne kibelezném őket. A kommentem miatt valszeg törlésre kerülök. Úgyhogy utoljára takacsattila1950@gmail.com. Itt jelentkezhet a két patkány. Kibelezem őket.Tompormorgo átlépte a határt. El is búcsúztunk Tőle.
A hasonló kommenteket nem szeretjük és nem is tűrjük a jövőben sem.
Jézusom mi a retek bajod van? Ráadásul még homofób is.
Ez a témácska ugye befejezett… (könnyen szárnyakat adunk vágyaidnak)
Nyugi mindenkinek!
Tompormorgo megsértette a szabályzatot, elbúcsúztunk. Téma lezárva. Koncentráljatok a zenékre! 😉
Dimmurtal: nálam a Rengetegről a Vashegyek az örök kedvenc:) Hihetetlen atmoszférája van annak a dalnak. A Róka Hasát pedig egyetlen dalnak tekintem…nem tudom darabokban hallgatni. Fekete mezők is hatalmas.
Tulajdonképpen az az egész lemez fantasztikus, Vashegyeknek is óriási hangulata van!
Tűnő Idő Tárlat meg az azt követő 2 album számomra a magyar black metal csúcsa
Tudom ez nem a mit hallgatsz most de Zolkának küldenék még egy jó számot. Üdvözlet.
Azta, s még csak nem is ismertem őket. – Igazi húsdaráló, s az a hangzás. Persze az nem lenne elég, tudnak zenét is írni. 🙂 – Köszi, most nézhetek utána a diszkográfiának. 🙂
A Frozen Soul kapcsán jutott eszembe az Ancient Existence néhai zenekar. Zolinak ajánlom ha esetleg nem ismerné.
Hallgasd szeretettel.
Egyértelmű Six Feet Under, de klasszisokkal jobb. – Beszarás, hogy milyen mikró részletekből kiderül, hogy nem csak ebben a stílusban tudnának nagyot alkotni. – A stílus kereteit tekintve pedig még változatosak is magukhoz képest. – Talán egy új album már nem ártana. 🙂 – Köszi, de őket se ismertem. Eddig. (Ez az, ha mindig folyton a stílus nagyjai kerülnek a felszíne, nehéz a zavarosban horgászni.:) )
Kár az új Pestilence-ért, hogy nem került be a ‘próbára. – Persze ami késik, nem múlik. Talán majd együtt az új At the Gates-el karöltve. 🙂 – Ellenben az új Kátai-művek megint remekbe szabott alkotás lett. 🙂
Pestilence nekem kifejezetten bejött, főleg az album első fele. At The Gates sosem érdekelt:)
Hiába, tanítóbácsis halálfém. 🙂
Zotyó(Zolixious Rex) a gödöllői Pestilence-re gondoltál, hogy kimaradt? Viccet félretéve egész jó lett az új Pestilence. Szerintem az újabbak közt a legjobb. Monnyuk a Malleus Maleficarumhoz képest tízből négy pont.
😀 🙂 Az igaz, az újak közül… Rendszeresen pörögnek a régiek, de igazából a most-ban élünk. 🙂 – Egy rahedli klasszikust pontoznánk, ha nem lenne az a fránya idő korlát. 😀
Kedves pontozók! Kérlek titeket, hogy az „albumborító” jelige alatt ne a bandafotót értsétek:) Elég macerás utána rendbe tenni. Frozen Soul esetében pedig elmaradt a borító…