2021. december 18.
∑
8.4
7.9
7.7
6.9
6.7
6.7
6.4
5.4
5.2
2.6
6.4
Az előző lemezt nagyon szerettem, ez is profi cucc, de valamiért nem akar működni a kémia. A Dead world vagy a Bug in the net tetszett, de a Children of the grey-t kifejezetten untam.
Próbáltam nyitottan hozzáállni, de számomra ez felért egy büntetéssel. Elfecsérelt idő amit rááldoztam.
A Griseus óriási kedvenc volt. Ez a lemez is legalább olyan jó lett. Akármeddig tudnám hallgatni. Remélem lesz még és arra nem kell megint 10 évet várni.
Ebből az érzelgős melankóliából bántóan kilóg az extrém vokál olyan mintha muszájból erőltették volna bele.
Nem hagyott bennem különösebb nyomot. Semleges.
A nem túl karakteres hangú énekes néhol bizonytalan, hamiskás a gitár meg adob próbál némi életet lehellni több kevesebb sikerrel a lemezbe. Az utolsó két szám tök felesleges, számomra csak rontott az amúgy is karcsú élményen.
Elég sokszor hallgattam már korábban is. Nem tudtam megszeretni. Vacak a hangzás, kevés a jó ötlet, azok sincsenek kidolgozva. Néhol kicsit olyan mintha jammelgetnének csak.
Hallani a profizmust, jók a ritmusváltások, de a végére kicsit sok lett a darálásból.
Egy konditerembe simán el tudom képzelni. Egész jó lendülettel indul, de a Time to choose durvulása után az utolsó három szám már csak kínlódás. Simán el lehetett volna hagyni.
Számomra a kevés mondanivaló dagályosan kifejtve nem jó kombó. Egyszerűen túl hosszúak a számok, még a rövidebbek is végtelennek tűnnek.
Minőségi acél, az nem kérdés, de akad benne üresjárat is bőven. Nekem kifejezetten a lassabb dalok voltak gyengék, a zúzda viszont hibátlan!
Komoly rajongótábora van a csapatnak, akikről egyébként még én sem hallottam korábban. Fel is lelkesített a sok pozitív véleny, de pont oda jutottam, ahova gyakran a sok üres pózer anyagoknál: mi a fenének ez az egész? Vannak érdekes zenei megoldások, de összességében az élvezeti faktor hiányzik.
Ilyen az, amikor van szimfonikus hatás és nincs giccs. Nagyon jó lemez, ráadásul végre valami, amit nem hallottam korábban és igazán meglephetett. Mindenképp pörög még és lehet, hogy megy feljebb is a pont.
Nekem csalódás a lemez az előzőhöz képest. Meg sok más lemezükhöz képest is. Nem rossz, de nem a megszokott színvonal számomra.
Nem értem, hogy minek ez a hc bohóckodás, amikor olyan dalt képesek írni, mint a záró Emptiness. Az egymagában 10 pontos death/doom sláger, a többi meg egy kis dühöngés, hogy nem akar rendesen működni a felvevőgomb.
Csak a szokásos szimfo power maszlag. Minőség adott, bármiféle egyediség, zenei kísérlet, esetleg tökösség nélkül. De érzelmileg sem képes megugrani egy délutáni matiné szintjét... A magas pont a hangszeres tudásnak szól, mert a dalok közül egyedül a Darkness Within érne valamit, ha kivágnánk belőle a billentyűs bohóckodást. Császári mágia...eszemfszom megáll:) Ez olyan, mint a filmek terén a Szellemcápa, Cápavihar, Sivatagi Cápa...Cápa vs. MegaRák:)
Ha félretesszük, hogy szarul szól, akkor már csak egyetlen jelző jut eszembe, ami egy progresszívnek titulált anyag kegyelemdöfése: unalmas.
Tavalyi év egyik legjobb lemeze, amivel idén ismerkedtem meg. Nemcsak technikai csillogás, erőteljes hangulat is van a dalok mögött, ami nagyon ritka a műfajban sajnos.
Meglepően fiatalos háttérzenét rittyentett az öreg, aki ezúttal nem transziban nyomja:) Természetesen nincs rajta olyan hard rock/heavy metal mozzanat, amit ne játszottak volna el már százszor, de egész hallgatható, bár önszántamból többé nem teszem.
Szerintem kifejezetten ritka az, amit a csapat játszik. Nem világmegváltó, nem virtuóz, de egyedi. Nekem bejött most ez az egyszerűség, valahol az ezredforduló környékére emlékeztetett.
Van rajta pár nagyon jó szám, de sajnos ötlettelenek is akadnak. A 2013-as album szerintem is jóval erősebb volt.
Hát sajnos nekem sem sikerült jóra hallgatnom.
Ígéretesen kezdődött, de a végére kissé kifulladt számomra.
Csak a szokásos Swallow the Sun minőség. Az All Hallows' Grieve és a Moonflowers Bloom in Misery zseniális, simán ott vannak a kedvenc számaim közt az évből.
7 hc durvulat és egy elsőrangú funeral doom tétel. Nekem nagyon bejött. Külön tetszik, hogy eltértek a megszokott formulájuktól és mertek kísérletezni. Nagylemezként nem tudom mennyire lenne izgalmas egy ilyen felépítésű album, de EP-ként tökéletesen működik.
Elég ránézni a kiadóra és a borítóra, és tudod hogy a sokadik ugyanolyan klisés power metalt fogod kapni.
Kurva jó zenészek, már csak jó számokat is kellene tudni írni.
Számomra ugyanaz, mint a Xenosis, annyi különbséggel, hogy itt egy fokkal jobban tetszettek a riffek.
Olyan tipikus egyszerhallgatós album. Elmegy a háttérben, de nem kaptam fel a fejem semmire.
Próbáltam értékelni, de nem nekem való zene. Kicsit semmilyen, kicsit unalmas, de nem volt zavaró legalább.
Nálam az etalon Hypocrisy album a 2004-es The Arrival című lemez. Ilyen sok idő elteltével jó volt végre egy új anyagot hallani a bandától. A jól megszokott kliséken kívül ne számíts semmi különösre, ez csupán csak egy új Hypocrisy album Hypocrisy stílusban. Se több, se kevesebb.
Uhh. Ez valóban jobban hasonlít egy kibogozhatatlan zajmasszához, mint hangszerekkel eljátszott zenéhez. Az a titka a lemeznek, hogy ne kapcsold ki rögtön az első szám alatt, hanem minden dalba kóstolj bele. A hangulata hátborzongató - leginkább egy diliházban játszódó pszicho-thriller, és bármely Fűrész film szereplői által átélt gyötrelmek döbbenetes aláfestése. Zeneként nehéz értékelni, semleges maradok.
Egy nagyon különleges hangulatú, egyedi, változatos, atmoszferikus metal lemez Ausztráliából. Egyszemélyes project, de ez egyáltalán nem hallatszik a dalok minőségén!
Lehet, hogy az időjáráshoz tökéletesen passzoló hangulata miatt, de ez a csodálatos melodic doom/death zene nagyon elkapott! Minden albumukba belehallgattam anno, de behatóbban csak a 2005-ben megjelent Ghosts of Loss című lemezüket ismertem. A Moonflowers-t is sokszor meg fogom még hallgatni!
Szerintem az első hét dal csak egy dalötleteket tartalmazó gyűjtemény, amely valamilyen oknál fogva nem íródott tovább. Az utolsó szám stílusában és hosszában is teljesen eltér a többitől. Nekem a rövid dalokkal sem volt bajom, végig doboltam közben a lábaimmal! :) Egynek elment.
Mit is mondjak? A befektetett munka és a hangszeres tudás elismerendő. A stílussal sincs különösen bajom, és az énekes legalább nem tökön rúgott hangon énekel. Az egész produktum egy kicsit giccses, de tetszik a koncepció! Az intro végett pedig kap egy plusz pontot!
Bevallom őszintén, alulmúlta a várakozásaimat. Bármennyire is az egyik kedvenc stílusomban alkot a zenekar, azt kell mondjam, hogy nem kapott el az album. Túl van gondolva, túl van bonyolítva, és a hangszeres profizmus ellenére ez a dalok minőségének a rovására megy. Sajnálom, mert én tényleg többet vártam! Ez számomra így csak egy virtuóz hangjegy gyűjtemény.
Ez egy valóban brutális és technikás death metal album a veterán bandától. Több hallgatást igényel, mert elsőre bizony képes esetleg rossz irányba elvinni! Rengeteg a virtuóz pillanat, ám annál kevesebb a megjegyezhető momentum. Ettől függetlenül bivaly erős anyag!
Teljesen átlagos, kissé hosszúra szabott, light metal album. Nem idegesített, nem zavart, és van benne néhány kellemes momentum.. Egy fesztiválon sörsátoros beszélgetéshez remek háttérzene, és vezetés közben is kellemes lehet hallgatni.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs olyan industrial hatásokkal kombináló zenekar, amelyik tetszik. Elég csak megemlítenem a Fear Factory, a Nailbomb, a Rammstein, és a Samael nevét, vagy éppen a kései Kovenant lemezeket. A '90-es években volt pár cimborám, aki rendesen rá volt kattanva erre a Ministry és White Zombie féle vonalra én ellensúlyként Deicide-ot, Morbid Angel-t, és Extreme Deformity-t nyomattam. Mostanra kicsit nyitottabb lettem, és simán azt gondolom, hogy ez egy jól sikerült, hangulatos, szórakoztató lemez. Néha kell a változatosság. Ritkán ugyan, de fogom még hallgatni!
Peter Tägtgren nem tud hibázni! Munkái mindig magas minőségi nívót képviselnek. Így van ez jelen lemez esetében is, amire elég sokat kellett várni. A várakozásért cserébe azonban egy kifogástalan death metal anyagot kapunk!
Nem értem, hogy a The Walking Dead zombihordás részeit minek kellett megzenésíteni. Na mindegy, volt már ilyen máskor is, meg gondolom lesz még ilyen a jövőben is. Engem különösebben nem zavarnak az ilyen cirkuszi mutatványok, mert sokat nem kell gondolkodnom az értékelésén, ami elég konzekvens szokott lenni. Mondjuk valami hasonlót én is tudnék csinálni a Hős utcában, egy ott kitörő balhét felvéve, némi igénytelen zenei aláfestéssel ellátva, de a dimmurtal által megfogalmazott zene a diliházból hasonlat is tökéletes, erre a végtelenül hitvány műre, vagy micsodára.
Nagyon egyedi és művészi zene ez. Hallatszik, hogy itt a számok meg vannak komponálva. Ráadásul mindezt egy ember csinálja. Elismerésem! Külön tetszett, hogy hallatszik a ZENÉSZ klasszikus zenei képzettsége, amit nagyon jól beleszőtt a számokba.
Már az előző lemezük sem nyűgözött le távolról sem! Ez meg még annyira sem, ezért érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Ez nem képvisel semmilyen zenei és egyéb értéket.
A legjobb szó rá a kellemes. Egy fárasztó nap után kifejezetten üdítő tud lenni. Láttam az együttest koncerten is és elég meggyőző, még talán fotózkodtam is velük, ezért adok plusz 1 pontot.
Nem tetszett.
Egy kicsit berozsdásodtam már, ezért kellett már ez. Mindig vevő vagyok a minőségi technical deathre.
Meglepően modern és kemény hangzású lemez! Ha nem tudnám, hogy a zenét ki csinálja, simán huszonéves gyerekekre is gondolnék, annyira friss és erőtől duzzadó, modern hangvételű lemez ez. Én nagyon jól szórakoztam a hallgatása közben, még a Ministry lemezénél is jobban! A másik, ami tetszett, hogy jók a számok, a színvonal végig egységesen magas. Stílushatáromon kívüli lemezre ritkán adok ilyen magas pontszámot, de mivel ez most sokat fog pörögni, azaz abszolút megvan benne az újrahallgatási faktor így itt a 9 pont abszolút megállja a helyét.
A borító és néhány vélemény alapján már készültem bevésni a harmadik egyesemet, de a lemezt elindítva kellemes meglepetésben volt részem. Némi fogalmam volt a Ministry zenéjéről, bár nem igazán hallgatom őket, de amit hallottam tőlük korábban azt nem tartottam rossznak. Kifejezetten üdítő ajánlásnak tartom a lemezt, ami tetszett és ez a lemez bizony nagyon is jó! Világmegváltó témákat nem kell várni tőle, de én jól szórakoztam a lemez hallgatása közben.
Ez a fajta death metal továbbra is közel(ebb) áll hozzám. Jó album, jó banda, igaz, szerintem is lehetett volna több zúzda, olyan szám rajta, mint az utolsó, Gods of the Underground. Horgh dobost jó látni a Walking Dead-ihletettségű klipekben és hallani a játékát.
Ez még háttérzeneként, halkan hallgatva is csak felidegesít(ett). Ez nem zene, nem metal, ez csak értelmetlen zajongás, idióták gyülekezete. Most járok az ötödik számnál...én ugye többször is említettem, hogy minden beajánlott lemezt végighallgatok legalább egyszer...hát ez próbára tesz (és az is biztos, hogy én az ilyeneket nem vagyok hajlandó többször is meghallgatni, hogy majd "hátha jóra hallgatom", mert ez egyszerűen nem éri és érdemli meg azt az időt és energiát, hogy én ráfordítsam). A pontszám kétségen kívüli.
Elmegy egynek. A bandcamp tagek alapján valami izgalmasabbra számítottam, aztán nem azt kaptam.
A nem kicsit melankolikus, borongós hangulat miatt nem tudok rá kevesebbet adni. Engem általában az ilyen melankolikus hangulatú zenék eltalálnak, ha jól vannak megírva, megcsinálva és eljátszva/előadva.
Meglepődve tapasztaltam, hogy nem annyira borzalmas, mint amilyennek elsőre tűnt. A záró, több mint 11 perces szám mehetett volna a levesbe és a többit is kitölthették volna még 2-3-4 perces játékidőig, mert egyébként azok között van néhány értékelhető momentum is és az is hallatszik, hogy zenélni is tudnak (valamennyire legalábbis).
Jó lemez, de nekem az előző, Masters of the Multiverse kicsivel jobban bejött. A téma/koncepció mindenképp rendkívül érdekes és vittek bele egyediséget is (a fikciós szállal). A banda tagjai remek zenészek, Siegfried Samer még ugyan jó énekes, abszolút semmi baja nincs a magas tartományokban sem és nem is hamis, amit a Visions of Atlantisban és itt is bizonyít. Ifj. Johann Strauss Kék Duna keringőjének részlete intróként telitalálat, valamint a záró, német nyelvű szám is remek és ráadásul abszolút eltér a lemez addigi számaitól. A borító csodaszép és szintén baromira ötletes.
Borzasztóan profi zeneileg, meg minden, de számomra kicsit unalmasak már ezek a lemezek is.
Borzasztóan profi zeneileg, meg minden, de számomra kicsit unalmasak már ezek a lemezek is.
Ez az első szólólemez, amit hallottam Snider bácsitól, és meglepően jó lett. Vannak rajta szinte tökéletes AOR/hard rock/dallamos rock/heavy metal dalok, mint a Before I Go, Silent Battles, de a Corpsegrinder vendégeskedésével készült Time to Choose durvulás, illetve a The Reckoning is mind-mind remek nóták. Azért Snider bácsinál azt felhozni "negatívumként", hogy már mindent eljátszottak, ami a lemezen hallható, meg hogy így klisés, úgy klisés...kicsit megmosolyogató.
Nem nagyon ismerem a banda munkásságát, ezt a lemezt meghallgattam jó néhányszor. Számomra a White Zombie, Die Krupps, Rammstein-féle industrial metal jobban tetszik (sőt, a Lordi idén kiadott industrial metal stílusban kiadott lemeze is jóval jobb ennél), de itt is vannak jó dalok (igaz, töltelékek is). Valóban, az is elmondható néhány számról, hogy túl hosszúra van nyújtva. Ettől függetlenül meg kell majd ismerni a Ministry munkásságát is.
H.Y.P.O.C.R.I.S.Y!!!
Értelmetlen, szükségtelen, ez valóban csak zajongás és semmi más, nem igazán van itt mit értékelni.
Profi
Tökéletes , gyönyörű, itt ott lehetne picit koszosabb és akkor még max pontot is kaphatna.
Semmi újat vagy meglepőt nem hallottam, de nekem tetszett, mondjuk ebből a stílusból EP-t kiadni felesleges, az egyetlen hosszú tétel nekem kifejezetten bejött, a többi inkább tűnik ötletelésnek mint kiforrott produkciónak.
Női énekessel könnyebben megbocsátható ez a stílus, de ne legyek mindig genya :) szép a borító, a srácok tudják használni a hangszereket, mondjuk a szintis az úgy kula ahogy van.
Szerepjáték imádó srácok kosztümben ? A klipp inkább volt megmosolyogtató mint bármi más. A német nyelvű szám meghát inkább volt vicces mint komolyan vehető.dehát szórakoztatott, mondjuk többet nem fog az biztos. :) És mi az hogy csak simán elhalkul az utolsó szám?? He? Na mindegy, ezismegvoltmégsincseste.
Középszerű, 12 egy tucat, csak a kevésbé jól sikerültek közül.A vokál zavaró a zene még csak csak.A deffesebb részek jók de a teches részek nagyon nem sikerültek.
Nekem nem igazán tűnt jobbnak mint a fajtársai.Stílusán belül persze profi cucc.
Ezt vagy nagyon szereted vagy nagyon nem, és akkor most a tolerancia jegyében nem húzom le, bár olyan szinten volt unalmas , hogy számomra büntetés volt.
Kíváncsi leszek azoknak a véleményére akik erre több mint 3 pontot adnak, mert 1-3-ig értem a pontozást a felett már nem.A search and destroy volt az egyetlen értékelhető produkció, a többi......hát ő ízééé
Profi. :)
Mire gondolt az alkotó? Azért én arra a fenenagy rajongótáborra kíváncsi lennék! :)
Nagyon érdekes hogy igen hosszú számok vannak és egy ilyen szám sok mindent tartalmaz.
Ez kevés, nagyon kevés. Van itt néhány olyan bivaly lemez beajánlva hogy ihaj. Ez nem tartozik közéjük. Egy gyengébb felhozatal esetén több pontot is kaphatott volna. :(
Nem is értem az utolsó számot, de az lejött a számomra hogy ez egy vacak lemez. Minimális energiabefektetés, csekély teljesítmény. Ha a nagylemez is ilyen lesz inkább ki se adják!
Kifejezetten jó szimfonikus power lemez.
Nekem ez is tetszett.
Ez a stílusában az egyik legjobb.
Egy párszor meg lehet hallgatni, de aztán ráuntam.
A lemez kétharmada egész jó, a többi az töltelék.
Ennyi idő után többet vártam.
Öncélú zajongás.
Lehetne letisztultabb.
Ez is öncélú, de másképp.
Még azt sem tudják, hogy mit akarnak játszani! Szánalmas.
Elég színpadias, de megteszi.
Ez egy gagyi.
Túl zajos és nehéz.
Add ide a Dee Dee-t, a Dee Dee-t add ide. :D
Apám, hogy ez a pali még él az kész csoda!
Nagyon erős új album 8 év után. Persze egy ekkora metal legendától, mint Peter Tägtgren nem is vártam kevesebbet. Kedvenceim a lassú és középtempós dalok, különösen a Chemical Whore, amely mind zeneileg, mind szövegét tekintve nagyon jó.
Régen lehetett adni 0,5 pontot is, de úgy látom most már nem. Na mindegy, akkor kénytelen leszek túlértékelni. :(
Nagyon különleges zene annyi szent. A károgás nem mindenütt tetszett, de nem vészes. Kap egy "bátorító" 8 pontot, mert amennyire láttam Waldorf mester egyedül csinál mindent, és mert a borítókép valami fantasztikusan gyönyörű és hangulatos.
Szép zene, de időnként már kezdtem magam elunni.
Valakinek biztos nagyon tetszik, ha már a nagylemez megjelenését sem tudta kivárni. Én viszont semmi különlegeset nem hallottam , csak a szokásos tekerést, idegesítő hardcore elemekkel vegyítve.
Bevallom én ezért a zenei stílusért csak női énekkel tudok lelkesedni, azonban kedvelni tudom így is. Zeneileg nem lehet belekötni, már akiknek bejön az ilyesmi ugye. Viszont izgalmasnak sem mondanám már ennyi hasonló meghallgatása után. (Remélem viribusunitis kolléga olvassa még a HP-t és visszatér legalább ezt lepontozni, haha.) Ui. Csak most, a HP zárása előtt tértem vissza egyszerre elolvasni a pontokat, és tudtam meg a szörnyű hírt, hogy "viri" nincs már velünk többé. Nagyon kedveltem őt. R.I.P. :'(
Egynek elmegy kategória, de sem a zene, sem az ének nem tetszett különösebben.
A Technical/Brutal Death Metal stílus nem a legnagyobb kedvencem, bár időnként nagy kedvvel hallgatok ilyesmit is. Ez az album egy csúcsteljesítmény, ez nem is kérdéses számomra. A hangzás meg olyan szinten állat, hogy nagy hangerőnél fennáll a fejletépés veszélye.
Érdemei és kora elismerése mellett nem tetszett.
Emlékszem a Music TV nagyon tolta a Just One Fix című számukat '92-ben, így azt rengetegszer láttam/hallottam. Na én már akkor sem tartottam sokra a zenéjüket, de az a dal majd' 30 évvel később is hallgathatóbb, mint ez a mostani dalcsokor.
Adok egy gyenge lábakon álló 8-ast. Vannak jobb és uncsibb dalok ebben a csokorban, ami azért nem annyira masszív így visszatérésként. Amúgy sem én vagyok a banda legnagyobb rajongója, szóval annyira nem mérvadó a véleményem. De azért egy korrekt 8-as belefér.
Tulajdonképpen minden művészeti ágban megjelenik a dekonstruktivizmus, a nihilizmus, a "zaj", a reakcionizmus, mint kifejező eszköz. Miért lenne kivétel ez alól a metal? Ezen műveknél szerintem mindig a befogadón áll vagy bukik a siker és ez a siker vagy bukás nem közösség szintű, hanem minden esetben személyes és privát. Itt nincs "stílusnak" megfelelés, mivel nincs stílus. Vagy rezonál a belső "zajoddal" bármilyen szinten is, vagy nem... Nem mondom, hogy maradéktalanul tetszik, vagy hogy bizsereg a lábam a hallgatása közben, de végig érdekesnek találtam, jól megszerkesztettnek, céltudatosnak és mint olyan, művészetileg helyesnek. És nem egyszer hallgattam végig. :)
szép is, jó is... a problémám vele az, amit már egy másik lemez kapcsán korábban írtam. Amikor témáról témára zenekarok ugranak be, azt nem nagyon szeretem. Itt egy Opeth megoldás, ott egy Indukti hangulat, itt tisztára mintha Mindrot lenne, amott egész Emperoros egy-egy pillanat. Szóval jó ez, csak nem szeretem amikor ennyire erősek bennem az áthallások.
Na a STS egy megbízható zenekar jól felismerhető stílussal, saját hanggal és hangulattal. Nem hallgatom bármikor, de ha ehhez van kedvem, akkor telitalálat minden hangja.
Az "album" eleje egy tipikus HC/Crust kirohanás annak minden jellegzetességével, csak klasszikus HM2-es láncfűrész hangzással. Aki úgy ánblokk nem érti mi is akar ez lenni, annak javaslom kicsit megnézni, meghallgatni az első két Napalm Death lemezt, az első Nasum lemezt, az első Carcass-t, Brutal Truth-t és úgy alapvetően javaslom a HC / Crust megismerését. Persze nem kell szeretni, de lehet segít legalább ismerni a referenciákat, különböző stílusok jellegzetességeit, ilyesmiket... (szerintem). Én speciel még magasabb pontot is adnék, ha az utolsó dal helyett még 6-7 tétel íródott volna az első dalok stílusában.
klisék, klisék és klisék. Ennek a lemeznek minden egyes hangját megírta már 20 évvel ezelőtt a Stratovarius, a Helloween, a Rhapsody, a Gamma Ray, az Edguy, a Vision Divine, az Angra és még sorolhatnám napestig egy kategóriával erősebb kivitelben... Az énekes elég bizonytalan a magas tartományokban. Közepes kópia.
Olyan ez a lemez számomra, mint egy vizsgamunka. Alapvetően megfelel a tech.death követelményeknek, megkapják a papírjukat rá, de még sok minden nincs a helyén. Nem tudok annyira konkrét példákat felhozni, de gyakorlatilag minden számban felfigyeltem egy-egy témára, amit meg lehetett volna jobban oldani, vagy még dolgozni rajta, esetleg egy kicsit "off" volt hangulatban, minőségben. És nem azt mondom, hogy mindre tudom, hogyan kell jobbat írni, csak érzem, hogy van még hova fejlődni, mint ahogy jobb kocsit sem tudok magam építeni, de meg tudom mondani kipróbálva egy adott típusról, hogy megy, de annyira nem az igazi...
Értékeit a helyén kezelve is nagyon untam. Én ebből a stílusból nem vagyok képes befogadni végtelen mennyiségű lemezt, annyira egyformák. A böfögő hörgésért jár egy minúsz is részemről. Fárasztó technikai villogás, igazi hangulat vagy egyediség nélkül.
1 - minek keménykedik itt feleslegesen az öreg, tiszta gáz
2 - tök király, hogy idős korában is ilyen tökös lemezzel rukkol elő
Én meg hintázok dalról dalra az 1-2 között. Azért azt megjegyzem, hogy anno Alice Cooper Brutal Planet korszakos bemorculása kicsit hitelesebb, őszintébb és szerethetőbb volt (számomra természetesen).
A Rio Grande Blood óta (és előtt) semmit sem tudtam meghallgatni, megemészteni a Ministry-től. Olvasgattam már itt-ott, hogy a Moral Hygiene mennyire meglepően jó lett, de úgy voltam vele, hogy persze-persze. És tényleg jó! Mik vannak!
Én nem ismerem a korábbi anyagaikat, de ez a lemez tetszett. A legjobban a Chemical Whore, a Greedy Bastards és a Dead Word című tételek tetszettek. A klipek is frenetikusak.
Passz, én ezt nem értem.
A Swallow the Sun lemezéhez tudnám hasonlítani, bár ez annyiból jobb, hogy kevésbé lehangoló, mint az. Nem tetszett minden szám.
Nekem egy idő után unalmassá vált, meg eléggé lehangoló is volt, amihez most nem volt hangulatom.
Eléggé zavaró volt az egy perces számok és az utolsó 11 perces szám közötti különbség.
A Dee Snider lemeze mellett ez a lemez tetszett még nagyon. A Dragony az egyik kedvenc bandám, ezért örültem a beajánlásának. Nem is emelek ki számokat, mert nekem mind tetszik.
Az Obscura meghallgatása után ezt is inkább passzolom.
El kell ismernem a technikai tudásukat, még alapjában véve tetszett is, rosszabbra számítottam.
Tetszett a lemez, ami tele van jó számokkal. A lemezről az All or Nothing More és az Open Season című tételek tetszettek a legjobban, de tulajdonképpen minden szám lehengerlő volt a számomra.
Nem hallottam még Ministryt, de ez a lemez elég jó volt. Az első tétel és a Disinformation című tétel tetszett a legjobban.
Valószínűleg nem lesz kedvenc belőle, de elő fog még kerülni párszor.
Nem hallgatóbarát, de nem is kell mindentől ezt várni. Az összes művészeti ágban nyitott vagyok a szokatlan, elvont megoldásokra, így nálam ez is tud működni. Ennél magasabb pontot viszont nem tudok adni neki, mert akármikor nem venném elő, kell hozzá egy alaphangulat.
Az előzetes belehallgatás alapján azt hittem jobban fog tetszeni, de többszöri hallgatás után sem tudott magával ragadni. Az vitathatatlan, hogy profi, a borító pedig gyönyörű, viszont így nem tudok rá magasabb pontot adni.
A megjelenése óta szinte minden nap meghallgatom, mostanában kifejezetten igénylem az ilyen hangulatú zenéket.
Szerintem semmi baj nincs azzal, ha egy lemezen egyszerre több stílus is megjelenik, itt is jól működik.
Giccses, sablonos és számomra kifejezetten idegesítő.
Jó ez, nem nagyon lehet belekötni, csak egy kicsit van hiányérzetem. Az előző album libabőrözős címadó slágere rögtön beszippantott és megadta az alaphangulatot a továbbiakhoz. Ilyet itt nem éreztem, egyszerűen csak folytak a dalok. Sokkal kevésbé karakteres lemez lett az új album.
Nem jó értelemben extrém, inkább csak zavaró.
Szóval befutott az utolsó hetekben az év lemeze is. Annak idején a Griseust még én ajánlottam. CD-t rendelem.
Én a többi lemez minőségétől függetlenül megtolom egy nyolcassal. Nem mindig működik, tényleg kell hozzá a borongós hangulat.
Azért mielőtt teljesen leírjuk a bandát, ajánlom meghallgatásra az előző albumaikat, melyek egytől egyig kiváló death-doom zenét rejtenek. Nem egészen értem én sem ezt a fajta kísérletet most tőlük, de remélem, csak valami hirtelen kósza ötlet motiválta és visszatérnek az eredeti irányhoz.
Bejáratott panelekből is lehet izgalmas és hangulatos dolgokat építeni, csak ez itt nem sikerült. Olyan sótlan és vérszegény az egész. Egy Hammerfall vagy egy Bloodbound a mai napig, ha valami újjal áll elő, általában vigyorogva headbangelek rá. Ez meg csak olyan meh...
Nagyon erőlködnek a srácok, de nem akar kijönni...
Annyira semmilyen, hogy szó szerint értve elaludtam rajta.
őő, hát ez sem tetszett
Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
SzPeter: teljesen igazad van, viszont az irodalom és a képzőművészet szerintem annyiban különbözik, hogy az alkotók gyakran maguknak alkotnak, de a zene az mindig közönségnek készül, akkor lesz értelme. Pl. Lovecraft sem szerette volna, ha megjelenik az életműve nagy nyilvánosság előtt. Valamennyi korlátra azért szükség lenne, mert különben bármi lehet zene, vagy művészet. Néha nagyon nehéz eldönteni… Én szeretem az elvontabb cuccokat, de ebben nagyon kevés kapaszkodót találtam, inkább érdekes itt-ott. Most hallgatom harmadjára a Dark Millennium jövőre esedékes visszatérését és marha nehezen tudok dűlőre jutni: ez most vagy zseniálisan retró, vagy borzasztóan hanyag:) Utoljára a 93-as klasszikusukról írtam pár éve…
https://octa.hu/2017/01/02/kviz-mit-latsz-a-kepen-modern-muveszet-vagy-egy-ovodas-firkalasa/
Szerintem a szélsőséges alkotók sem maguknak alkotnak legyen az irodalom, vagy bármi más, ahol közönség elé viszik a művet. Illetve a nemzetközi gyakorlatilag általános pozitív fogadtatása a lemeznek arra enged utalni, hogy elég sok mindenkivel „rezonál” a lemez, ha már a kiskommentben ezt a szót használtam. Voltam anno a bécsi MuMokban egy olyan kiállításon ahol egy nagy teremben csak különböző szinte fülsértő zajok és felvillanó fények volt a „kiállítás”. Sokan megnézték, nyilván van aki szerint zsenialitás történt, van aki szerint egy kalap sz@r volt az egész. De amúgy a metalban sem fehér holló ez. Ott van a Portal, a Zu, a Child Abuse akik mind dekonstruktivizmussal, zajokkal, szerekeztlenséggel, gyakorlatilag reakciókiváltással dolgoznak. Mindegyiknek van tábora. Szóval igazából a lényeg az szerintem ezeknél a műveknél, hogy ha valaki szerint 1 pontos értelmezhetetlen sz@r akkor az ne higgye, hogy az ő értékítélete van pellengérre állítva amikor más szerint korszakos mestermű. És fordítva is igaz. Mondjuk ez mindenre igaz, de az ennyire szélsőséges alkotásokra hatványozottan.
Ja, 7/11-et értem el a modern art vs. gyerekrajz kvízen :))))
A Dark Millenium szerintem frankó múltidézés. A dal kicsit hosszú, nem érzem így elsőre, hogy kitöltik a játékidőt, de lemezen kell majd hallani kontextusban. Anno nekem az első albumuk volt nagy kedvenc, a Ashore the Celestial Burden. Atyaég de sokat hallgattuk kocsmatúrából hazaérve… 🙂
Kedves HP olvasók, tisztelt pontozók! Nagyon régóta olvasom a HP-n megjelent hozzászólásokat, és az egyes albumokhoz fűzött kommenteket. Ha jól emlékszem, tavaly augusztus óta szálltam be én magam is pontozni. A HP-t mindig is egy olyan rovatként kezeltem, amit egy átlagos netező, ha elolvas, az alapján el tudja dönteni, hogy meghallgassa, megvegye-e az adott lemezt a hozzá írott kritika, illetve kommentek alapján, avagy sem. Ártatlan, laikus olvasóként úgy ítéltem meg, hogy a kritikák és a kommentek realisztikusak, és azok alapján én is reális döntéseket hozhatok egy-egy zenekar adott produktumát illetően. Amióta viszont pontozok, arra a következtetésre jutottam, hogy a legtöbben végig sem hallgatják az egyes albumokat, csupán csak a borító, a stílus, vagy egy pár percnyi belehallgatás után hoznak ÍTÉLETET! Ezúttal nem mint pontozó, hanem mint egy átlagos zenehallgató szeretném megkérni a HP-n pontozó társaimat arra, hogy vegyék nagyon komolyan a HP-t, mert bizony sokan az általatok/általunk leírtaknak fényében hoznak döntést arról, hogy egyáltalán belefüleljenek-e egy zenekar több hónapos, adott esetben több éves munkájának gyümölcsébe! Ha félvállról vett, nem a valóságot tükröző véleményeket és pontokat adunk, azzal negatívan formáljuk a közvéleményt, és károsan hatunk a zenei világra! Szóval, kérem szépen, stílustól, hovatartozástól, és mindentől függetlenül, mindenki próbáljon meg egy kicsit objektívebb módon értékelni, és konstruktívan hozzáállni a pontozáshoz! Amennyiben pedig kevésnek ítéli meg a két hetet a tíz beajánlott albumra, inkább tekintsen el a pontozástól, mert irreális eredmények fognak születni! Köszönöm szépen a megértéseteket és az együttműködéseteket! További sok jó albumot, és kellemes zenehallgatást kívánok Nektek! 🙂
Nocsak? Neked is feltűnt? 🙂
Nem akartam én már hozzászólni semmihez, mivel a kommentfalat bojkottáltam, meg ez az egész nem is engem érint, vagy legalábbis akinek nem inge ne vegye magára. De Uraim! Minek kell ez már megint? Érdekes, hogy most senki sincs pellengérre állítva, mint az a szerencsétlen Husky legutóbb, aki kb. félévente ír egy kommentet, ráadásul jogosan, mivel az egyik „pontozótól” ha privátban is támadás érte és csak azért írta ide amit írt, mert az illetékesnek nem tudta elküldeni privátban! De őrá ugrottak, mint tyúk a takonyra! Mert hát persze hogy úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött 😀 Ekkora demagóg szöveget leírni, úgy hogy Husky leírta, hogy azért írta a nyilvános fórumra a védekező reakcióját, mert a rendszar nem tudta elküldeni privátban! Nyilván ő a hülye és nem a rendszart kellene rendbe tenni, hogy ne működjön szarul! Most meg egy másik pontozótól megint indul a hiszti, amire ez a „nostromo” aki volt itt már vagy tíz felhasználónéven, nem is értem hogy miért, még rá is játszik, csak a vak nem látja hogy úszít! Ha itt egy-két önmagát orákulumnak tartottnak annyira nem tetszik a hp akkor szüntessék meg, hajrá! Bár én a kommentelési lehetőséget szüntetném meg és nem a hp-t, miként azt már Armand kb fél éve vagy még több javasolta! További jó hisztizést, meg mint aki istennek képzeli magát nostromo-tól megjegyzéseket! Hajrá! És természetesen teljesen irreleváns, hogy ki kezdte a hisztit, öljük meg az elkövetővel a sértettet is, az a biztos, minden problémát megszüntetni.
Én úgy gondolom, hogy Dimmurtal hozzászólása teljesen valid és kulturált formában tett észrevétel. Nem is értem a totál indokolatlan, csípőből támadó reakciót és hogy miért is kell megint beszüntetni mindent 🙂
Ez a téma már sokszor feljött. Személy szerint a lemezeknek általában 30-50%-át már ismerem, mire itt megjelenik, így általában gyorsan meg tudok hallgatni mindent. Fordult már elő, hogy félbehagytam lemezt, pusztán azért, mert totálisan kiakasztott, de ez nagyon ritka. Én is arra kérek mindenkit, hogy legyen korrekt és bízom benne, hogy ez így is van, többnyire reálisnak is tartom a végeredményeket (átlagpontszámokat). Hisztinek itt igazából nincs nyoma, úgyhog támogatom Melkor bojkottját is. Most különösen érdekel a kör, mert lehet, hogy sikerül vele rekordot döntenem:)
A hiszti az hiszti legyen az bármilyen negédes stílusban is előadva! És már kurvára unom ezt a kettős mércét ami itt megy! Az egyik nyilván hisztizik, pedig csak nem tudta elküldeni a hozzászólását privátban, mert a rendszer egy rakás szar, a másik meg csak egy jelentéktelen észrevételt tesz. Baromság! Hisztizett, biztos a beajánlott lemezét valaki lepontozta. 😀 Meg biztos az itteni eredmény alapján vennék lemezt, ki az az agyhalott.
Nem hallgattam még csak bele sem, de egészen kíváncsivá tett az itt kiosztott pontok és az általános szaksajtóbeli kritikák hozsannája közötti kontraszt a Plebeian Grandst tekintetében. És ne értse félre senki, eszem ágában sincs egyiket a másik fölé vagy alá rendelni, egyszerűen csak a tényszerű kontraszt keltette fel a kíváncsiságomat. 🙂 Esélyes, hogy most nem lesz időm végigpontozni a HP-t, de majd legalább ide megírom a véleményem (ha érdekel titeket, ha nem :)))
Várom a véleményed:)
Most pl. beleszaladtam egy ilyenbe:
https://www.stereogum.com/2170010/the-10-best-metal-albums-of-2021/lists/year-in-review/2021-in-review/
Melkor: itt /bár gondolom végighalltatás közben feltűnt a sok hozzászólás bandcamp oldalukon/ és a facebookon megtekintheted, több ezres rajongótáboruk van, bár én sem értem igazán. Pár korábbi anyagba is belehallgattam, hát az sem különb:)
https://plebeiangrandstand.bandcamp.com/album/rien-ne-suffit
https://www.facebook.com/plebeiangrandstand/
Sheol: olvasd el az Iotunn cikket! De néhány percre alámerültem már én is a giccshalmazban és a röhejes borító is eléggé garantálja, hogy folytatom egykori kollégém hagyományát. Először azt hittem lézerkardoznak rajt:) Disney kompatibilis karácsonyi lemez után már nem lepne meg. Persze sosem lehet tudni, ha lesz időm majd végighallgatom a lemezt.
https://www.femforgacs.hu/iotunn-access-all-worlds-2021/
Úgy látom erre a körre is jut némi tech death, bár a Deeds Of Flesh inkább 2020. Épp, hogy belefér az időbe. Ugyanakkor örülök, mert az egyik legfaszább ebben a zsánerben, szerintem jobb, mint az előző körös albumok. A Godhead Machinery képében megérkezett a Forgácshoz méltó karácsonyi lemez, régóta pörög, mint a Dormant Ordeal és a Gatecreeper. Ezeken felül a Plebeian Grandstand és az Aquilus fogadtatására leszek majd kíváncsi, mert mindkettő zseniális lemez, amihez viszont kell a zenei nyitottság és felfedezni vágyás. Jó kör lesz ez is.
Nicsak, a Hypocrisy újra szabadjára engedte az UFO-kat?! 🙂