2022. június 18.
∑
8.3
7.8
7.6
7.3
7.1
6.7
6.5
6.1
5.9
2
6.5
Rippernek jó hangja van. Ilyen hanggal sajnálom, hogy soha nem találja a helyét. Ebből is látszik a zenei életben nem elég még a kimagasló tehetség sem. Jó hang vagy gitártudás mellé kell egy határozott zenei, üzleti elképzelés is. A makacs sokszor bunkó énekesek, gitárosok zenekarvezetők jutottak valahová. Pl.Ritchie Blackmore. Persze bérzenéből is jól meglehet élni. Nálam tuti jobban. De ripper szürkeállományára is kíváncsi lennék. Metal Through and Through, hallani itt profik zenélnek. Nem mintha én a profiznus nagy híve lennék. Csak legyintettem mikor megláttam az ajánlást. Magamtól biztos nem hallgatom meg.
Mikor ilyen borítót látok mindjárt a Dissection-re gondolok. Igazam lett. Mai napig szeretem a kópia együtteseket. Felnótt egy újabb generáció, miért ne akarnának a kedvencük stílusában megnyilvánulni. Sok thrash zenekar is teszi ezt. Aki szereti a Dawn, Dissection együttest nem lőhet mellé mert egész ötletesen hangulatosan tolják. Nekem tetszett.
Csak a hangszereseknek jár a pont. Tőlem ez távol áll sajnálom.
Tipikus a demok még jók voltak együttes. Na jó nem csak a demok. Nekem az Ezoptron a legjobb. Előtte is tetszettek, de ezoptron uán végképp nem az én ízlésem. Ez meg annyira semmilyen hogy xar hallgatni mivé lettek. Pillanatokra feltünik a régi dicsőség dallamvilága. Nekem az ohidian wheel is csalódás volt. Csak azért mondom, hogy másnak azért fullos lemez lehet.
Jót röhögtem. A sok munka nálam nem hozta meg a gyümőlcsét.
Ha már thrash féle zene nem elég koszos. Talán ezer vagy több ilyen zene létezik. Ha ma hallanék előszőr ilyet mogyorókrémes lenne az anyám által kimosott alsógatyám.Thrashez képest polír a cucc. Ének átlag. Néha lehet bólogatni. Hallgatható. De nálam ez ennyire futtya.
No fene bulgária. Nekem jobban bejön az orenda. Nem tetszett de a borító nagyon jó. Bennem van a hiba. Ilyenféle technikásat nem hallgatok. De nem is találom rossznak.
Az old school letaglózást mindig a death grind együttesektől vártam. Az említet marduknál nagyságrendekkel jobb és ötletesebb. Jó ez gyerekek. De nem hallgatom újra. Ahhoz túl sok az ennél jobb lemez.
Itt mindent megtaláltam amit utálok death metal címszó alatt. Steril hangzás. Szaggatott riffek. Fax béla divat női émekhang. Mikor felbukkant az a gyermekkori szorulásos, állandóan fasisztáktól rettegő idióta senki a machine headból Márnár tankcsapdai mélységek tűntek fel. Ők tudják. Mindenhol sikeres lemez. Broáffff.
A decapitated utám hallgattam. Felüdülés volt. Bár nem igazán kiemelkedő. Lehet lejárt az én időm. Teljesen más zenék tetszenek.
Sablonos, banális... heavy metal abban a formában, ahogyan azt unalomig ismerjük. Mondjuk másnál ez pont előny lehet.
Én is úgy látom, hogy leginkább az Emperor szellemisége az ami elég erősen visszaköszön ezen a lemezen. Nem túl egyedi, de ettől függetlenül kellemes.
Még mindig lélektelen technikai erődemonstráció az, amit az Origin csinál. Hogy ezt a megközelítést 22 év és 8 nagylemez alatt hogy nem lehet kinőni, nem tudom..
Számomra a zenekar csúcskorszakát a Revolution DNA, Sumerian Daemons és Communion hármasa jelenti, de alapvetően az Az Ophidian Wheel-től a Communion-ig bármit érdemes elővenni a Septic Flesh-től, mert még mindig friss és egyedi minden hang azon lemezeken. Azóta is minőségi amit csinálnak, de a Communion óta megjelent négy lemezen én ugyanazt hallom, és már nem tudja felkelteni a figyelmem.
Ezen a lemezen nem sok értékelhető momentum akadt.
Júj de bántóan középszerű...
A 'szép' borítón kívül nincs itt igazán semmi, amire felkaphatjuk a fejünk.
Mindig elment mellettem a Funeral Mist, mondjuk nagy Marduk fan sem vagyok.
Én kimondottan örülök, hogy a technikázáson túl elkezdtek dalokban gondolkodni, és tágítottak a korábbi szűkebb zenei spektrumon. Az Organic Hallucinosis óta nem voltak ilyen jó formában.
Jó kis zene. Érdemes kicsit odafigyelősen hallgatni, elmerengeni benne. Kicsit időutazás a Plight of the Heretic a '97-2002 közötti évekbe, de a csapat előéletét nézve az nem is meglepő, hogy régivágású dallamos doom/death/gothic zenében utaznak női énekkel, ami amúgy a lemez nagy erőssége.
Aranyos és ártalmatlan öreges erőlködés. Ilyen számokkal kár volt visszatérni. Elég messze van ez a Judas színvonalától.
Korrekt, de még rövid távon is untatott. Emlékezetes számokat nem sikerült írni, tipikus egyszer hallgatós lemez.
Az ilyen bandák miatt távolodtam el a techdeathtől. Nagyon ügyesek, de ebben nulla élvezeti érték van.
Szívesen adnék rá többet, de az előző anyagaikhoz képest ez ennyi. Nem nagyon éreztem kiemelkedő momentumot, kevés az elsőre ragadós téma. Még barátkoznom kell vele, remélem beérik.
Sajnos nem tudom értékelni.
A borító alapján nagyon gagyi thrashre számítottam, aztán végül rendesen odabaszott. Rég hallottam már jó thrash lemezt, úgyhogy örültem neki. A stílus nálam gyakran a vokálon csúszik el, de itt szerencsére teljesen jó volt az is, kicsit az Angelus Apatridára emlékeztetett. Egyetlen negatívum talán a kissé túl hosszú játékidő, de másba nem bírok belekötni.
Elég felemás lemez szerintem. A darálós Mardukos részek nem fogtak meg, főleg amikor percekig megy ugyanaz. Az atmoszférikus részek viszont érdekesek voltak. Annyira nem is illettek nekem egybe, kicsit olyan mintha két külön bandát hallgatnék. A basszusjátékot azért kiemelném még, a darálós perceken is sokat dobott. Talán beérhet jobban még ez is.
Csak névről ismertem őket, és valamiért azt hittem deathcore. Pozitív csalódás volt, hogy nem azt kaptam. A hangzás nagyon atom, tetszett a technikázás is, de inkább a zúzósabb számok jöttek be jobban.
Dögösek a szólók, a zene nem kicsit klisés de azt is tudom élvezni, nincs vele különösebb baj. A légvédelmi sziréna vokállal viszont sosem tudtam mit kezdeni. Serdülő kölyökként sikerült elriasztania a metal-tól, elhitette velem, hogy ez nem az én zeném. (A nu-metal volt a másik fő kolompos.)
Dissection, Sacramentum, Vinterland, Thy Primordial, Lord Belial...záporoztak a nevek a fejemben miközben hallgattam ezt a lemezt. Stílusgyakorlatnak nevezhető album amiket én általában szeretek. Izgalomnak nyoma sincs, de ahogy a Kertvárosi Gettóban mondta a Lenyalthajnevűstrici: "Ha a picsa izgalomra vágyik, akkor menjen moziba!"
Nálam az egyrészt-másrészt bandák közé tartozik az Origin. Egyrészt olyasmikre képesek a hangszereiken amikre ha én kétszer megszületnék akkor se lennék képes. Másrészt engem ez hidegen szokott hagyni és nem vált ki belőlem különösebb érzelmeket. A lemez második felére viszont mintha kezdenék visszafogni a túlzásba vitt masztit. A végén még leszoknak a technikai PornHub metal-ról.
Bombasztikus, filmzenékre jellemző hangulat és stílus amit sose éreztem magaménak. Mindig is túlságosan színpadiasnak hatott a zenéjük, sajnos itt is ugyanezt éreztem. Voltak témák és ötletek benne amik viszont kifejezetten tetszettek, ezeket kár volna letagadnom, sőt még néha a hangulata is betudott szippantani amit értékelek.
Dimmurtal és boymester tökéletesen megfogalmazta, hogy mi ennek a lemeznek a lényege, így ilyen téren én itt felesleges vagyok. Annyi bizonyos, hogy a célját mindenkinél eléri ez az album, ami valami olyasmi amire a középszerű csapatok képtelenek: érzelmeket vált ki, gondolatokat ébreszt. Kinél milyenek ezek a gondolatok, érzelmek, az már csak az egyéntől függ. A 4444 Reich konglomerátuma számos kísérletezős projektnek ad otthont, ahová a Biological Warfare is tartozik. A Reek Of The Unzen Gas Fumes és a Grizzly Fetish szintén figyelemre méltó projektek.
Talán már senki se fog róla meggyőzni, hogy igazi véresszájú thrash-t senki se tud a németeken és a brazilokon (talán még Kanada) kívül csinálni de nincs evvel semmi gond ahogy a Tempest-tel sincs. Ugyan germán a banda de ennél lehetnének egy kicsit dühösebbek is, inkább jenki módiban tolják. Számtalanszor hallott témák amik jól tudnak esni ha olyan hangulatban vagyok. A 80-as éveket nem fogják visszahozni de rossznak egyáltalán nem nevezném.
A Sky Burial folytatásával van dolgunk, ezért is van az, hogy ilyen rövid ideig tart az album. Mindenképpen ajánlom az első rész meghallgatását is, úgy talán teljesebb képet kaphatunk a koncepcióról. Hangulatos és ügyes death metal-t nyomnak, jóképű szólókkal megtámogatva mindezt. A dalok felépítése kifejezetten változatosra sikerült, külön tetszik, hogy hallani a basszus bömbölését is a háttérben. Oltárt ugyan nem fogok emelni nekik a hálószobába, ahhoz több kiemelkedő mozzanatra, dalra lenne szükség, de kellemes időtöltés volt számomra az album.
Kijelenthető, hogy Daniel Hans Johan mellékprojektje túlszárnyalja az utóbbi húsz év Marduk kiadványait. Az előző két albumhoz képest több teret kapott a hangulatépítés, a kimért svéd stílus mellett található egy kis görögös színezet. A főszerep viszont továbbra is a kíméletlen pusztításé, ellenálhatatlan energia árad az összes dalból, pokoljárás felsőfokon. Nem bánom, hogy a Funeral Mist kapja az első tíz pontomat a hp-n, keresem a hibát de nem találok.
Igazi túlélő bandáról van szó, a címválasztás sem véletlen. A groove nagyobb szerepet kap ezen az albumon, mint az előzőekben, de így is bőven megtudja repeszteni a csontjainkat. Még néhány melodikusabb rész is tarkítja a dolgot. A technikásság az egészséges tartományban van. Maguk a dalok könnyen hallgattatják magukat, azonban nincs igazán kiemelkedő közöttük. Ennek ellenére ez egy minőségi lemez, még jófajta szólókat is kapunk.
Nem ismertem ezt az alakulatot, tehát szűz fülekkel vágtam bele a közepébe. Keserédes melódiák és dallamok kapják a főszerepet amihez hozzácsapódik egy kis modorosság is, kicsit eszembe juttatta a My Dying Bride, Anathema világát. Tetszik, ahogy néhol a tiszta ének, és az extrémebb vokál váltakozik egymással, dinamikát visz a dalokba. Az énekes hölgy hangja kellemes, jó hallgatni, és talán ez is a legnagyobb bajom vele, akármilyen furán is hangzik ez. Nem érzem benne az igazi keserűséget. Technikailag persze nincs vele gond. Egyáltalán nem az én világom a lemezen hallott muzsika, de értékelem a pozitívumokat.
Igazi brit heavy metal. Ripper hangjától néha a falat tudnám kaparni, főleg amikor sikít/visít, de amúgy alapvetően illik a zenéhez. A teljes album nagyon vaskosan, szépen szól, a fő hangsúlyt nyilvánvalóan a gitárra helyezve. A maga nemében erős anyag.
A svéd Dissection zenei öröksége ennél a zenekarnál is megfigyelhető, sőt! Az "Ode to the Nightsky" konkrétan felidézte bennem a "Where Dead Angels Lie" című remekbe szabott Dissection tételt! Szeretem ezt a típusú black metal-t, ez egy igazán impozáns debütáló album a finn bandától!
Nagyon szeretem a technikás death metal-t, ám meg kell állapítanom, hogy itt a technikázás néhol már túl van matekozva. Ez sajnos az összképet negatívan befolyásolja. Viszont a Cullscape című dal önmagában egy tíz pontos tétel!
Jó párszor láttam a zenekart élőben, és minden egyes alkalommal lenyűgözött a produkciójuk, a profizmusuk, és a dobhártyát szaggató hangerő. Tetszik ez a legújabb dalcsokor is, de az a problémám vele, hogy teljesen kiszámítható. Persze én megértem, és elfogadom, hogy ők ebben a zenei közegben érzik jól magukat, de mindig várom a nagy robbanást - de nem jön, csak egy kisebb pukkanás. Ezen felül emelkedve a teljes album, az image, a hangzás totál rendben van.
Mélységes mocsokba ömlesztett, pszichopata, őrült érzelmi kinyilatkoztatás, melynek hallgatása során végig egy ágyhoz láncolva, az őrültek házának legsötétebb pincéjében érezheted magad! Ez esetben nem nyál, hanem rothadt, bűzös vér és kátrány folyik a hangfalakból! Lelket nyomorító, hallójáratokat gyalázó, extrém underground muzsika. Itt a helye, köszönet az ajánlónak. Ritkán hallani ekkora fekete káoszt!
Kellemes thrash muzsika, én nagyon jól éreztem magam, miközben hallgattam. Nem korszakalkotó, nem kiemelkedő, de hamisítatlan thrash. Ez a banda biztosan remek koncerteket produkál!
Kuriózum bolgár death metal-t hallgatni. Nyilván nem emelkedik a nagyok szintjére, de aki szereti a tech-death stílust, annak okozhat kellemes perceket a zenekar.
Nekem elsősorban a hangulata tetszett, de természetesen az egész kompozíció jól átgondolt, pontosan kivitelezett, jeges black metal.
Nagyon jól eltalálták az arányokat a death metal alapok, és a groove-os, olykor elszállósabb részek vonatkozásában. Remek dalszerkezetek, bivaly hangzás, ez a zenekar eddigi egyik legerősebb albuma.
Egyáltalán nem volt rossz doom muzsika, viszont az első dal után valahogy elfogyott a lelkesedésem. Szép és művészi, de elment mellettem.
Ripper-t mint frontembert és mint énekest is nagyon bírom. Nem véletlenül a kedvenc Judas Priest lemezem a Jugulator, ami szerintem a legkeményebb is. Arra inkább nem mondok semmit, hogy valaki szerint ez a zene faék, de számomra ez elég megmosolyogtató. A Metal Archives-on meg mostanság olyan baromság kritikákat olvasni, hogy csak lesek, hogy ilyet lehet? Ezzel az oldal számomra el is vesztette komolyan vehető jellegét a kritikák terén.
Az a fajta black metal amit szeretek, így nem volt egy nehéz döntés az értékelése sem. Tényleg jól ötvözték a klasszikusok zenei momentumait. Első lemeznek meg több, mint kiváló! Ügyes!
A tökéletes technical death metal-t így kell csinálni! A Decapitated az nem technical death metal! Az Origin új lemezével bebizonyította hogy a stílus megkerülhetetlen zászlóvivői. A lemez egy számának 1 percében annyi minden történik, mint más együttesnek egy teljes lemezen. Az itt hallható grindcore-os részeket tanítani kéne annyira professzionális. A professzionális egyébként a legjobb szó a lemezre, minden szám jól átgondolt, szépen felépített. Még a 10. hallgatás után is talál az ember valami újat. Minden zenész mesteri, a hangzás pedig pazar.
Én a Titan óta követem a csapat munkásságát. Elég különleges formában közelítenek a death metal-hoz, tetszik ez a teátrális megközelítés. Ez a lemez mondjuk a Titan-hoz képest befogadhatóbb, lágyabb, de ez nem válik hátrányára.
Voltak már itt ilyen jellegű beajánlások korábban is, de egy ilyen lemez még belefér, legalább színesíti a HP-t. A színesítésen kívül még annyi gyakorlati ”haszna” van, hogy elemi elrettentő erővel bír! Ezt hallgatva rájön az ember, hogy még egy tucat metal lemez is százszor jobb, mint ez. A véleményem továbbra is az, hogy ez az anti”zenei” irányzat egy zsákutca, egy vadhajtás, éppen ezért nem sok jövőt jósolok neki, néhány ’szegregátumot’ leszámítva. Mindent összevetve, ami a lemezen hallható, az számomra csak szimpla zajszennyezés.
Simán hozza a nagyok minőségi színvonalát. Tökös kis cucc!
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Én vitatkoznék azzal, hogy ez túlszárnyalja az elmúlt húsz év Marduk kiadványait! Ami jó benne az pont olyan mintha egy Marduk számrészt hallgatnék, ami meg nem olyan az meg nem is jó. És nem is kell az elmúlt húsz év valamennyi Marduk kiadványait idehozni, elég csak a Frontschwein lemezt! Olyan mintha a Frontschwein lemez számait vették volna alapul és azt itt-ott nyakon öntötték valami idegesítő dologgal és ennyi. A Marduk zenekar Frontschwein lemeze valóban a stílus egyik koronaékköve, de ez mi? Hát valami torz kópia, minden eredetiség nélkül. Javaslom e lemez meghallgatása előtt meghallgatni a Marduk Frontschwein lemezét is és tapintható lesz a pozitív hasonlóság és a negatív különbség!
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Nekem nincs női vokálos fétisem, így objektíve ennyi az annyi. Kellemes zenét rejt a lemez és jól is jött a sok death metal mellé egy kis kézi levezetésnek. :)
A múltkori Towert zeneileg, énekileg kb megeszi reggelire, de ja, ez csak 'öreges erőlködés', vicces. A metal archiveson meg sikerült 'idézni' a cseppet sem semmitmondó, 0%-os, kritikának nem nevezhető valamiből. Miért nem a többi, 70-80-90%-osakat hozzuk fel ennyi erővel? Mintha a 0%-ot adó troll lenne a mérvadó, számomra inkább szánalmasak az ilyenek.
Ha lehetne, 0 pontot adnék.
Ez egy közel hibátlan lemez a stílusban. K.K. Downing bácsi megmutatta, hogy a Judas Priest után és mellett is van élet (gitárszólói hibátlanok, kurva királyak). Igaz, nem kevés időbe telt ez neki, de legalább megkaptuk ezt a lemezt. Ripper hangja most is zseniális, mint mindig, benne nem igazán csalódik a hallgató. Nekem jobban tetszik ez a lemez, mint a második The Three Tremors, szinte az összes szám tökéletes, különösen a Hellfire Thunderbolt, a Metal Through and Through, a Sacerdote y Diablo, a Wild and Free, a Hail for the Priest és a címadó.
Többszöri hallgatás után is tetszik, talán a viszonylagos dallamossága miatt. Debütlemeznek mindenesetre elég jó.
Értékelem a rendkívüli zenei teljesítményt, amit a tagok a hangszereiken művelnek, az valóban elképesztő. A vokálból a károgósabb sokkal jobban tetszett, mint a hörgős. Na, itt valóban rengeteg minden történik, ettől függetlenül nem az én zeném, de mégis van egy nívó, amit ez a lemez és gondolom a banda korábbi lemezei is képviselnek, ami nekem ezt a pontszámot jelenti.
Nem ismerem a korábbi lemezeiket és időm sem volt belehallgatni a korábbi munkásságukba, így most csak ezt a lemezt tudom értékelni. Tetszett, ez a lemez nekem zeneileg nagyon hasonló az Ex Deo-hoz, dallamos, szimfonikus betétekkel átszőtt death metal.
Fú, baszki, végigment...és valóban, bennem is ébresztett gondolatokat, leginkább, hogy minek hallgattam én végig ennek a hallhatóan beteg elmének az agymenését. Az előző körös lemez legalább nyugis volt amellett, hogy alig történt benne valami, ez viszont valami piszok módon idegesítő és idegtépő. Ha ezeket lehet érzelmeknek felfogni, akkor valóban, azokat is keltett bennem ez a valami. Lehet azt mondani, hogy nem értem ennek a lényegét meg miértjét, de megmondom őszintén, én az ilyeneknek már nem is akarom, annyira még az underground rétegzenéjének a rétegzenéjének a rétegzenéjének a rétegzenéjének a rétegzenéje - a zenét természetesen szigorúan csak idézőjelesen értve.
Mindig is szerettem a jóféle thrash-t, legyen az európai vagy amerikai. Ezzel a lemezzel sincs ez másképp, a számok többsége fasza darálás, ahogy kell. Egyedül talán azt tudnám neki felróni, hogy kicsit túl hosszú thrash zene létére, illetve a 6-7 perces számok is túl hosszúak.
Meghallgattam az "első részét" is a lemeznek, majd pedig ezt is. Hát, gyakorlatilag nem igazán tudnék különbséget tenni a kettő között, mindkettő ugyanolyan, az elsőn talán több volt a gyors szám. De hol van ez minőségben a körbe beajánlott Decapitatedtől vagy akár az Origintől...sehol. Ha előbbire azt írtam, hogy eléggé egykaptafa, erre ez hatványozottan igaz.
A darálós részek tetszettek, a lassabbak, merengősebbek most kevésbé. A károgás elég jó. A Children of the Urn szám miatt adok +1 pontot, mert az kiemelkedik, az utolsó szám egyhangú, egysíkú darálása viszont rendesen fárasztó.
Profi zenészek, meg a zene sem rossz, de az ének nekem annyira nem tetszett. A lemezt egyértelműen feldobja a két vendégvokálos szám (Hello Death és Iconoclast), utóbbi különösen, ami számomra a legjobb dal a korongon, szinte tökéletes. Igaz, a klip megnézése előtt tökre azt hittem, hogy ebben a dalban az egész vokál részt Flynn viszi, úgy talán még jobb lett volna. A többi szám olyan egykaptafa, vannak jó gitár- és dobrészek, szólók, de különösebben kiemelkedő kevésbé.
Kellemes meglepetés volt, pedig a bandcamp tagek eléggé riasztóak voltak. :) Ahhoz képest kaptam egy olyan lemezt, ami belőlem valóban váltott ki érzelmeket, elsődlegesen a gyönyörű női ének és a hozzá remekül passzoló, melankolikusságot, keserűséget, komor hangulatot árasztó zene révén. Olyan gyönyörű melódiákat kapunk itt a női énekes részeknél, hogy nagyon elkapott az egésznek a hangulata. A férfi ének és hörgés/károgás szerencsére csak néhány helyen lelhető fel. A végére picit elfáradt, de ez a lemez is színesíti a kört és szerencsére van is rajta mit értékelni, nem is kevés.
Nagyon ütős cucc! Az az ének és azok a szólók! Nagy kedvencnek ígérkezik a csapat.
Attól hogy a régi nagyok nyomdokain haladnak de nem szolgai módon mint a Funeral Mist attól nem lesznek tribute banda!
Ezek kisujjból kirázzák azt amit a Decapitated minden erejét összeszedve és még vendégzenészeket is bevonva. Ilyen lazán és mindenféle erőlködés nélkül olyan teljesítményt hallok hogy alig térek magamhoz.
Egyediek.
Kár hogy bezárt az OPNI.
A borító és a logó elég érdekes (szar) de a zene az jó, bár vannak a körben ennél jobb lemezek. És most nem a Funeral Mistre gondolok. :D
Nagyon szegényes...
Miért adnak ki egy Marduk lemezt Funeral Mist alatt? Már értem! Mert ez egy Marduk tribute banda. :D
A két vendégzenészes számon kívül a többi csak káprázat.
Merjünk kicsik lenni típusú lemez.
Kifejezetten zavart, és idegesítő volt.
Semmi kiemelkedő teljesen tucat, de hallgatható.
Az Echoes of Decimationt anno rongyosra hallgattam, akkor leesett az állam tőlük, ma nem érzem azt amit 17 éve éreztem.
Mindig fanyalgok ha megjelenik az új Septicflesh, aztán pár hónap múlva imádom az albumot. Most is így lesz, de a jelenlegi állapot az 7.5 pont.
Remélem az ajánlónak sok örömet okoz, mert a Hangpróbázókkal nem kicsit kib@szott. Nettó nulla amit itt hallani lehet.
Mintha egy 45 perces szám lenne amit feldaraboltak, semmi nem történik az albumon ami indokolná az újra hallgatást.
A műfaj minden követelményének próbálnak eleget tenni, talán fejlődtek is kicsit, de én azt mondom még lehet javulni, illetve semmi saját karaktere nincs a csapatnak.
Nekem tetszik, nem értem a fanyalgókat.
Ez egy fasza lemez.
Na igen, ezért hallgatom ezt a stílust szinte kizárólag női énekkel. :D
Számomra elég izgalommentes lemeznek tűnt, de amíg szólt, addig kellemes hallgatnivaló volt.
Ha kicsit visszább vennének a tekerésből és technikázásból, lassabb, de fogósabb dalokat írnának, akkor nagyobb tetszést is kiválthatna belőlem. Erre pedig képesek is lennének, lásd az utolsó előtti, Nostalgia for Oblivion címre keresztelt nótát, ami a kedvencem is egyben a lemezről.
Lehet, hogy nem a legjobb albumuk és újdonságot sem tartalmaz, de attól ez még egy nagyon erős lemez a stílus koronázatlan királyától.
A fenébe is, már megint nem tudtam felnőni a feladathoz. :( Nem is tudom hol lehetne felhasználni az itt hallott zajt, de hogy ez metal ZENEI albumnak nem alkalmas, az biztos. Sokat elmond, hogy az extreme metal-hoz szokott fülekkel sem tud a többség mit kezdeni vele. :)
A pontszám ellenére nem tartom gyengének a lemezt. Inkább arról van szó, hogy alapból nem rajongok a stílusért, de vannak benne kedvenceim, pl. a Kreator. Aminek meg éppen a napokban jött ki új nagylemeze és azt hallgatom elég gyakran. Ahhoz képest meg ennyit tudok adni.
Semmi kiemelkedő. A megjelenő lemezek tengerében ez igen kevés manapság.
Nem igazán fogott meg, de azért elismerem az értékeit.
A Carnival Is Forever című albumuk megjelenésekor figyeltem fel a bandára. Az új lemez is hozta az általam elvárt minőséget. Külön öröm volt számora Tatiana Shmailyuk vendégszereplése a Jinjer-ből, mivel őket is nagyon sokat hallgatom, és imádom "Tati" mindkét stílusú énekét. ;)
Kindabah <3
Csak pár lépés hiányzik, ahhoz hogy tribute bandává váljanak.
Emlékeim szerint nem volt mindig ilyen megterhelő Origint hallgatni. A lemez második fele sokkal emészthetőbb.
Nekem ez túl színpadias unalmas énekkel.
Mivel a Judas Priest zenéjét szeretem, ez az album is hamar megnyert magának. Kedvencem az albumról a Hellfire Thunderbolt és a Wild and Free.
Engem megnyert magának. Kedvenc tételeim az albumról a Dawnbearer és a The Owl.
Az Origin a keményebb death metál bandák egyike amelyiket szeretek és figyelemmel kisérek. Ez az album sem okozott csalódást. Kedvenc téteim az albumról a Chaosmos és a Cullscape.
Jól elkészített album. Tetszett. Kedvenceim az albumról a Hierophant és a Modern Primitives című tételek voltak.
Fizikai rosszulétet okozott. Ez nem egy verbális kísérleti fegyver, ami kiszivárgott valami laboratóriumból? Azt hiszem egy pontot még nem adtam, erre muszály volt.
Nem ismertem eddig ezt a formációt. Egész jó zenét nyomnak az albumon.
A közepesnél valamivel jobb album.
A Marduk zenéjét sem bírom. Ez is elég megterhelő volt, főleg a közel 10 perces hosszúságú tételek miatt.
Elég egyforma deathcoreos tételek sorakoznak az albumon, leszámítva azt a két tételt amiben vendégek vannak.
A közepesnél jobban tetszett az album. Az énekesnő hangja tényleg varázslatos.
Metallumon olvastam egy kritikában, hogy a zene annyira faék, hogy egy ai is össze tudta volna dobni. Ez kb igaz is, csak én nem pontozok olyan szigorúan. A múltkori Hammer King sokkal jobban tetszett.
Ebben felsorakozik az összes 90-es évekbeli kedvencem. Az Emperort kihagytátok, pedig az Owl akár az Eclipse albumon is lehetett volna. És amellett, hogy tökéletes tisztelgés a régi öregek előtt, a dalok önmagukban is megállják a helyüket. Várom a folytatást.
Keményen fárasztó volt.
Nagyon dark a cucc, értem a koncepciót, de ezt hallgatni kicsit olyan, mint valami extrém sport.
Elsőre teljesen átlagos thrash anyagnak látszik, de aztán rájössz, hogy a sablon riffek mellett van arca a daloknak.
Mondjuk én a Mardukot rég elengedtem, az első pár lemezüket hallgatom csak rendszeresen. Kb a Panzertől kezdve váltak számomra sótlan darálógéppé. Nekem a black metalban inkább a korai Darkthrone, korai Emperor, korai Abigor és ezek kései leszármazottai a nyerők. Szóval itt is azok a részek tetszenek igazán, amik nem annyira Mardukosak.
Zeneileg és a stílust tekintve tisztességes munka. Az már szubjektív, hogy sosem szerettem Ripper hangját és mondjuk amúgy is eladnám a teljes Ripper és Priest életművet egyetlen Jag Panzer lemezért...
Nem nagyon tudom feljebb értékelni sajnos. Hallom amit mindenki ír, csak valahogy bennem ez nem kelt akkora lelkesedést. Dissection-nek továbbra is ott vannak a Dissection lemezek, Dissection pótléknak több mint tökéletes a Thulcandra. Thulcandra pótléknak meg nem látom értelmét...
A Chaosmos a kávédaráló és az ütvefúró szentségtelen szerelemgyereke. Ha már összehasonlításra került a Decapitateddel, akkor számomra az a legnagyobb különbség, hogy a Deca dalokban gondolkodik, az Origin pedig cirkuszi mutatványban. Annak kétségtelen kiváló a lemezen hallható teljesítmény, viszont ezt az előadást a Cryptopsy - Whisper Supremacy lemezével már bemutatta 1998-ban, szóval e tekintetben sem érzem az újdonság varázsát.
Megpróbáltam megjelenése óta jóra hallgatni, ami többé kevésbé sikerült is. Viszont nem tudok eltekinteni teljesen a totális önismétlés tényétől. Mind vizualitásban, mind zeneileg. Ráférne egy kis megújulás, önmaguk újrapozícionálása a csapatra.
A Maranatha hangulata mindent vitt megjelenése évében nálam. A Hekatomb pedig egy iszonyatosan izgalmas technikai megoldásokkal teli lemez volt. A Deiform továbbra is csalódás. Hallok mindent amitől alapvetően FM lesz egy FM lemez, de nem hallok semmit amit nem hallottam már. Többet vártam.
Huh... itt minden tökéletes számomra, pedig sem a csapat, sem a stílus elkötelezett híve nem vagyok. Viszont ez a lemez nem csak elsöpör, de leköti a figyelmem, kielégíti minden igényemet.
Kétségtelenül dögös zenei aláfestés és jóféle szólók vannak itt, de a tipikus töktépős vokáltól csak röhögni tudok, számomra metal kabaré volt mindig is, legyen szó akármilyen bandáról, énekesről, amikor ebbe a hangtartományba merészkedik... Borítóból meg minimum ez a századik, ahol egy szerzetes fog egy könyvet...
Kifejezetten hullámzó teljesítményt tudnak nyújtani, de az egyéni ízlés is befolyásolja, kinek mi tetszik. Nekem pl. az előző korong kifejezetten tetszett, ez viszont egy gyengébb másolatnak hatott. Persze azért van egy minőség, ami alá nem mennek és szerintem nem is fognak soha.
Uh, ez kemény menet volt. Blackened noisegrind a pontosnak nevezhető meghatározása és bizony ezt is kapjuk: megfekedett grind zajhalmazt káoszból, pusztításból és kilátástalanságból gyúrva. Rémálomszerű hallucináció egy pokolbéli apokalipszis eljöveteléről, amit magunknak köszönhetünk... Aki pedig azt hiszi, hogy egy ilyen anyagot könnyű összehozni, az nagyon el van tévedve...rengeteg ötlet van itt, de azért én sem hallgatnám rendszeresen:)
Csak bekerült...Akárcsak a Hekatomb, ez is elemi black metal, ahogy azt egy ilyen kaliberű zenésztől elvárhatjuk. Remek hangzás, kíméletlen pusztítés és némi varázslat.
Technikás death, ami nem öncélú? Hát végre találkoztunk! A csapat erősen magába szállt és tolt egy "vissza a gyökerekhez" feelinget...
Ajánlott lemezek
Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Jason: KK Priest-en szerintem borzalmasan az ének. Sablon borító és a gitárszólókat leszámítva teljesen élettelen játék. A megidézni kívánt zene korában észre sem vették volna. Towerhez képest legalábbis… Hiába magyaráznám neked a különbséget a direkt retro és a „mát nem tud” között, mert nem hallod… Van aki bírja a herecsavarást, van aki nem.
Úgy látom most hárman is eltűntek. Boymester, Szpeter, Mike666.
Tudom, nem nyomták végig a kört, de eddig látszódtak a nem beszámított pontok is.
Igen, már jeleztem a problémát az illetékeseknek. Remélhetőleg sikerül megoldani ezt valahogy.
Bizony, ráadásul mindhárman értékes kommenteket írtak most is; sajnálnám, ha ezek elvesznének.
Amúgy ezek a kis nyilak <> pont erre a célra lettek tervezve, és régen működtek is. (Régen minden jobb vót!)
Én sajna nem tudtam befejezni a kört, lehet ezért penderített ki a rendszer 😀
Crissz93: Biological Warfare megérne egy cikket. Kíváncsian olvasnám, hogyan mutatod be ezt a „cuccot”. Szerintem érdekes lenne.
Megpróbálok összehozni valamit, a beszélőkémmel nem lesz gond. Képeket viszont művészet lesz róluk szerezni, az itteni albumborítót is úgy kellett a videóbol kivágnom.
Crissz93, érthető, hogy nem szeretnék, ha felismernék őket az utcán egy ilyen „anyag” kiadása után. Még a végén valaki rájuk hívná a mentőket. 😛
Ui. Roman Master-re meddig kell még „várnunk”?
Még biztos, hogy nem került rájuk a dzseki, nemrég jelent meg a Naramedha-val, Vadhakarmadhikarin-nal és a Sewerhermit-tel egy megosztott kiadványuk. A Kalkuttai Order Propaganda jók kis warnoise fészek, ők se sokkal maradnak le tőlük. Roman Master pedig….egyszer egy szép napon, ami talán sose fog eljönni:)
A 467. Hangpróbán volt erről szó, hogy nem kell pontkomment a pontszám mellé és érdekes dologra lettem figyelmes! Arra hogy Alphacool pontozó már ott is jelen volt, pontozott, azaz mindezzel tisztában volt.
Inkább nem írnék az arroganciádra semmit Husky.
Én ezt maximálisan építő jellegű ‘kritikának’ szántam, de köszönjük Alphacool a támadó jellegű kirohanást.
Sajnos ilyenek a toxikus emberek. El kell engedni, már én is megbántam, hogy a múltkor felhúztam magam, egyszerűen ignorálni kell.
Amúgy alapvetően én is jobban szeretem, ha valaki ír kiskommentet, mert az alapján sok mindenre jobb rálátásom nyílik. Kicsit jobban meg lehet érteni, hogy személyes ellenszenv, vagy rajongás van a pont mögött? A stílus nettó nem ismerete, vagy objektív érvekkel megalapozott jogos véleményt rejt az értékelés? De persze van az a szitu, ha mondjuk annyi képes kijönni az adott pontozóból, hogy „faxom, xar gané az egész, minek van az ilyen” stb… amikor jobb (lenne) ha inkább nem szerepelne semmi a pont mögött.
Amúgy az adott lemezről semmilyen formában sem változtatja meg a véleményemet mások pontjai, vagy kommentjei, de pl. oldboy észrevételeit mindig szívesen olvasom, mert sokszor elgondolkodom azon amit ír, esetenként meghallgatom a lemezt kicsit más füllel is. Persze ez a ritkább eset. 🙂
Szóval… írjatok, vagy ne írjatok, érdemben nem tettem hozzá a kérdéshez semmit, csak szómentem kicsit így péntek reggel. 😀
Szómenés vagy sem, tökéletesen leírtad a dolgokat.
Szpeter: így már értem a csalódottságot. Újat vártál. Nem is vitatkozok a dologgal, mert ez valóban az előző két lemez kvázi folytatása, bővítése és kevésbé „friss”. Viszont ha ezt hallod először és nincs mihez hasonlítani, akkor bedarál! Viszont nálam az első két lemez olyan átszaladós volt, most, hogy újra felhoztad őket biztosan nekiugrok újra.
A legelső lemezükkel (Salvation) nem nagyon tudtam megbarátkozni, szerintem az nem is annyira kerek és hosszabb a kelleténél, de az előző kettő iszonyat nagy kedvenc. Érdemes megfülelni újra, ha épp FM nyitottságban leledzel. 😀 A Maranatha lüktető, transz jellegű hangulata, a Hekatomb technikai, számszerkesztési (és dob) bravúrjai meg a mai napig áll leejtetnek.
Igen, valóban újat vártam és valóban bennem van a hiba, nem a lemezben, ezt elfogadom. Most ez nem az én FM köröm, majd a következő talán ismét az lesz. 🙂
Gyerekek, nem lehetne szabályzatba foglalni hogy pontszám csak kommenttel együtt legyen ledható? Legalább egy fél mondatnyi böffenettel, vagy valami… Ezek az üres, komment nélküli pontszámok a súlytalan , irreleváns vélemény netovábbja.
1. Nem vagyok gyerek!
2. Erről már volt szó legalább 100-szor, melynek alapján NEM LEHET!
3. A felesleges hisztikommentek automatikus törlését kéne inkább szabályzatba foglalni!
Én ezt maximálisan építő jellegű ‘kritikának’ szántam, de köszönjük Husky a támadó jellegű kirohanást.
Alphacool: Ez már valóban meg van/volt beszélve, miszerint senkire sincs ráerőszakolva, hogy mindenképp írjon minden lemezhez pontkommentet. Ha valaki nem akar, akkor nem akar, és kész. Szerkesztők, munkatársak is írták már, hogy nem mindig van kedvük mindenhez írni, stb. Kérjük ezt tiszteletben tartani és nem felhozni időről-időre. Köszönöm.
Értem, rendben. A korábbi diskurzusokból kimaradtam, ami ezt taglalta. No problem.
Nem is tudom hirtelen, hogy a szabályzatban benne van-e, mert tényleg sokszor felmerült már és az új pontozó ugye ezt nem tudhatja… Nem kötelező a rövid komment és hidd el, néhányszor jobban is járunk így…
A 467. Hangpróbán volt erről szó, hogy nem kell pontkomment a pontszám mellé és érdekes dologra lettem figyelmes! Arra hogy Alphacool pontozó már ott is jelen volt, pontozott, azaz mindezzel tisztában volt. És nem volt ez olyan régen hogy elfelejthető lett volna. Ott még a szabályzat 8. Pontja is nevesítve van! A tények makacs dolgok és pár kattintással minden cáfolható. Máskor jobban fel kell készülni! 😀
Engem pont nem izgat a dolog, de ha erre vagy rákattanva, hajrá. Nem is állt szándékomban felkészülni, ezer dolgom van ezen kívül. 🙂 Simán előfordulhat, hogy valaki nem olvas el mindent és jegyzetel, hogy később számon tudja kérni. Én is ott voltam, pontoztam és rohadtul nem emlékeztem rá, csak arra, hogy nem kötelező a hozzászólás.
Mostanában rengeteget turkálok az ismert és az ismeretlen anyagok közt, rengeteg szart kell meg hallgatni mire az ember egy kis aranyhoz jut.Picit ez a HP is olyan mint a kalandozós éjszakáim amik néha már mazochizmusba hajlanak. 🙂 A jelenlegi 10 ajánlásból 7et már ismerek/hallgattam.
Végigpontoztam ez előző kört, most mégsem tudok ajánlani, meg lehetne ezt valahogy oldani? Valószínűleg azért, mert a felhasználónevem v-vel kezdődik és túl sok volt a pontozó, ezért már lecsúszok az előző körben a pontozók listájáról az abc sorrend miatt. A régi oldalon lehetett lapozni, de most már nem működik.
Szia!
Igen, ott voltak a pontszámaid egészen majdnem az előző kör lezárásáig, ám előtte hirtelen eltűntek, aminek nincs köze a lezáráshoz, hiszen ott voltak még a lezárás előtt, látszódott, semmit nem kellett lapozni. Itt valószínűleg manuálisan kivett pontokról van szó, mint ahogy mások is csinálták a körben…
Lehet félreértettelek, de ha arra gondolsz, hogy én vettem ki a pontjaimat, akkor tuti nem, miért tettem volna? 😀 Egyszerűen eltűntek, én nem csináltam semmit.
Elértük a kerek 20 pontozót és nem emlékszem rá, hogy az új (annyira már nem) oldalon lett volna eddig erre példa. Lehetséges, hogy ennyit tud kezelni a rendszer. Ebben az esetben ez mindenképp informatikai probléma és megér egy utánajárást. Mindenképp szólok a „technikai személyzetnek”. 🙂
Ha ez miatt tűntek el a pontok, akkor elnézésed és megoldjuk, megpróbáljuk megoldani az ajánlást. Viszont arra számíts, hogy az oldal üzemeltetése, szerkesztése belülről nem egy gyors folyamat sajnos…
Rendben, köszi!
A hárommal ezelőtti, vagyis 469-es körben volt 20 pontozó, csak ott hárman nem fejezték be a kört. Viszont az ő pontjaik és kommentjeik is látszanak, csak ugye azok nem számítottak bele az átlagba.
Ez alapján azt mondanám laikusként, hogy a 20, vagy akár több induló nem kellene, hogy ilyen gondot okozzon, de érdemes utánajárni, már én is kíváncsi vagyok rá, hogy mi történhetett! 🙂
Bár lehet, hogy mégis a 20-as szám a kulcs, hisz verfereg az előző körben a 21. lett volna.