Ezzel a lemezzel "indultam el a lejtőn" lassan 1 éve, haha. A pontokat és kommenteket látva kicsit fáj (pun intended), hogy legalább a Pain of Oizys dal zsenialitását nem vette észre senki. :(

Akár még egy hangulatos lemez is lehetett volna, ha nem egy tompa zajmasszát hallottam volna. Mondjuk az ezen a HP-n is kiderült, hogy vannak akiknek a rossz a jó, a jó meg rossz.

Abszolút semmitmondó zene volt ez számomra. Ez persze zenei ízlés kérdése, szóval fogalmam sincs, hogy a hasonszőrű zenék között jó-e.

Semmi olyasmi amit még nem hallottam volna, de legalább jó lemez.

Zeneileg, hangulatilag nagyon rendben van. A sikoltozós, áriázós férfi éneket azonban továbbra is nehezen viselem. Ez persze csak az én "ízlésficamom". (Meg Crissz93-é, haha.)

Valahogy a tiszta énekes részek nem hiányoztak, de amúgy kellemes hallgatnivaló.

Lásd Cave In, csak egy fokkal jobb attól.

Imádom mikor ennyire változatos és kiszámíthatatlan egy album. Mindig történik valami érdekesség, és persze a zene is szuper.

Én már a Death lemezeiért sem voltam oda anno.

Hallgatható, de az átlagostól semmivel nem jobb.

Női frontos metalcore, semmi több.

Hangulatos kis MBM. :) - Igazából csak a hangzásba tudok beleállni, de lehet az csak az én hibám. :) Számomra kissé furcsa, hogy az olyan őskövület, mint én is miként veszi rá magát, hogy újra s újra hallgassa. :)

Aki jól elmozog, s kellően érzi a metalcore, alternatív, progresszív rock stílusok minden dobbanását, az jó helyett talál a Cave In új albumán is. Élvezetes, energikus mai modernkori darab. :) - Köszi az ajánlónak.

Ez nem is hasonlíthatna jobban, mint az izlandi Svartidauði, vagy a szintén izlandi Naðra. - Ja, utána olvasok, erre na találjátok ki. :)

Semleges ötös... E van.

Marhajó témák, bár én még egy nem kevés extremitást elviseltem volna. Sebaj, minden nem lehet tökéletes, s nem is kell, hogy az legyen. :) Előnye, hogy a kevésbé kegyetlen lelkületű hallgatók is hamar megtalálják a számításukat. :)

Faszányos black & roll nem kevés punk hatással. Imádnivaló, nem túlbonyolított nyavalya. :)

Igazi kavalkád jellemzi a kanadaiak death metal-ját, van itt folk, s szimfonikus nyavalya ami a csövön kifér. Ez nem baj, csak épp' a hatások miatt az ember próbálja összefűzni a megoldások végtelen tárházát. Profi zenészek, de kicsit túlgondolt koncepcióval, ami külön-külön talán jobb zenei érthetőséget remél. Talán az arányokban kell keresni a problémát, egyben hosszúnak tűnhet, pedig nem az.

Hagyománytisztelet a hajdani Death, Pestilence előadók munkássága előtt. Mai füllel kissé szokatlan megoldásokat választottak a talján zenészek, de ez a legkevesebb. Technikailag tökéletes, az egyediség az már egy másik kérdés. - Ajánlott minden death metal-t magáénak tudható fiókának, s olyan regén volt aggastyánoknak akik a fent nevezett zenekarok albumjait hallgatták anno rojtostosra kazin. :)

Azt hiszem már mindenki leírt róla mindent. :) Mindenesetre aki imádja a stílust az ne hagyja ki. :)

Nem nekem szól. A vokál is csak simán idegesített már egy idő után. A nő frontos 'core zenékkel már csak így vagyok, hadilábon. :}

Kimondottan egyedi megközelítésű black metal, és tényleg van itt valami olyan hangulati többlet, ami csak az Izlandi bandákra jellemző. Marduk hasonlóságokat én nem hallottam ki a zenéjükből..

Egy hatosnál jobban nem akarnám lehúzni, mert saját közegében ez egy erősnek tűnő lemez.

Az Ereb Altor valahogy sosem tudott megérinteni, ellentétben az Isole-lal. Itt sem a minőséggel van a gond, csak valahogy sem nem elég érdekes, sem nem elég izgalmas a viking és doom metalnak ez a fajta elegye.

Erősen meglepődtem, mert fel voltam készülve valami ótvar hangzású lo-fi pusztulatra, és ez bizony nem az. :)

Kár, hogy ennyire elmentek ebbe a terjengős, epikus irányba, az első két lemez idején még nagyjából tetszett is amit csinálnak.

Bejövős lenne ez a '80-as évek végi, '90-es évek eleji oldschool-oskodás, a hangzását is imádnám, csak jó dalokat nem sikerült írni.

Legnagyobb baja hogy jellegtelen... nagy ambíciókat nem érezni benne, hogy valami egyedit akart volna a csapat alkotni.

Nem rossz ez a kör és egy jó lemezre számítottam a borító alapján, de ez számomra művi extrémkedés lélek nélkül.

Teljesen korrekt BM lemez, amit ugyanakkor nem fogok rendszeresen elővenni. Számomra nem a tompaság nem tetszett, hanem az aránytalanság. Nagyon elől van a károgás, távolabbról jobban esett volna.

Érződik benne a kemény munka, de annyira változó dalról dalra, mintha nem is mindig ugyanazt a zenekart hallgatnám. Rettentően sok ez így egyben.

Szokás szerint fordítva vagyok bekötve. A csapkodó, kissé túlnyújtott első két tétel után kezd működni a lemez, onnantól már nem csak minőségi fekete fém, hanem hangulatbomba. Engin vorkunn és a záró Aftaka az album csúcspontjai. Hamarosan lesz róla cikk, talán addigra 10 pontosra hallgatom.

Kifejezetten jó stílusegyveleg, legalábbis zene tekintetében. Az ének hol tetszetős, hol fájdalmasan túltolt, amiért nagy kár. A kevesebb több lett volna. Olcsó szórakozás, de hatásos.

Lásd: kritika.

Nem az egyediségéről lesz híres, de nagyon kellemes hallgatni való. Pár dal valóban kiemelkedő.

Olyan, mint egy sikeres nyári akciófilm folytatása. A siker érdekében a szükségesnél kétszer annyi robbanás, autós üldözés és disznóvicc. Ennek ellenére nagyon össze van rakva a lemez, kifejezetten bejött a giccsmentes tiszta ének, ami valóban szép dallamokat is hozott. Sokkal ütősebb lenne, ha nem akarna minden egyszerre szólni...

Tisztességes lemez, de ezen felül nem fog megmaradni.

Az előző, igencsak pocsék körben már a nevük alapján leírtam őket...nagy ostobaság volt. Imádnivalóan retró death nyomorúság:) A címében Dario Argento három anya sorozatának második darabja ugrott be róla, mai szemmel nézve az is hasonló érzéseket tud kiváltani.

Valóban elég lélektelen, nem volt sajnos benne semmi, ami megfogott volna. Már egy korábbi lemezüket is hallottam pár éve, akkor is csak elindult és vége lett bármiféle hatás nélkül. Magával a stílussal nincs baj pedig, csak számomra nem sikerült semmi megjegyezhetőt írniuk. Kicsit az Employed to Serve-re emlékeztetnek, de náluk vannak jó dalszerzők is.

Tökéletes. Egyszerre ungabunga és melodikus. A hangzás is tetszik, ehhez a zenéhez illik. A tiszta ének is nagyon jó, főleg az első számban.

Csodálkozom hogy ennyiszer előjött a metalcore. Régen lehet azt játszottak, de ezen az album már nincs hozzá sok közük. Engem sokkal inkább a Mastodonra emlékeztetett a több vokalista és a riffek miatt is. A hosszába én is bele tudok kötni és pár gyengébb country hatásúbb szám is becsúszott, de az összkép még így is erős. Számomra a záró Wavering Angel volt a csúcs.

Első hallásra kevesebb pontot adtam volna, mert kicsit csalódtam, hogy nem az előző album vonalán haladtak tovább, ez most kicsit agresszívabbra sikerült. Aztán több hallgatás után csak beérett, de ha az Algleymi 10, ez csak 9,5 lehet. Aki szerint Marduk kópia az vagy bele se hallgatott a lemezbe, vagy a Mardukot nem ismeri eléggé. :D

Sok rosszat nem lehet rá mondani, de jót sem, annyira középszerű. Az énekesnek nem mennek túlzottan azok a heavy metalos sikoltozások. Német nyelvterületről özönlenek ezek a se színe se szaga heavy/power bandák, és mindegyiknek van egy kicsit gagyi hatása. Közös még ezekben a bandákban, hogy a borító általában jól kivitelezett, de maga az ötlet annyira klisés és bóvli... De igen, valaki szerint még ez is egyedi... vajon melyik bolygón? :D

Hallottam már egy éve is, most újra meghallgattam. A stílust szeretem, az is tök jó, hogy inkább tiszta énekből van több, de úgy érzem nem sok kiemelkedő számot sikerült írniuk. Az első I Have the Sky a legjobb.

A punkos black mindig jó, ahogy most is. Ha már mindenki a Mgłaból van, kíváncsi lettem volna, hogy szólt volna ez az album Darkside-dal a dobok mögött, de lehet nem ment volna neki, hogy ennyire leegyszerűsítve játsszon. :D

Többször volt olyan érzésem, hogy a szimfo részek nem feltétlenül illenek a zenéhez, néha túl giccses is volt, a hörgés egy idő után unalmas, a tiszta ének okés. Nem vészesen rossz, de magamtól nem hallgatnám. Nagyon epikus akar lenni, csak nem jön össze.

Semmi egyedi, de rögtön ahogy elindul, olyan mint az első Atheist lemez, én pedig imádom az ilyet. Kellően technikás, de nem megy át túlzásba, bőven vannak benne oldschool témák is, a vokál is tökéletes, ehhez a zenéhez nagyon illik. A hossza is ideális és a borító is tetszik. Köszi az ajánlónak! Pont láttam, hogy fellépnek majd az Extreme Noise Festen is... hát nincs közel, de szívesen elmennék. :D

Nem számítottam ennyire rosszra az értékelések alapján... :D Demonak oké lenne, de már 2 szám után is unalmas volt.

A hangzás tényleg figyelemreméltóan patika, lehengerlően egysíkúvá, sterillé és monotonná tud varázsolni egy amúgy nem rossz lemezt. Karakternek vagy egyedi megszólalásnak itt helye nincs. Igen, Crissz93-nak kétütemű Trabant rotyogásos hangzás kell ahhoz, hogy boldog legyen, get over it. A nyúzott sziámi macska vokál nem rossz, hangszeres teljesítmény nem rossz, dalszerzés sem rossz, de valahogy nem tud meghatni az összkép.

Vártam már a bemutatkozást és nem is csalódtam. Középkori ihletettségű black metal, aminek mostanában reneszánsza van. Kellően gonosz, hangulatos és a family frostos kocsi is megjelenik lelki szemeim előtt. A hangzás számomra kicsit tompább a kelleténél, de amúgy nincs itt semmi gond.

Az egyik nagy Massachusetts állambeli favoritom a Converge Jane Doe-ja mellett az Until Your Heart Stops volt tőlük...gyilkos metallic hardcore mind a mai napig. Azóta rengeteget változtak. Sokkal magasabb röptű zenét adnak elő, ami igényes, de nem igazán elégíti ki a bennem lakozó vadbarmot. Intelligens, elszállós, több rétegű zene ez, ami az alternatívabb cuccokért rajongókat biztosan jobban megszólítja, mint engem.

A francia mellett az izlandi black metal szcéna tartozik a kedvenceim közé és ők az egyik oka ennek. Az előző album heroikus zenei megoldásai valamilyen szinten itt is jelentkeznek, de egy grandiózusabb, ambiciózusabb, szinte filmzenékre jellemző dalszerzést, megközelítést választottak itt. Mindezt persze az izlandiakra jellemző hangulatban tálalják elénk. Sajnálom, hogy ilyen későn jelent meg, mert lett volna bőven helye az év végi listámon.

Van itt minden mint az üresboltban: pofás heavy ikergitár, thrash csordavokál, power homoerotika. Néhány dalban egész ötletes részek, bridgek vannak, a szólók sem rosszak. Néhol viszont a sablongép eléggé megszaladt, főleg az epikusabb, Manowart idéző daloknál éreztem ezt. Ami a leginkább levitte a pontot az ismét a harapófogós csbcs-t idéző vokálrészek. Nem tudok velük barátságot kötni.

A tagság háromnegyede az Isole nevezetű epic doom bandából származik és az onnan hozott inspirációkat vegyítik a Bathory viking érájával. Be kell vallanom, hogy nekem az előbb említett formációban található kiadványok jobban bejönnek, mint az itt hallottak. Érzem bennük a munkát, de nem kap el a hangulat, kicsit a témák is vaníliák. Nincs benne semmi bántó, de nekem nem ez a projektjük az ász.

A csöves punk és a zord black metal közeli rokonok, akik Alabama módra szeretnek néha egymáshoz dörgölőzni a mosatlan hajaktól zsíros párnák között. Az Owls Woods Graves nem akármilyen pedigrével rendelkezik, ha ránézünk a tagok egyéb szerepvállalásaira, noha ez önmagában nem elég a boldogsághoz. Van itt sátán, oi! oi! oi! és baszott sok polák sör dögivel. Az együtt ugatós részek simán kihozzák a parasztot azokból, akik nem eltartott kisujjal állnak a háttérben az ilyen összeröffenéseknél. Én éltem.

Konstantinápoly eleste tényleg egy sorsfordító történelmi esemény, de nem sikerült a csatamezőkre varázsolniuk. Az epikusnál is epikusabb szeretne lenni, mindent bevet, csak, hogy felkeltse az érdeklődésem, de pont emiatt válik itt-ott olcsóvá, dekoncentrálttá. Nem utolsó sorban túlságosan is emberi ahhoz, hogy egy ilyen vérfürdőt reprezentálni tudjon. Egy ideje már pályán vannak, de sose tudtak maguk mellé állítani.

Nem csak szeretik, de értik is a technikás deathrash ősöket, meg is látszik a végeredményen. Nem találtak fel semmit, még csak a héj nélküli kenyeret sem, de egy a stílus iránt rajongónak a szívét könnyen megdobogtatják. Tekerednek a riffek, akár a spagetti a villán és szerencsénkre ők al dentére főzték az alapanyagot.

Imádom a régi spanyol death metal szcénát, egy valódi kincsesbánya, ami még felfedezésre vár. Ők is hasonlóképpen érezhetnek, különösen az Elbereth első EP-je jut róla eszembe, vokál terén majdhogynem magba ugyanaz a szárazan mély orgánum hallatja a hangját. Van itt egy kis Chococrispis is, a Rotten Flesh szintén tiszteltét teszi pár részben...persze semmi új nincs a nap alatt, és sokkal modernebb tálalásba kapjuk mindezt, de jól esett.

Jó lemez, nem igazán tudok belekötni semmibe, minden a helyén van. A modern megszólalás külön figyelemreméltó. Hogy miért nem kap akkor több pontot? Mert vannak a körben ennél jobb lemezek. Bocs. Bivaly erős lett ez a mezőny egy-két kakukktojást leszámítva. Nagyon keményen indul az év a HP-n.

Többször láttam már leírva, hogy erre, vagy arra a lemezre csak tizenéves tini csajok meg kanos fiúk gerjednek. Hát ezt ide is le lehet írni! Tizenévesen biztos, hogy bejött volna a maga suta igénytelen bájával (pl.: demóhangzás) ez a lemez, de ma ez nekem már kevés… nagyon kevés…

Vegyesek az érzéseim, van ami tetszett, van ami nem, de talán több ami nem.

Kifejezetten jó anyag erős Marduk utánérzéssel. Erős 8-as!

Azt hiszem nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy itt egy tökéletes metal zenei alkotásról beszélhetünk. A Svájci Gárda nagyon kitett magáért! Ilyen mesterművet évente a legjobb esetben is csak 2-3-szor hallani. Természetesen megkapja a minimum 10 pontot. Elismerésem, az ilyen lemezek győznek meg arról, hogy a stílus még mindig él, sőt virul. Köszönet az ajánlónak! És a borító is ép oly mesteri, mint a zene, hiába vannak még, akik minden részletre igényesek.

Itt is van utánérzésem, Borknagar. Már az önmagában jelentős teljesítmény, hogy a zene Borknagar-i szinteket ostromol, de mégis egyedi is egyben, ami tovább emeli a lemez nimbuszát. Kiváló lemez ez!

Kellemes, de nem túl izgalmas anyag egy kis Impaled Nazerene utánérzéssel.

Nem titok, hogy a Fleshgod Apocalypse nagy rajongója vagyok és némi zenei párhuzamot érzek a két együttes között. Sajnos a Fleshgod a tökéletes King lemez után nem tudta hozni azt a szintet, az Aeternam viszont nagyon jól megoldotta azt, amit a Fleshgod-nak a Veleno lemezen nem sikerült. Minden nagyon szépen és letisztultan szól, nem dugul be a sok téma, mint a Veleno lemeznél. Még a Myrath neve ugrott be az egzozikus témáknál. Ez egy nagyon jól megkomponált lemez, remek témákkal, ezért a kivételes teljesítményért jár a maximális pont. A borító itt is nagyon szép!

Kitűnő zenei tudással felvértezett zenészek méltó tiszteletadása a NAGYOK előtt. Nekem leginkább a Death-t idézte meg nagyon jól. A csak ok lemez az nem ez, azokat lentebb kell keresni! :)

Meglepett, hogy első lemezes mivolta ellenére mennyire profi cucc. Igazi old school death metal a jobbik fajtából. A lemez lehetne hosszabb, de más kritikai megjegyzésem nincs.

Jót lehetne erre pogózni koncerten.

Többet nem ér.

Jó magas értékeléseket kapott a metallumon. Szerencséje, hogy még nem szabadultak be a fikázó, 0-10%-ot adó trollok.

Ez az album is a stílusában nagyon jó, hiába akarják ezt egyesek (szokás szerint) másként beállítani. A Napalm-ba most nem lehet belekötni, de van más.

A hangulata nagyon magával ragadó.

Hát, nem tudom. Ez sem tetszett különösebben. Zeneileg ok, de annyira monoton ez a hardcore-os hörgése/ordítozása a hölgynek, hogy nem igazán tudtam élvezni.

Megnéztem, hogy értékeltem a 2020-as EP-jüket. A dalokra már nem emlékszem, annyi ugyanilyen volt már ide beajánlva, de az elmondható, hogy annyira nem szar. Elmegy a háttérben, nem idegesített, nem elviselhetetlen, csak kb. százezer ugyanilyen van. A számomra (is) túlságosan tompa hangzást már inkább nem hozom fel negatívumnak, mert végülis, jelen esetben az sem annyira rossz.

A lemez az első 5-6 számig még nem is volt rossz, de utána számomra valami elképesztően vontatott, nyögvenyelős és unalmas lett. Itt nyugodtan ki lehetett volna venni vagy 5-6 számot, és a 70+ perc helyett egy max. 40 perces anyag is bőven elég lett volna, akkor sokkalta jobban működne. Nem sok lemezzel szokott előfordulni, hogy nem tudom egyben végighallgatni, de ezzel így volt.

Az első 2-3 szám sokkal jobb (főleg az első), mint a folytatás. A lemez második fele számomra unalomba fulladt.

Lásd: ajánló/kritika.

Többszöri meghallgatás után jobban megtetszett, mint elsőre. De számomra továbbra is túl sok a "tiszta/nyavalygós" ének, jobban örültem volna, ha a károgás van inkább túlsúlyban. Ettől függetlenül egy minőségi, hangulatos anyag lett.

Egész jó lemez lett, nem ilyenre számítottam. Több dal is szinte már fülbemászó, mint a Return of Satan, a Bats in the Belfry vagy éppen az Antichristian Hooligan - ezt a hármat többször is meghallgattam, remek dalok.

Szerintem meg kellően epikus, szimfonikus dalok születtek. Jó zene, az eddigi értékeléseik is elég jók.

Elmegy, ez a prosztó, üvöltözős vokál egy idő után már nagyon idegesítő. És hiába a 31 és fél perces játékidő, valahogy olyan baromi lassan peregnek azok a másodpercek...

Sajnos túlságosan old school (akar lenni), számomra még attól is jobban. Vannak benne érdekes, tetszetős zenei részek - mint például az ötödik szám. Énekileg valamennyire emlékeztet a korai Benedictionre, ám eléggé monoton, egysíkú és unalmaska az egyébként alig több mint 23 perces lemez.

Kicsit iparosmunka jellege van.

A mostani felhozatalban ez jelentéktelen.

Teljesen hétköznapi zene. Nincs benne semmi különleges. A hossza meg teljesen indokolatlan ami miatt mínusz 1 pont.

A Kevinhez hasonlóan itt sincs semmi kiemelkedő. Egy kicsit jobban tetszett annál meg nem 100 perces.

Ez nagyon jó! nem ismertem a bandát mostanáig így megköszönöm az ajánlónak hogy megismerhettem.

Nem volt rossz.

Az eredetiség meg a holdon.

Nagyon hallgattatta magát. Ezek a kanadaiak nagyon tudnak valamit.

Ebből kellett volna több nem a Kevinből. :)

Az aktuális hangpróba aktuális gagyi lemeze. Mindig kell egy ilyen is, hogy tudjam milyen rossz metál zenét is lehet csinálni.

Kap egy semleges pontszámot, nem nekem zenélnek.

Én már unom a Marduk kópiákat.

Egy egyedi és extrém szinten kimagasló metálbomba a lemez. Nem lehet minden metállemez gondolatébresztő, olykor azért szórakoztatónak is kell lennie. De aki csak az érfelvágós világfájdalommal átitatott kesergőkben, meg a 100. Marduk kópiában látja a metál csúcspontját, annak lelke rajta.

Penge zene, megvan benne a változatosság és a kellő igényesség. Ez nem vészesen rossz, csak rossz… A hasamat fogom a röhögéstől. Mivel nem ismerem a bandát ránéztem már a The Metal Archivesra és lássatok csodát minden lemez 90 százalék körül mozog 88-95 között. Aztán megnéztem az itt oly fennen hangoztatott másik zenei minősítő oldalt a Rate Your Musicot és a lemez 3,53 ponton áll, ami itt azért nem csak hogy nem vészesen, de egyáltalán sem rossz, hanem nagyon is jó! De jól mondta Sheol, valakinek a rossz a jó, a jó a rossz…

A banda nagyon jól hozza a klasszikusokat.

Steril, unalmas, fantáziátlan. Utálom a metalcore-t.

Kicsit hosszúnak érződött, és kicsit vegyes hatásokat fogott össze a végeredmény, de összességében szerintem meglepően sokszínűre sikeredett eme lemez. Főleg a végére éreztem úgy, hogy kezdek elmélyülni benne (pont a közepe volt ami miatt hosszabbnak éreztem). A hangzással én sem vagyok teljesen megelégedve - kicsit olyan ez a helyzet nekem mint a Satanic Warmaster-től a Nahzehrer album, amibe rengeteg fantasztikus téma került bele...de nem a legméltóbb minőségben lett rögzítve az anyag. De ennek ellenére tetszett.

A rockosabb ízek nem lennének rosszak, de... utálom a metalcore-t.

Fagyos harag és hatalmas hangzás. Az izlandi scéna ezen zászlóshajója ritkán okoz csalódást, de szerintem ezzel jócskán felülmúlták magukat is. Kis melodikusság és az elvárt izlandi disszonáns riffáradat, némi Mardukos utóízzel. A 2022-es év egyik legjobb lemeze.

Egy egész thrash-es power metal album. Elég felejthető, hamar ráuntam és nem igazán ragadott meg, hogy bármi komolyabb gondolat ébredjen bennem tőle.

Eh, kicsit csalódtam ebben. A hangszeres fronton nem rossz, de néha kicsit híg - és a vokállal sem lenne bajom ha főleg a karcos megoldásokat alkalmazták inkább volna, és nekem összességében olyannyira nem tetszett az ének, hogy egészen elvette a kedvemet, hogy nagyon visszatérjek ehhez.

Kellemes punk / black metal album volt ez is, ahogy ezt vártam is tőlük. Nálam épp lecsúsztak egy 8-as értékeléstől, de lehet idővel jópár újrahallgatás után ez még változhat. Nagyon tetszett a lemez hangzása, igazán illett a stílushoz!

Én is szerettem a Stronghold Crusader-t, és a concept lemezeket is szeretem. De ez mégsem annyira jött be, s ennek inkább a zenei katyvasz volt az oka. Ez se nem igazán melodeath már, nekem túl power metalos hatása van már nekem, és olykor túl sok a csicsa. A téma tetszett, maga az album nem - ilyen se sűrűn van.

Szomorú amikor a borító többet ígér mint maga a lemez. Nincs nagy érzékem a tech cuccokhoz eleve, de ez kifejezetten csak OK kategóriás volt. A hangszeres részt valamelyest élveztem is, de a vokál irdatlan lapos és teljesen megöli az ember kedvét.

Szeretem az egyszerűséget a death metal-ban, de rettentően bosszant, hogy szerintem lemaradt a basszusgitár (vagy rossz a mix), s van egy erős hiányérzetem tőle. A riffek jók, de nem tudok jobb pontot adni.

Nagyon tetszett az album. Kedvenc tételeim az albumról a Nemesis és a Castigated in Steel and Concrete voltak.

Ezt nagyon nem tetszett, így ezt inkább passzolom.

Tetszett az album. Kedvencem az albumról a címadó tétel volt.

Ezt inkább passzolom. A Mardukot sem szeretem.

Nagyon tetszett az album és örülök, hogy megismerhettem őket. Kedvenceim az albumról a War of Control és a Dealer című tételek voltak, de szinte minden szerzemény tetszett.

Tetszett az album. Kedvencem az albumról a Rise of the Destroyer című tétel volt.

A punk és BM nálam nem fér össze. Sajnálom.

Nagyon tetszett a kanadaiak albuma. Kedvenceim az albumról a Beneath the Nightfall és a Nova Roma című tételek voltak. Nagyon jól beleszőték a zenébe a keleties motívumokat.

Az énekes orgánuma kifejezetten taszító volt. A hangszeres szekció játéka viszont nem volt rossz.

Tetszett az album, bár eléggé rövid. Kedvencem az albumról a címadó tétel volt.

Nekem az év végi listámra is felkerült a lemez, ahogy a korábbi EP is még 2020-ban. Talán én vagyok furcsán bekötve, de kifejezetten szeretem a hangzást, szerintem egyáltalán nem von le a zene értékéből, hanem hozzáad a már amúgy is erőteljes atmoszférájához egy kis pluszt.

Összességében túl hosszúnak éreztem és vannak rajta gyengébb számok, viszont voltak kellemes pillanatai is. (Metalcore részeket keresve sem találtam benne.)

A black metál és a punk elegyítése engem szinte mindig levesz a lábamról, most is így történt. Köszi az ajánlónak.

Tetszik a banda neve, jó a borító.A női énekeseket továbbra sem szívlelem ebben a fajta zenében. Ezt csajt viszont korábban már hallhattuk a Wolf Down nevű HC formációban, oda jobban passzolt a hangja, itt is erős mert minden mást elnyom és így a többiek csak háttér zenészek maradnak.

Nem vagyok a stílus híve, pláne nem szakértője, DE ez az album nagyon betalált most nálam.Valahogy sikerült azt a feelinget hoznia amit mindig is vártam az ilyen Metal lemezektől, de nem nagyon szoktam meg kapni. HAIL METAL!!!

Nem kérdőjelezem meg, hogy ők szeretik ami csinálnak.De számomra nagyon kevés ez, se nem elég tökös, se nem elég hangulatos.

Ez egy indokolatlanul jó(hibátlan) retro deff metal album.

Valóban tompább a hangzás, de én ezt pont így szeretem. Köszönet az ajánlónak.