Kellemesen elcsordogált a háttérben! A felcsendülő hangok valóban megidézik a telet, sötét szobában, fülessel jó hallgatni. Továbbra sem zsánerem a stílus, de ez egy egészen jó anyag, akik otthonosan mozognak a ds-ben, azoknak biztosan befog jönni!

Nagyon jó a zene, karcos, tipikus HM! Sajnos az énektől már az első dalban elöntötte az agyamat a csatornalé! Maga a zene, főleg Mikkey dobjátéka viszont megtartja egy erős hét ponton a lemezt!

Nem tudtam előzetesen, hogy mit várjak a lemeztől, de az amcsi banda melo-death/doom stílusú zenéje nagyon meglepett - pozitív értelemben! Csodás dallamok, varázslatos, a hangulathoz tökéletesen illő szólók, filozofikus szövegek, gyönyörű borító! Összességében szerintem ez egy zseniális lemez, nyugodt szívvel adom meg rá a maximális pontszámot! Köszönet az ajánlónak!

Az Underworld Klub oldalán, ahol szintén értékelni lehetett a lemezt, a következőket írtam: „Ez igen! Nem ismertem a bandát, viszont amit itt hallok tőlük, az teljes megelégedéssel tölt el! Hogyan feszegessük a doom határait? Nincs egyetlen idegesítő hang sem, ötletes témák, remek hangzás, egyedi dalszerkezetek! Pontosan az ilyen zenei élményeket keresem!” Véleményem azóta sem változott, és már most előre borítékolható, hogy az évvégi listámon előkelő helyen fog szerepelni az album!

Remek hangulatú melo-death/doom muzsika a belga banda boszorkánykonyhájából (hmm, micsoda alliteráció! :) ) Szóval ez egy kiváló album, erősen ajánlott mindenkinek!

A francia bandák nagyon magas fokon, és egyedi ízzel megspékelve művelik a zeneművészetet - nincs ez másképp a Verdun esetében sem! Ízig-vérig mocskos, arcba mászó, nyers erőtől duzzadó sludge/doom stílusú zenéjük is erről tesz tanúbizonyságot!

Ahhoz képest, hogy amerikai a projekt, sikerült egészen hiteles black metal albumot megalkotni, ahol dominál néhány folkos elem is az egyes tételekben. Engem magával tudott vinni, szép, ötletes harmóniák követik egymást, és a durvulósabb részek is rendben vannak! Erős anyag!

Tetszetős norvég black metal, igazi, tipikus, tradicionális skandináv motívumokkal.

Nem vagyok egy DS rajongó, és ez az album se változtatott ezen. De nem idegesített, munka mellett egész kellemes volt hallgatni a háttérben

Kiváló anyag

Ja, hogy ez BM akart lenni? Hát annak egy kicsit vérszegény

Tisztességes prog, nincs benne óriási újdonság, nem váltja meg a világot, de én szerettem hallgatni

Kellemes riffek, jó a hangulat, de nekem kicsit összefolytak a számok a végére

Alapvetően tetszett a zene, de bevallom, a végtelen hosszú számok próbára tették a türelmemet

A zene nem volt rossz, de nekem a vokál nem tetszett valamiért

A black metálkodását jobban szerettem Gormothnak. Meglepően nem gagyi az itt hallható synth valami. Nem tudnám ezt igazán dungeon synthenk hivni, mert nincs benne semmi dungeon. Az atmoszféra egy nyugodt, szelid meglett öregember mindennapjait ábrázolja, amint éppen az udvaron a tyúkok kapirgálnak a hóesésben, vagy éppen rőzsegyűjtés közben kapjuk rajta a bácsit, amint perverz módjára leselkedik a patakban ruhát mosó lányok után. Érdekes megközelites, hogy most a fantasy világon belül az NPC karakterek életébe kapunk betekintést, és a hero és az orkok még látótávolságon belüle sem kerülnek.

A heretépő ének túl sok. Ezzel a hangszinnel sem lenne baj, de valahogy teljesen kitölti a teret és rátelepszik a remekbeszabott riffekre. Zeneileg egyértelműen megérdemelne egy kövér 8 pontot, de az énektől képtelem voltam élvezni.

Már megint egy amcsi, aki vikingvért szimatolt! Szokásosan nem érti a műfajt. Az önmagát black metálnak megnevező banda az arcunkba tol valami black-death alapú metalcore förtelmet. Kifejezetten undorito és izlsételen egy zene. A noise elemek sem tesznek jot neki.

Nézzenek oda, mit művelnek ezek a belgák. Az első dal nagyon fapados lett (kedvesen amatőr, de szórakoztató), viszont ami után következik, az arcletépős jól kiegyensúlyoyott prog-death (ami néha azért inkább már melodeath metálba hajlik). Igazából sok újdonság nincs itt, ennek ellenére nagyon hallgatattja magát a nagybetűs hangulat. Puszi visszakézből Mikenak!

Szennyes, mocskos sárban csúszás. A franciák nem okoznak meglepetést, ha atomoszférát kell épiteni. A középtempós dallamok dominálnak, amikor viszont bepörgetnek, az gyönyörűen fellazitja a mocsok-masszát.

Megint ugyanazt érzem, amikor ismét egy amerikai akar black metált csinálni. Alapvetően nem rossz, viszont túl van polirozva, és mondhatni, ez szinte már kiölte belőle a lelket. Az atmospheric blackmetált akarja meglovagolni, de az atmoszféra elveszett a hadarós tempók között. A óbégatós "In Flames"-es énekstilus is túl van tolva, jobbára már idegesitett.

A korai Borknagar és Ulver vonalán indul el a Sort Storm, viszont ötletességben túl sokat nem tud felmutatni. Ujjgyakorlatnak jó, de elővenni nem fogom mégegyszer.

De tényleg lehetne jobb az ének. A hangszín is, bár az nem rossz, csak tudnék jobbat is elképzelni. A terjedelemben viszont nem indokolt, hogy végig magas regiszterben mozogjon, még ha szerves része is ez a stílusnak. A kevesebb több elv jobb lett volna. A zene viszont gyakorlatilag tökéletes.

Szerintem az ének úgy jó, ahogy van. Nem ismerem a zenekar történetét, viszont azt sejtem, hogy az egész mögött Andy LaRocque a főnök, így teljesen érthető az énekes választás. A vokalista orgánuma sokszor megidézi King mester munkásságát. Valahogy úgy írnám le az egészet, mint egyfajta King Diamond/Hammerfall háziasítást. A borító meg a logó az gyalázatosan igénytelen. Nem emiatt vonok le pontot, hanem csak egyelőre nem hallgattam annyit, hogy megadjam a maxot.

Hozza a régi kilencvenes norvég hangulatot, lehetnének érdekesebbek a dalok.

Nagyot megy ezzel az új lemezzel az amcsi Apácamészárlás, sokkal izmosabb dalok készültek most, mint az előző nagylemezen. Nagyon szeretem ezt a tufa egyszerű, dühös állatságot, amit ez a banda 87 óta tol.

Az ének tényleg elbassza, de én így is beírom a 8-at

Tetszett, mert eléggé extrém, sok egyedi megoldás van benne. Nem nagyon hasonlít rá, de a korai Voivod jutott párszor eszembe. A második szám basszus részei nagyon érdekesen megtörik a zenét, noise, metalcore, post black elemeket tartalmaz a zene. Az első,és harmadik dalban még szép dallamokat is felfedezni. Nem könnyű hallgatni való, de extrém zene rajongóknak tudom ajánlani.

Melodikus doom, death zenét hallhatunk. Jól szól, jól van keverve. Viszont számomra unalmas volt. Indokolatlanul hosszúak a számok, nincs olyan rész a dallamos zene ellenére, amire vissza tudnék emlékezni. Lassan hömpölyög az album, el lehet hallgatni, de semmi több!

Lásd: kritika.

Ez az elmegy kategória.

Mi bajotok van ezzel? Veretes heavy metal a legjobb fajtából. Kurvára nem a sablonokból nyomják, párszor nagy levegőt vettem. Az éneket szidjátok, pedig ide szerintem pont ez kell. Hát hadd visítson, ha ahhoz van kedve. Mickey Dee-nél meg mindig azt éreztem, hogy a Motörheadben vissza van fogva, érezhető volt, hogy a csávóban több a kurázsi. Na, itt nincs, tolja neki szépen, ahogy illik. Kerestem az okot, hogy miért ne érne ez tíz pontot, de nem találtam. Ha mégis lett volna ilyen, a Dreams Of Darkness revansot vett volna rajta. Kurva nagy dal.