Magus Olaus céltalanul sétálgatott a susnyásban, amikor meglátott egy omladozó épületet, úgyhogy gyorsan lefényképezte, majd magáról is lőtt egyet az időzítő segítségével a bozótosban és a képek által megihletve egy középkori, melodikus, epikus black metal lemezt rittyentett össze. És milyen jól tette. Nekem tetszik a nyersesség és a monumentalitás kombinációja.

Az éjszaka sötétjében leledző vérszopó féreg sárkányának szárnyai ismét árnyékba borítják az egész világot, hogy a fénytől elvágott zugokban patakokban csörgedezhessen az értékes nedű...Bőven jut belőle minden vámpír rajongónak, de a megfertőzött kutyák is elöszeretettel nyalogatják fel a bűzlő csatornák fedeléről...Imperious Sanguine Eroticism bődületesen nagy dal, de az egész lemez jól sikerült. Személyes perverzióm, hogy a sok "szimfonikus" elem miatt gyorsan telítődök az ilyen muzsikákkal, de ebben nehéz hibát találnom.

Szokás szerint mutatós borító, kellemesen csordogáló, teakevergetős, ami kifejezetten szépen szól. Ha a matricagyűjtemény mellé még kifestőt is adnának a teljes packhoz, lehet meg is rendelném. :)

Feszes dél-amerikai thrash/death förmedvény! Tetszett!

Ilyen egy remek, norvég black metal lemez! Nem akarja megváltani a világot, pont olyan, amilyennek lennie kell! Mert akik szeretik, azok így szeretik! Nem vagyunk sokan, de hát ilyen ez a francos underground!

Egészen jóra sikeredett első album az egyszemélyes finn melo-black projekt tollából!

Sokan aposztrofálják a zenekart az új Dimmu Borgir-ként, de még nem igazán sikerült az ő szintjükhöz felérnie az amúgy remek zenekarnak! Egyelőre szép fejlődési ívet írnak le, ez tagadhatatlan, komplex, remekül megkomponált dalok sorjáznak a lemezen. Nekem mégis van némi hiányérzetem, amely nem engedi nyolc pont fölé az értékelésemet!

Hűen idézi fel a középkori hangulatot. Nem rossz, de hamar eluntam.

Elég jó, baszó death/thrash metalt hallunk a chilei bandától - zeneileg nem is nagyon tudnék belekötni, az ének is elég jó. Picit lehetett volna rövidebb, a The Secret Dawn több mint 6 perces instrumentális dal változatossága remek.

Hát én nem tudom...borzalmasan egysíkú, unalmas lemez lett ez. A zenei változatosságnak még csak a szikrája sincs meg benne, egykaptafa norvég black metal - természetesen (most már) egyszemélyes...az előző lemezekre adott nagyon jó értékelések érdekesek - azok lehet, hogy jobbak ennél.

Annak ellenére, hogy majd' 15 perccel hosszabb, mint a Taake, mégsem volt olyan egysíkú és unalmas - csak részben. Itt voltak jó zenei megoldások.

Az ének = idegbeteg ordítozás/üvöltözés/hörgés/károgás (nevezzük, aminek akarjuk) egy idő után idegtépő, a zene nem rossz, de ha minden szám olyan lenne, mint az utolsó The Devil Wears Well, többet is adnék neki. Az egy kimondottan jó dal a többihez képest.

Kellemesen elcsordogált a háttérben. Az ilyen jellegű ds - ahogy már írtam korábban is - jöhet szinte bármikor, nem egyszer mintha egy lovagi tornán lettem volna. Mondjuk a diósgyőri vagy az egri várban lassan újra meg kéne már nézni egy ilyen bemutatót.

Nagyon érdekes lemez, rá kell hangolódni. Az első szám annyira nem jött be, inkább a második fele, a második viszont zseniális gitár témákat tartalmaz, nem is tudom hogy lehet ilyet kitalálni! A 3.4. szám is rendben van. Azért nem adok rá többet, mert nem tudnám bármikor meghallgatni, hangulat kell hozzá!

Heavy, speed, blackened metál keverékét hallhatunk. Változatos nem egy kaptafára készült számok vannak, néha kifejezetten ütős riffekkel! A 6. 7. szám tetszett a legjobban.

Kedvencem ez a műfaj, de nem estem hanyatt az albumtól! Dimmu Borgil, Carach Angren között helyezkedik el a zenekar, de sokkal gyengébb kivitelben. Nem igazán jön át a horror hangulat. Az utolsó két szám tetszett, a többi átlagos zene.

Bocsánat de rögtön kakiváltásnak olvastam. Tipikus finn bm, amivel az a bajom, hogy annyira dallamos, hogy elveszik a zene gonosz éle. A hangzás nagyon tetszik, meg abszolút nem zavaró, de valahogy a nyers blacket azért kicsit zordabban szeretem.

A zene teljesen jó, de a vokáltól nekem fájdul meg a torkom hallgatás közben. Gyakorlatilag szétcseszi az egészet szerintem.

Egyre szürkébb, semmitmondóbb lemezeket ad ki ez az ember. Nem sok mindent mozgatott meg bennem. Túl sok a hangjegytilitoli, ami akkor keletkezik, amikor nincs ötlet.

Az amerikai srác az egyik csúcsszereplője a dungeon synth színtérnek teljesen megérdemelten. Több Fief kazettám is van az Out Of Season kiadásában, alig várom, hogy ez is megjelenjen a Forsaken Relics disztróban. Itt a helye a vitrinemben.