A 2008-as The Art of War óta nem mélyedtem el ennyire egy Sabaton albumban. A klipes dalok nagyon jók, főleg a waterloo-i csata újragondolása terepasztalon! Mi lett volna, ha nyer akkor Napoleon? A klip végére erre is választ kaphatunk! :) Szóval, mainstream ide, divat oda, le a kalappal a csapat előtt, hogy ilyen behatóan tanulmányozzák, és ismerik az egyetemes történelmet! Ezáltal nem csak remek zenét szolgáltatnak, de az arra igényesek egy kis hadtörténelmet is tanulhatnak! Soha rosszabb power metal alkotást!

Hú, mekkora őskáosz! Nagyon brutál, ritkán hallható megközelítése ez a lemez a black metal stílusnak! Nem ez a fajta durvulat áll legközelebb az ízlésemhez, de tetszett a hangulat, amit elővarázsoltak az egyes tételek!

Bevallom őszintén, egy kicsit én is többet vártam tőle. Belehallgattam, mielőtt beajánlottam, és akkor valamiért jobban átjött. Temetni viszont egyáltalán nem akarom, mert van azért itt finomság bőven! Színes, érdekes megoldások sorjáznak egymás után, csak nehezen állnak össze egyetlen monstrummá. Kap még esélyt a jövőben!

Arcba mászó, nyugtalanító, egyedi megfogalmazású, már-már "beteg" módon prezentált underground death metal. Nagyon finom csemege, éhesen várja, hogy a bőröd alá kússzon és az agyadba rágja magát! Érdemes többször meghallgatni, és időt hagyni számára, hogy igazán a magáévá tegyen!

A projekt Bandcamp oldalán az alábbi információk állnak rendelkezésre: "Az első Eldarok Aman távoli keleti részén, Középföldén, a Cuivienen-tó csillogó vizeinél ébredtek fel. Először Varda csillagainak ragyogó jelenlétét látták, és nagy örömöt éreztek. Örömüket és békéjüket azonban hamarosan megzavarta Melkor romlott árnyéka, aki az Oraconi árnyékos csúcsai alatt leselkedett rájuk. A fogságba esett szerencsétlen tündék ezután az orkok szörnyű fajának első tagjaivá változtak. Az album Tolkien Silmarillion című művéből származó szövegeket és quenya tünde nyelven énekelt dalokat tartalmaz." Érdemes ezek tudatában végighallgatni a lemezt, és azután ítéletet hozni!

Az első tétel nagyon tetszett, és tulajdonképpen a másik kettő is tudatos koncepció felépítése mentén utaztatja a hallgatót! A három dal összesen 33 perc 33 másodperc, amely időtartam pontosan megfelel egy régi (akkoriban mindenki által csak 60 percesnek titulált) audio kazetta egy oldalnyi hosszának! Nagyon jó kis mexikói raw black/ds egyveleg, amit hallhatunk! Az előző albumra 6,5 pontot adtam, ez egy ponttal jobb az én tetszési indexem alapján!

Érzelemdús, felemelő, fájdalmas, szomorú. Post black/doom görög módra. Szívszorító koncept album. Lenyűgözött!

Tulajdonképpen semmi bajom vele, egész jó kis black metal, valamiért mégsem kapott el! A zene tipikus black metal sablonokból épül fel, némi punkos beütéssel. A károgás oké, a tiszta ének viszont eléggé gagyi!

Az anyukájuk pincéjében élő rajongók megint elégedetten csettinthetnek, mert ez bizony egy komoly, történelmet hűen kezelő alkotás! Még a metálos részek is csak nyomokban tartalmaznak metált, ugyanazt a dáridó hangulatot pörgetik körbe és körbe. Jobbára csak az önimádat és a magukat felsopolcra pozicionálása a bandának viszi el ezt a szekeret. Az énekes pedig egy vicc ezzel a prózai szavalásával, már-már a pöcsfejű Petrás Janit énekstílusát közelíti meg...(na jó...a Kárpátia azért tényleg sokkal szarabb zeneileg és énekileg is)

Odanézzenek, hogy mit meg nem engednek ezek maguknak! Ezt hívják úgy, hogy experimentális zene, és bizonny a nagyon jó fajtából. Nem tud az agyam elvonatnkoztatni attól, hogy ez szinte egy egyenes ági leszármozattja a két lengyel banda, a Furia és az Odraza tört ritmusokkal kísérletező nyakatekert black-death fuziójának. Egyértelműen több hallgatást kér ez az album.

Jajj mekkora egy hipszterkedés már ez! Utálom, amikor progresszív jelzővel próbálják álcázni, hogy itt egy nagy adag visítós, magát keménynek mutató szenvelgést rejt a zene. Ez minden csak nem progresszív, ez az emo-metál verziója a korai 2000 évek förtelmeinek. Valamiért ezek a bandák a core-elemektől nem tudnakmegszabadulni és az élettérzéstől, hogy hörögve is lehet basszusfutomokra felfeküdve menstruálni. Förtelmesen csöpögős.

Nehezen emészthető darab, masszív és tömör. A szimfonikus(szerű) elemek nekem elvesznek az élvezetből, valahogy azok nem elég morózusuka és nem a metál ledobja őket. Túl drámai, túl hatásvadász a szimfónikus betétektől. Amúgy érdekes anyag...

Sokkal jobb az átlagos DS albuknál. Meglehetősen frissitő, hogy végre nem egy 8-bites RPG játékban érzem magamat. Az amatőrség azért néha a minőség rovására megy, azonban itt nem csak a cseppkövek növekedését kell hallgatni, hanem tart valaholva a zene.

A gyűlöletes hangzástől eltekintve megvan a bája. Tetszik a magával ragadó tempója a feketefémnek, a belassulsó részek pedig jókor lazítják fel a morózus sivárságot. A károgás azért lehett volna valamivel színesebb...

A görögök között sok tehetséges banda van. Euphrosyne sem okoz csalódást, zenelig egy kellemes modernre szabott, feszes, sokszor pedig keményvonalas black-death kombót tolnak az arcunkba. Ennek ellenére az énekesnő tiszta éneke taszít,...tehetséges, de valahogy az énekstílusa és hangszíne nekem a másodosztályú gagyi heavy metál bandákat eleveítni fel. Ez az én hibám...az én agyamba égett ez a rossz asszociáció. Pedig ez egy kifejezetten jó album.

A tengeren túl ritákán sikerül megtalálni a black metál igazi receptjét. A cél hallhatóan black metál volt, de valami érdekes Iron Maideines heavy-metálból kiinduló core-os elemekkel átitatott magból próbálták levezetni saját maguk értelmezését. Néha sikerül elrugaszkodni a gyökerektől, máskor meg hirtelen visszaugranak azokhoz (akár egy számon belül többször is). Nem lenne ez rossz koncepció, de valahogy a fúzió nem lett tökéletes.

Klisé parádé, inkább nem részletezem.

Alapvetően black metalból indultak jelentősen megtűzdelve keleties dallamokkal, de ez utóbbi már csak egy dalban hallható a lemezen. Markáns oldalazás történt a death metal irányába, ami érettséget, letisztulást hozott az új anyagon. Ezek mellett nu metal is felüti a fejét (utolsó előtti dal), olyan modernizált Soulfly stílusban. Az album egészét tekintve nehéz a stílust belőni, de a kakofónia és a disszonancia végig jellemzi. Bár mindegyik szám más és más, mégis megvan mindegyikben a Kostnateni saját megszólalása, arculata. Szerintem az eddigi legerősebb lemezük.

Szerintem a srácok sokat merítettek az olyan előadok munkásságából, mint a White Ward, Katatonia és az újjáalakuló Agalloch. Egyértelmű nyúlásnak nem nevezném, de a fenti zenekarok hatása egyértelműen tükröződik. Érdemes felfedezni dalról dalra, mert minden lágysága ellenére eléggé heterogén az összkép. Nekem mindenképp egy üde színfolt volt a körben. Köszönöm az ajánlást!

Valaki már megint kinyitotta a pokol kapuját!  Nálam ritkán jön be, mikor a szimfonikus zene a metállal keverve eléri a kívánt hatást. Jobban meglettem volna, ha kevésbé kaotikus, zűrzvaros. Lecsupaszítva, pőrébb módon jobban érvényesült volna a zene. A harmadik számnak már nagyon vártam a végét.

Ártalmatlan zene, nem oszt, nem szoroz.

Itt már jobban kibillen az amplitúdó, mint a Hecate esetében, de azt a kevés jóságot, amit hallottam a „varjú halálhörgése” (értsd: károgás, ének) visszabillenti 5 pontra.

Nálam pont az énekesnő hangja gátolja a befogadást. A tiszta éneke közepes, a durva éneke erőltetett. A modern hangzással sem sikerült megbarátkoznom. Lágyabb, tompább hangzás sokkal nagyobb mélységet tudott volna az albumnak.

Az első fele teljesen korrekt black metalt tartalmaz. A második részben viszont csavartak egyet a srácok a punkkal. Na, ezt nem kellett volna. Számomra itt szétesett a produktum. A keverés sem meggyőző, olyan mintha demó felvételeket toldottak volna be, nem egységes a hangzás.

Lásd, lemezismertetőm! "Kínos, roppant kínos" - hát persze, hogy az; nem is lehetne másképp. Nasci szokásos baromságait meg inkább hagyjuk - csak úgy sugárzik belőle a rosszindulat meg a gyűlölet a banda irányába, illetve gondolom az is bassza a csőrét, hogy az elmúlt 20-22 évben honnan-hova jutottak Joakimék - de nem ő az egyetlen, anno 2010 tájékán is hányan megmondták már, hogy egy-két éven belül szépen el fognak tűnni a süllyesztőben - és milyen igazuk lett. :)

Van azért itt (is) hangulati töltet, meg ez számomra hallgathatóbb, de összességében még így is csak az elmegy kategória - valóban kicsit túl sok a nyavalygós, túlságosan melankolikus rész.

Nem mondhatnám, hogy tetszett - én nem az ilyen fajta death metalt szeretem, sokkalta inkább az olyat, mint az Entombed, Gorefest, stb.

Ez még háttérzenének is gyenge. Az meg egy dolog, hogy ez Tolkien műve alapján készült, attól még lehet szar, értékelhetetlen - én nem fogom a szaki(k) 10 pontjához hozzáadni az én szubjektív értékelésemet csak azért, hogy valamivel jobb legyen a végeredmény. Mert azt a szaki(k) leírja, hogy miért olyen jó számára, de attól még nekem nem lesz jobb...mint ahogy másokat sem érdekli egy fikarcnyit sem ez más banda, stílus esetében. Na megyek, inkább meghallgatom az új Kreatort meg majd a tavalyi Igorrrt, hogy valami érdemesebbet, érdekesebbet is toljak már.

Iskolapéldája annak, mikor az instrumentális részek még szépen el is mennének a háttérben, de ez az éneknek egyáltalán nem nevezhető, brutálisan idegesítő, tehetségtelen óbégatás 1000%-ban tönkre is vágja az egészet úgy, ahogy van. Ha sokan Joakimra írják, hogy helyette kéne egy jó/jobb énekes a Sabatonba, akkor erre a förmedvényre mit írjak? Inkább írt volna Lucifero Errantis Bellator (komoly "művésznév") egy teljesen instrumentális albumot és megkímélt volna minket ettől az értékelhetetlen sipákolástól.

Rendkívül magával ragadó hangulata, atmoszférája van, ez tagadhatatlan. A lemez témája, ihletője, apropója kapcsán ez a melankólia teljes mértékben érthető is, valóban hidegrázós jó néhány helyen az egész. Efi Eva énekesnő hangja amikor kell, akkor bársonyos, amikor kell, akkor vérgőzös. Néha kicsit túlságosan hömpölygős, de ez szintén betudható a stílusnak és a koncepciónak. Összességében vége, ez egy bitang erős érzelmi, hangulati faktorral átitatott album.

Nekem pont a lemez második fele, az utolsó három szám tetszett jobban és emiatt adok több pontot. A károgás nem idegesítő, de azért itt-ott lehetne jobb is.

Kicsit felháborodtam a hallgatás után, mert a 8. és a 11. számban eléggé pofátlan Alestorm nyúlást lehet hallani! Alapból nem rossz album, jobb mint amire számítottam! Tulajdonképpen azt kapjuk, amit a márkanév miatt elvárunk. Aki szereti a zenekart az nem fog csalódni, sokszor klisék vannak benne, de nem rossz. Az 5. szám kifejezetten jó, a 10. viszont borzalmas!

Nem tudom miért kell direkt rosszul szólni a black metál stílusban! Hangzás nagyon nem tetszik, de még ennek ellenére is maximum pontszám! Zseniális, szinte minden extrem stílushoz van köze a lemeznek, egy őskáosz, de nagyon jó megoldássokkal. Nem is tudom hogy lehet olyan számot írni mint a 3. dal! Az utolsó két szám pedig felrakja a koronát, a lemezre! Sokat fogom hallgatni!

Érdekes zene, nagyon jól szól! Tetszenek a szimfonikus részek,egyedi hangulatot ad az albumnak. Mellesleg brutális death metált kapunk 4 számban, melyek viszont extrém hosszúak. Többször kell az anyagot hallgatni, hogy mélysége is átjöjjön!

Értékelhetetlen számomra, ilyet még nem hallottam, de nem is szeretnék többet! Nem tudom besorolni mi volt ez, a beszéd borzalmasan idegesítő benne, ahogyan a zene is ritka gyenge!

Legrosszabb black metál,keverve a legrosszabb D.S. zenével. Igazán finom keverék, cserében viszont rosszul szól, és még hosszú is. Nevetséges az az erőlködés, hogy minden szám 11.perc 11 másodperc hosszú legyen. Senkinek nem ajánlom, igen gyenge produkció!

Könnyed, közérthető black metál.Sikerült itt is tartani a rossz hangzást, hogy régi vonalasnak tünjön. A nyitó akusztikus gitár rész nagyon tetszett, ahogyan az első két dal is, de utána ellaposodott a zene. Az utolsó előtti dal kifejezetten gyenge. Elég lett volna egy EP, kevesebb számmal!

Tekeredik a kígyó, rétes akar lenni! Ezek lesznek is, bssza meg!

Furcsa keveréke a prog metalnak és az atmoszférikus fekete fémnek. Érdekes, hogy külön-külön jól működnek, de a fúzió számomra nem teljes, sőt, időnként zavaró.

Nekem kicsit modern, de iszonyat erős zene. A Mitera szólója pedig valóban hidegrázós.

Kínos,roppant kínos.

Dimmurtal! Szeretem Tolkien munkásságát és az egész Lotr frencsájszt, de így is pusztulat volt ez az "alkotás". Srppk! Ami nem oszt nem szoroz az a halott matek tanár :)

Ezt tuti trollkodásból küldtebe valaki, borzasztó.

Paraszt pukkasztó BM amit valami falusi kúltúrházban vettek fel.Mari bácsi és Józsi néni biztos rühelli, ergo elérték a céljukat a srácok.De ez, hogy kerulhetett bármely kiadóhoz azt nem értem.

Jobb annál, mint amire számítottam. Ami a fő bajom, hogy ehhez a zenéhez kéne egy jó énekes, aki képes magasan is énekelni. A recsegős szlávos akcentusa tetszik, a szövegei nem. Zeneileg nekem a Sabaton mindig hasonlított a Nightwishez, de ők sokkal jobb dalokat írnak.

Na, végre, valami igazán izgalmas. Nem tudom, mi ez, de nagyon működik. A gitárhangzás eléggé bölzeres, az ének meg dodecahedronos időnként. A Serpent Column Kathodos lemezére is emlékeztet kicsit.

Rendkívül ötletes, változatos lemez mindenféle izzadtságszag és erőltetettség nélkül. Hallani, hogy ez ösztönösen jön belőlük. Majdnem tökéletes, 9-et akartam adni, de a nőnek olyan fantasztikusan jó és sokszínű a hangja, hogy erre nem adhatok 10-nél kevesebbet. Meg a gitáros is keményen érzi a finomságokat, a basszus megtalálja a dalok alját. A kiegészítő szintetizátorok hozzák a teret. De, ez mégis tökéletes. :-) Frissités: Két napja ezt hallgatom, év lemeze gyanú... Az Asphodel dalban minden ott van, amit szeretek a metalban. :-)

Nagyon semmilyen.

Hihetetlen amatőr, számomra céltalan alkotás. A szöveg ötvözése a zenébe botrányos. Ezt itt most abba lehet hagyni - értem, hogy mindenkinek van lehetősége a zenélésre, de vannak akiknek amúgy nem kéne tovább próbálkoznia(?)

Sajnos ez az anyag le se tagadhatná, hogy mexikói. (Kb. ilyesmit vártam.) Nagyon eröltetett, de amúgy vannak benne egész jó húzások. A vokál ellenben pocsék.

Ezt nem láttam jönni: bitang jó punk felé húzó black metal! Az hogy itt-ott még szinti is van, az már csak hab a tortán! Nem ők fogják megreformálni a műfajt, de néha egyszerűen csak annyira van szükség, hogy az ismert keretek közt rendesen összepakolni egy korongot. A logó, borító és a tiszta ének ergya ugyan, de nekem így is tetszett.

Két dologra kaptam fel a fejem a lemez kapcsán. Az egyik az első dalban 8:45-nél kezdődő óbégatás volt, a másik az iszonyat mennyiségű támogató bandcamp-en. Én nem jöttem rá mi az, de valamit nagyon jól csinálnak, legalábbis ha az eladási mutatókat nézem.