A nyár hamvadó pillanatait már végérvényesen felváltotta a számadás és elmúlás periódusa. Azonban ez a csodálatos színek, illatok és otthonos hangulat időszaka is. A számadás és a befelé figyelésé, amivel mérlegelni tudjuk az életünk elmúlt szakát, ami elengedhetetlen, hogy lezárjunk dolgokat, vagy éppenséggel meghaladjuk azokat. Számomra ez az egyik legkellemesebb és egyben legjobban várt része az évnek. Ezen évszak melankolikus atmoszférájában ott van az elmúlás törékenységének bűvös szépsége, emellett az a bensőséges varázs, ami emelni tudja a lelket és elengedhetetlen a töltődéshez, valamint a megújuláshoz. Az impresszionista festők palettáját megszégyenítő színkavalkád mellett az ősz elképzelhetetlen a meghitt hangulatot emelő és megteremtő muzsikák nélkül! Így épp a legjobbkor egy igazi különlegesség ékezett a hazai dark folk/pagan folk zenekar Itinera jóvoltából. Az október 10-én megjelent Kör című album egy igazi őszindító, ami parázslóan ragyogja be az idény fényét.
Horváth Anett (ének, kaval, looper station / dalszerző, szövegíró) és Nagy Ádám Tamás “Kutor”( ének, billentyű, elektronika / dalszerző, szövegíró) tagok által 2022-ben alapított zenekar régóta várt első nagylemeze, a Kör, a teremtéssel, teljességgel és ezzel analógiában a Nappal is összekapcsolható ősi jelet viseli. A sokat mondó albumcím megválasztása kapcsán a Anett úgy nyilatkozott, hogy:
„A kör, mint szimbólum egyszerre jelentheti az évszakok periodikus változásától kezdve a rituálék során körben álló embereken át az élet, a test folyamatainak körbejáró mozgását. De ami még ezeken felül megragadott minket ebben a szimbólumban, az az ősidőkből eredő egyszerű természetessége. Az album hangulata is ezeket a túlgondolástól mentes, ösztönös ősi időket idézi: a természet legyőzhetetlen erejét, az emberi élet elkerülhetetlen eseményeit: születést, szerelmet, öregedést, elmúlást. Általában nem szívesen hallgatom vissza a dalaimat, amikor megjelennek, de ennek az albumnak a végén mindig úgy érzem: körbeért.„
Ez idők gyökerééig visszanyúló koncepció mindent megjelenít, ami minket eredetileg kijelölne a létezés, természet színpadán, amihez több, mint időszerű lenne visszakanyarodni. Viszont, Itinera muzsikája nem csak a kiadvány címében tükrözi ezt a felfogást, mert az ősiség és hagyományok iránti elhivatottság gyönyörűen kirajzolódik ebben a produkcióban. A zenekar magyar népdalokból és skandináv dark folk zenei irányvonalából, azok hatásaiból inspirálódik. Muzsikájukat keverik finom elektronikai textúrákkal és némi sámánizmussal, így kialakítva egy sötéten misztikus, ősi fantáziavilágot. Ez a fajta muzikális koncepció az, amikor a zene szabadon áramolhat, és valójában ilyenkor működik igazán. A duó muzikális hitvallásával olyan ajtókat nyit meg, amik már jó rég óta le vannak pecsételve. Legutoljára a régóta szunnyadó The Moon And The Nightspirit (illetve a Pirkan első lemeze) zenéje kapcsán éreztem hasonló magasságot és jó értelemben vett lelki mélységeket. Így itt az ideje feltörni ezeket a pecséteket és belemerülni az album bűvkörébe!
A korongra tizenhárom dal került fel. A stúdiómunkát Vári Gábor (Miracle Sound) végezte (illetve, aki néhány dalban vokálozik és szólógitározik is), a borító pedig Rea Illustration varázslatos munkáját dicséri. A lemez elkészülését a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatta. A nóták megszületését illetően az énekdallamokat, dalfelépítést jellemzően Anett hozta, a hangszerelésért pedig Kutor valósította meg a szerzeményhekhez illő legtökéletesebb hangulatot megvalósításával. A Kör tartalmaz saját szerzeményeket és népdal feldolgozásokat. Ez utóbbit nagy elismeréssel nyugtáztam, hogy a duó ezekhez a népi-forrásokhoz is visszanyúlt, Mivel amíg a népballada/hősének a testiséget, a népmese a szellemiséget, addig a népdal a lelkiséget jeleníti meg hagyományrendszerünkben. Ezért elengedhetetlen ápolni, fontosságát nem is elég hangsúlyozni, ebben a lélek és lelkiismeret hangjától megfosztott világban! Tehát a hagyományok és egyfajta „jelenkori” folk-zene ötvöződik a lemez koncepciójából, ami egy varázslatos, időn és tereken, mondhatni korlátokon túlnyúló utazásra invitálja a hallgatókat. Mely egy rövid felvezető után azonnal feltárja a benne rejlő mágikus atmoszférát. Az elektronikus ütemek Anett énekével és egy némi Dead Can Dance-féle hangulatot árasztó elektromos gitártónussal kiegészülve egyből magával ragadja a hallgatót. A “sámánisztikus”, törzsi rigmusok és ének az digitális effektekkel, filterezett betétekkel kiegészülve bontakoztatják ki ezt az összetett képet. Érdekes módon a modern zenei eszközökkel a természetközeli, ősi muzikalitás érzetét teremtik meg. Ez számomra azt igazolja, hogy az igazi értékék kortól függetlenül ismét megszólaltathatók. Lehet, hogy más köntösben, más zenei eszközökkel, mint ahogy a régmúltban fogantak, de azok hatása és üzenete kortalan. Persze, nem mindegy, hogy ki és milyen módon nyúl ezekhez az eszközökhöz és forrásokhoz. Gondolok itt akár a zenei megoldásokra, törzsi ütemekre, vagy akár a népdal anyagokra. Az Itinera zenekar ezeket az eszköztárakat roppant hűen és tiszteletre méltóan alkalmazza.
A rétegelt hangszerelés mellett az ének is komoly hangsúlyt a szerzemények megszólalásában. Anett változatos énekszekciója, mely gyakran egymás alá van keverve és így több szólamban képviseli magát. Ez igazán megédesíti a remekül megkomponált dalokat. A Százlevelű I. (Rózsa a dalban, mint az elért teljesség stációját megjelenítő népi motívum képviselteti magát. Ha ás virággal Pl. Ibolyával társítva, pedig jellemzően férfi-tulajdonságot képvisel) és Umbra című dalban Góbé nevű magyar világzenei együttesből ismert Várai Áron vendégszereplése is erősíti a lemez vokál szekcióját. Hogy a bevezetőben ecsetelt aktualitásomat igazoljam is, az évszakköszöntőként felkerült a korongra egy Őszi dal címet viselő tétel is. Amit Anett úgy jellemzett, mint: “nagyon nyers, pár soros acapella mű, amit eredetileg a saját magam vigasztalására írtam a rendszeresen rám törő őszi mélabú és szorongás ellen”. A művészet természetesen nem nélkülözheti a személyes élményeket, hatásokat, annak rendje és módja szerint tükröznie kell azt. Az albumról másik ilyen kiemelt személyes kedvenc, a Nagyiván című dal, ami a művésznő személyes élményét reprezentálja és így aki így nyilatkozik a szerzeményükről, ami: „egy Hortobágy melletti kis falu nevét jelenti, ahol 12 évet éltem. A falusi élet, a helyi hagyományőrzés meghatározó lett a számomra a maga magaslataival és mélységeivel együtt. Már egy ideje szerettem volna írni erről egy dalt és ez az 1959-es gyűjtésből származó népdal jó alapot nyújtott az átdolgozáshoz„. A kiváló tétel hűen megjeleníti a zenekar zeneiségének összetettségét, valamint a népdal és a saját, egyben igen jól sikerült dalszövegek kombinációját. A számban Kutor hangzatos billentyűtémai mellet, örömünkre még egy kaval is feltűnik. Az anyag színes hangulati ábrázolásai, egészen a szinte már popos Csillagmező című számtól a merengőbb hangvételű szerzeményekig, mint Pl. Látod, Rózsám, vagy a már említett Őszi dal egyaránt képviselteti magát. De sötétebb árnyalatú ritualisztikus hangulat sem hiányzik a repertoárból, úgy amit akár az Umbra, vagy a személyes kedvencem a táltos rejtezés és szétdarabolódás utána megtisztult állapotban való újjászületés témáját is megpendítő Mindentlátó kapcsán tudnék megemlíteni.
A formáció zeneisége tehát igen tág spektrumon operál a pagan/tribal folk és a már említett népzenei valamint egészen modern elektronikus megoldásokig. Nekem utóbbi eszközből kicsit túl sok képviseltette magát a lemezen, de ez betudható személyes ízlésemnek, de tény is való, hogy szívesen fogadtam volna ha az akusztikus hangszereknek nagyobb teret engedtek volna, vagy kicsit jobban előtérbe lettek volna helyezve, mint az digitális ütemek. Azonban, úgy vélem, hogy a modern köntösbe öltöztetett pagan/dark folk-zenéjével és szerzeményeik dallamosságával az Itinera szélesebb hallgatóságot is magába fog tudni szippantani, és nem csak az elfogult tradicionális megoldások iránt lelkes műfaj irányzatának a hódolóit. Mindenesetre a Kör című lemez egy színes, részletgazdag és kiváló zenei utazás a korok szféráin át. Egyfajta újkori “pogány” életérzés, ami pejoratív értelemben falusit jelent, de számomra ez már kifejezetten kitüntető jelző. Hiszen az urbánus létben szinte minden kiirtódott belőlünk, ami a természet és az élővilág részévé tett. Ahogy a Kör zárul, talán mi is visszatérünk a gyökereinkhez, természettel, ősiségünkkel való kapcsolatunkhoz.
Ez a lemez meg az egyik kiváló módja arra, hogy ennek a szikráját belobbantsuk. A rég várt kiadvány elérhető az onlie zenei felületeken, illetve hamarosan fizikai formátum formájában is várható. Aki szeretne személyesen is elmerülni a zenekar muzsikájában bűvöletében, az okvetlenül látogasson el november 2-án a Dürer Kertbe. A Boszorkányfesztivál egyik fellépőjeként lesz szerencséje élőben meghallgatni az Itinera együttest, aki vendégekkel és táncosokkal gazdagítja dalainak a hangulatát.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Zseniális egy duó az biztos, na meg az írás is szimpatikus!
Igen, nagyon jó és egyedi lemez! Köszi, örülök, hogy tetszett a cikk (is)!