A szépség az apró dolgokban rejlik: észrevenni a természet rezdüléseit, a fény játékát ahogy az évszakok haladtával változik és vele együtt az természet is lassan átalakul az örök ciklikusság jegyében. A modern-világ kiszakította az embert a természetből, de még ettől függetlenül is ezzel a periodikussággal a belső világunk szintúgy változik. A kegyetlenül forró nyári hónapok már rég a hátunk mögött vannak és javában teljesedik ki az ősz. Számomra az év legkedvesebb időszaka. Nem csak azért, mert ilyenkor a legszebb a termeszét, hanem az ember belső és a spirituális világhoz is sokkal könnyebben tud ráhangolódni, csatlakozni. Mert ez a lecsendesedés és a számadás időszaka is. Noha október még a tobzódó öröm, a színek, földi javak és az utolsó meleg – napsugaras időszakok élvezetében telik, már ott a november szele, ami már az elmúlás jele. A világok közötti falak elhalványodnak és megérezhetjük, hogy mi vár ránk a „túloldalt”. Ezt a szürkülő napok és mélyülő sötétség is hű társként bizonygatják. Körültekintő figyelemmel erre a különös, de nagyon is jelentős időszakra időzítette az ír hárfaművész, Joy Shannon új lemezének a megjelenését. Misztikum, az változás és a belső mélységek megélésének jegyében. Melyben a harmónia, misztérium és az ősiség közös nevezőt alkot.
Az An Chailleach címet viselő album november elsején jelenik meg a Royal Tea nevű kiadó jóvoltából. A cím az ír a Cron istennőt jelöli. Ezzel a lenyűgöző kompozícióval Joy elmélyül Írország sötét téli istennőjének történetében. Bevallom, hogy a művésznő eddigi munkásságával még nem találkoztam, de utána nézve, igen gazdag zenei anyag kötődik a nevéhez. A hárfaművész és énekeshölgy éteri és kísérteties dalai az ír folklór mélyéről származnak. Dallamaival a sötét erdőkben lévő boszorkányok odúinak képét idézik, vagy éppen a szellemek hangjának távoli visszhangját, az ír vidék ősi helyein. A korábbi kiadványi is ezen misztikumok köré építkezik. Például: a 2015-ös albuma, a Mo Anam Cara (ír nyelven lélektárs vagy spirituális tanító), az ősi kelta naptárt követi, minden pogány ünnepet egy-egy dal jelenít meg. A 2017-es albuma, az Aes Sidhe (jelentése: másik világ szellemei), zenei utazáson vezeti végig a hallgatót az ír túlvilágon keresztül, a sírhalmok sötétjébe való belépéstől a túlvilági földek dicsőséges békéjéig. A mostani kiadványt megelőző 2020-as lemezt, a The Cave-et, Christopher Juul (Heilung) producerrel rögzítette. A The Cave-t a barlangok rituális használata ihlette az ókori Írországban, melyeket meditációs helyként használták, hogy kapcsolatba lépjenek az istenekkel és szembe nézzenek a félelmeikkel – éppen úgy, ahogy nálunk is.
Visszatérve a most megjelenő koronghoz. Az An Chailleach tizenöt, jellemzően, hárfán előadott tételből áll (illetve, a digitális kiadvány még két re-mixet is tartalmaz). Viszont rácáfol az elménkbe ötlő azon megbélyegző gondolatra, hogy nem-e túl letisztult és egyszerű ez az instrumentális repertoár? Korán sem! Már ha csak számba vesszük, hogy ki vettek részt az album elkészítésében, láthatjuk, hogy itt bizony sok érdekességre számíthatunk. A művésznő a felvételen közreműködik az Osi and the Jupiter dark folk zenekarral, Leila Abdul-Rauf ambient előadóval, Jessica Way énekesnővel és gitárossal a (Worm Ouroboros), az Aerial Ruin folk metal bandával, a kísérteties énekesnővel és dalszerzővel: Emily Jane White-al és a Kai Uwe Faust (Heilung) torokénekes és sámángyakorlóval. Tehát igen gazdag muzsikusgárda segédkezett az számok elkészítésében. Mivel nekem ezidáig a Joy Shannon munkássága kimaradt, így egy számomra teljesen ismeretlen világgal való megismerkedés izgalmas gondolatát vetített elő az új kiadvány. Merüljünk hát bele ebbe a varázslatos mítoszokkal teli téli világába, Cron istennő bűvkörébe!
A lemez elindításával együtt a meglepetés ereje is hatott. Gyakran felbukkanó dark-folk, neo-folk, pagan folk, ambient kategóriák ugyanis sokszor üres, tartalom nélküli, sablon anyagokat jelölnek. Manapság egyre gyakrabban hallok ilyen produkciókat, amik minden mélységet nélkülöznek. Tehát az albumindító Corr Bán után vártam, hogy mikor romlik el a hangulat valami klisés zajongással (ambient címszó alatt), vagy éppen „copy-paste” nordik-folk fogásokkal. De csak nem akart jönni ez az érzés. Haladtam a számokban és egy igen bensőséges, meghitt atmoszférájú produkció tárulkozott fel előttem. A hárfa Joy elbűvölő hangjával kiegészülve nagyon kellemes párost alkot. Ez a csodás hangszer igazából kíséri az művésznő hangját, és nem annyira komplex dallamokat idéz meg általa, mintsem egy bűvös misztikumot. Pár kiegészítő instrumentum is felbukkan a dalokban, csörgők, kevés zongora, akusztikus gitár és bizonyos vonós és ütős hangszerek. De ezek nagyon finoman, a zene szövetébe vannak ágyazva, amolyan háttérben meghúzódva segítik a hárfát és az énekesnőt. A számokban megjelenő művészekkel való közös alkotói folyamat is tökéletesen illeszkedik a produkcióba és magasan emeli azok minőségét. Csak egy-két dalt megemlítve, mint Pl. Leila Abdul Rauf közreműködésével létrejött, Leaving, vagy a számomra legkedvesebb tételt: az Osi and the Jupiter és Leila Abdul Rauf szereplésével megszólaló a Caer Ibormeith-t. De nem lenne igazságos, ha csak ezt a kettő nótát említeném meg. Hiszen az album többi muzsikusa is kiváló teljesítményt nyújtott az anyag összeállításában!
Kicsit tartottam tőle, hogy megtelek a hangulattal és elkezdem unni ezt a letisztult hangszer-repertoárt, de egyáltalán nem így történt. Az egész atmoszféra nagyon igéző. Kiszakítja a hallgatót a pocsék hétköznapokból és elröpíti egy ősi világba, amiben még együtt éltünk a természettel és az éteri világ lakóival. Nagyon is beszippantott az hangulat, amit az album magából árasztott. Hibátlan az időzítés! Ilyen hallgatni való tökéletesen illik azokra a rövidke órákra, amikben egy kicsit magunk maradtunk a belső világunkkal, gondolatainkkal. Így az ősz delelőjén, az otthon melegében, kiváló választás az An Chailleach! Mely egyszerre megindítóan melankolikus (nem depressziós!), ködös és gyönyörűséges. Sajnos, semmi nyomát nem találtam sem a kiadónak, sem annak, hogy az album fizikai hordozón is megjelenne. Pedig, ebben a formában lenne igazán érdemes beszerezni. Viszont november 1-el elérhető Joy Shannon bandcamp oldalán. Aki szereti az akusztikus hangszereken megszólaló, merengő, bensőséges atmoszférát annak az An Chailleach egy kihagyhatatlan lemez!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.