Április 18-án új albummal jelentkezik a post-black alapvetésnek számító osztrák Karg csapata. Előzetes elvárásaink nem maradtak kielégítetlenek, miután belemerültünk a súlyos vokálokkal és lábdokkal tarkított melódiák útvesztőjébe. Azt hiszem Michael Kogler (aka V. Wahntraum) munkásságát csak annak kell bemutatni, aki az elmúlt 15 évet egy kő alatt töltötte – vagy legalábbis az újhullámos black metaltól elég távol. Az osztrák Harakiri for the Sky csapata valahol bő 10 évvel ezelőtt robbantotta fel a szcénát, és az olyan albumaik, mint az Aokigahara, a III: Trauma vagy a Mære egyből a színtér meghatározó elemeivé váltak. A zenekar szépen küzdötte fel magát a 2010-es években, és hazánkba is többször eljutottak – legutóbb épp tavaly nyáron, a Fekete Zaj Fesztivál kötelékében mutatták be a sógorék, hogy-hogyan is terem feléjük a post black-metal.
Talán a vehemensebb rajongók sem köveznek meg, ha azt mondom, hogy az alma nem esett messze a fájától, amikor a Harakiri for the Sky életre kelt. A közmondás ugyanis ebben az irányba igaz, hiszen annak ellenére, hogy a Kargot valamivel kevesebb figyelem övezi, nagyobbra nőtt testvérénél már jóval korábban létezett. A két formáció hasonlóságai Michael személyén jóval túlmutatnak, az egyszerűség kedvéért azonban kezdjük most mégis vele.
Michael énekstílusát talán leginkább a svéd Shining énekes, Niklas Kvarforthéhoz tudnám hasonlítani. Na de nem ám azért, mert a kettő annyira hasonló volna – éppen ellenkezőleg. Mindkét énekes igazán egyedi jegyeket hordoz magán, megszokottól eltérő stílusuk már első hangzásra is szembeötlő, és később is könnyű szerrel felismerhető. Michael sajátos, haláltusát vívó vokálja egy igazi kuriózum abban a műfajban, ami nem enged túl nagy mozgásteret frontembereinek.
A Marodeur (jelentése: katonaszökevény) albumborítóját Felix Thiollier 1899-es „Hölgy lovával egy havas napon” képe szolgáltatta. Maga a lemez nyolc tétellel rendelkezik, melyekből kettőt a zenekar útját pátyolgató AOP Records már az album megjelenése előtt bemutatott a nagyközönségnek. A korong első tétele , a Schnee ist das Blut der Geister egyből egy sokak számára kedves ismerős, Perchta közreműködésével született. Az ezt kővető Findling egyike a két promó dalnak, és ennek megfelelően szívélyes fogadtatásban részesült. Ez a szerelem és halál árnyékában íródott mű legyen tanúja annak, hogy a zenekar a mai napig hű önmagához, és nem távolodott el eredeti témáitól. Míg a Yūgen egy könnyed női vokállal, addig a Verbrannte Brücken pár thrash metalra jellemzőbb zenei elemmel okozhat némi meglepetést a hallgatónak. Az Annapurna és az Anemoia az egyik kedvenc tételeim az albumról, a Reminiszenzen einer Jugend tiszta átvezetője pedig egy igazán Kargos húzás lett. A szerelmi (el) vágyódástól átitatott Kimm, a már említett Findling mellett az album másik promó nótája lett és egyből kapott is egy vizuális aláfestést a kiadó jóvoltából.
A Karg zsenialitása a változatosságban van. A blast beatekkel fokozott érzelmeket bármikor felváltó tiszta riffek és zongorajátékok néhol egészen meglepő helyeken érik a hallgatót, de utánozhatatlanul organikus hangzásukkal mégis rabul ejtik azt. A néhol epikus hosszúságú dalokban balhé nélkül megférnek egymás mellett a melodikus gitárszólók, a szintetizátor témák, de még a bágyadt hegedűszólamok is. A mindezek tetejében kíméletlen őszinteséggel megírt dalszövegek pedig sebészi pontossággal adagolják a melankóliát.
Túlzás lenne azt állítani, hogy a Karg csak és kizárólag V. Wahntraumnak köszönheti, hogy azzá vált ami. Azt viszont el kell ismerni, hogy ez nagyrészt még mindig az ő szerelem gyermeke, legbelsőbb vívódásainak lenyomata. A teljesség igényével azért mégiscsak említsük meg azokat, akik aktívan részt vettek a lemez létrejöttében: V. Wahntraum – minden hangszer, vokál, Paul Färber – dobok, Daniel Lang – gitár, Georg Traschwandtner – gitár, Christopher Pucher – gitár, vokál.
A Harakiri For The Sky egyébként április 2-án ad koncertet a Barba Negra kék színpadán, így aki már a Karg album megjelenése előtt kiolthatatlan vágyat érez arra, hogy magába szívjon egy kis osztrák post-blacket, annak mindenképpen ott a helye.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
