A spanyol INBRED 2006-ban jött létre, és a korong külsőségeit nézve a pop-art és gothic horror kliséi szembeötlők, ám ahogy sajnos a borító se, úgy maga a zene se tartogat túl sok meglepetést. Ráadásképpen még a műfaj is ezerszer lerágott, mára végképpen divatos és egyben unalmassá lett HC reinkarnáció, avagy az arctalan keménykedés, merítve innen is-onnan is.
Pontosan honnan is? Ez a tömény 37 perc feszes szaggatásokkal teli csörlőkkel vonaglik a death metál szerű deathcore hatáselméletek mentén, amit kiegészítenek a melodikus metalcore faszkodások, s ahol pedig igazán értelmeset hallani, ott thrashcore szerű és HC gyökerek vetik meg lábukat. Sokat lehetne írni erről a lemezről, megalázni, vagy felmagasztalni, hiszen magával a tudással semmi gond sincs, a nagy baj, hogy minden előre kiszámítható, a riffek 1000x átfésültek, a vokál is a mai „divat kemény vagyok vans cipőben”, s szeretem a késői Carcass anyagokat dologra játszik rá. Nem értéktelen anyag, csak felesleges, nagyon-nagyon felesleges!
Már-már idegesítő, hogy mennyire próbálkoznak a mai fiatal csapatok a maradék múltját és kultúráját is lassan felemésztő és önkasztráló HC-vel. Hibridek-hibridek hátán, keménység és komplex fénymásolók gerinctelenül csuklóból masíroznak le-föl, sajnos a spanyol INBRED is egy ilyen brigád. Másképpen ítélném őket, ha ezt nem 2008-ban, hanem mondjuk 1998-ban rakják le, akkor talán a nevük is fennmaradna, kultikussá lettek VOLNA, hiszen újítást hoztak VOLNA létre, de a jelen a save as és copy gomboké…
Az „elismerő” szavaim ellenére természetesen, aki nem lakott még jól a jelen scene kapitalista csirkecombjaival (csak mert annyira levágós, hogy ezek a csapatok a hirtelen sikerért és pénzért alakultak – hiszen hol voltak a 90-es évek közepén, amikor nagyon lecsengett a HC őrület), az nyugodtan próbálkozzon, hiszen a zenei teljesítmény maximálisan a helyén van és korrekt, csak a mögöttes morál bukja el magát a piacgazdasági mutatón és az őszinteség mércéjén…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.