Nem tudom vajon mennyit mond a Prostitute Disfigurement neve a mai széles skálán ami a death vonalat jellemzi, sok projekt, sok album próbálkozással, de az igazi kincs mindig is a tenger alján lapult. Kezdeném egy kis történelmi áttekintéssel, ismertetés céljából. Hollandiában startolt 2000-ben egy formáció mely a Disfigure nevet viselte, 3 taggal ugyan, de szigorúan a sarokba állítottak pár halálmetál publikálót. Pár élő fellépés után szerződést kötöttek a Dismemberment Records-al, ami megpecsételte végleg a sorsukat, a banda neve attól a naptól Prostitute Disfigurement. A debütáló albumuk az „Embalmed Madness” nevet viselte, ez korlátozott példányszámban jelent meg, pontosan 500 darabot adtak ki belőle, ami el is fogyott íziben. Annak ellenére hogy dobgép segítségével rögzítették, hatalmas sikert aratott. Remek kritikákat kapott, kétségtelen tehetségeknek tudható be a banda, cukrosbácsik a kategóriában. Úgy gondolták, hogy egy igazi bandához méltóan azért szükség van dobosra, egy helyi srác „Tim” lépett be püfölni a bőröket, de több infó nem derült ki sajnos a kollegáról, de hamar le is lépett, a helyét Michiel (Katafalk, Toxocara) vette át. 2005-ben szerződtek a „Morbid records”-hoz, ahol piacra bocsájtották a „Deeds of Derangement” című albumot, mindez történt 2003-ban. A zseniális koncertfellépéseket sorozó banda új alapokra helyezte a modern death metalt. Felléptek olyan bandákkal mint a Suffocation, Exhumed és a Gorerotted, de a 2005-ös „Left in Grisly Fashion” albumuk után, ami már a „Neurotic Records”-al történő szerződéskötésük után született, a Cannibal Corspe és a Deicide is színpadot osztott velük. A nemrég megjelent albumuk, ami azonnal belopta magát a szívembe, a „Descendants Of Depravity” című lemez, kétségtelenül egy mestermű, a 2008-as lemezek között kimagasló. A studiófelvétel kifogástalan minőségű, minden keverés a helyén, sajnos elég sok banda tehetségét húzzák le a stúdió okozta károk, itt minden „straight”.
.jpg)
Ahogy bebombáznak az első „Torn in Bloated Form” című számmal, felpörget, érzed a mélyről jövő érzelmeket, ahogyan szakítja le a hajad, de a folytatás sem egy instant puding, amit csak úgy kifőznek. „The Sadist King And The Generallissimo Of Pain”, nem semmi már maga a cím sem, de az mérlegmentes agressziósajtolás ami üvöltve tombol megadja a lemez brutalitását. A duál vokál jellemző elem a mai death, brutal death, és deathcore formációk performanszában, de ne feledjük, hogy azt használni is tudni kell, itt is megjelenik… a sorvégi elharapások és ahogy ráfekszik a zenére, technikailag tökéletesre csiszolt gyémánt. A „Fatal Fornication” című dalban pár gore elem is felbukkan ének téren, de a háttérben ugyanaz a kegyetlen brutal death metal dübörög, némi dallamgyanús szólóval, ami az egész albumot övezi. Úgy gondolom, hogy ezek a kis gitárszólok szükségesek, és illenek is a lemez összképébe, mert a monotonitás amúgy sem mondható el, de ezzel még jobban megfűszerezik az amúgy is pörgős, érdekes lemezt. Itt-ott előjön némi lüktetés, de ez had szolgálja már a drámai hatást, pillanatok alatt rá lehet állni az ütemére, és a gitár témák fergetege magával sodor, nem lehet kikapcsolni.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.