A The Batallion nevű formáció megítélése már külsőségeiben sem volt nehéz, nézzük csak a borítót; háború, vaskereszt, tank… nem olyan Motörhead – 1916 szaga van a dolognak? Dehogy nem!
Nézzük a lemez és a dalok címeit; rombolás és militarizmus, melyhez ha hozzávesszük a lentebbi fotót, akkor könnyen egyértelművé válik, a már említett
Motörhead,
Sodom és korai
Nocturnal Breed jelenléte. Nos, nagyjából ezek a zenekarok érezhetőek a hatásokban is, de lássuk pontosan mi is ez a
The Batallion! A bergeni srácok két éve hívták életre ezt a sörrel és háborgó ágyúcsőkkel megspékelt rock’n’roll és black metál fertőzte 80’as évek retro vívmányát. 2007-ben kijött a
The Batallion címre keresztelt haragos EP, majd idén a debüt nagylemez. Minden tag rendelkezik nagy múlttal, de a legérdekesebbel talán maga az énekes és gitár posztot betöltő
Stud Bronson, aki hajdanán frontembere volt a
Desekrator-nak. Annak az egy nagylemezt megért poén thrash-black csapatnak (
Metal for demons –
micsoda cím és micsoda borítót, haha), melynek a neve már a képük láttán is ott motoszkált bennem a
Nocturnal Breed mellett, amúgy a
Desekrator a vicces oltások ellenére egy
Enslaved,
Gorgoroth és
Borknagar project volt… de lássuk mit is kapunk a harcmezőn elesett katonák után ezen a pattogós madness’n’roll korongon.
.jpg)
36 perc tömény 80’as évek heavy-s thrash adalékát némi death metál húzással és egy jó adag black’n’roll bolondítással. Dallamos és könnyen emészthető, masszív hangzású elburjánzott Lemmy féle reinkarnáció. S olyan nevek merülnek fel hatások gyanánt, mint a már említett Motörhead, Sodom, Nocturnal Breed illetve Venom, Infernäl Mäjesty, korai Slayer, Abigail, Bewitched (bár annyira nem heavy-s és power-es), Bestial Mockery, Satyricon, Aura Noir, Driller Killer illetve némi Impaled Nazarene.
Abszolút korrekten kidolgozott egyszerű, de hangulatos dalokat kapunk, rengeteg váltással és akkora múlt idéző felinggel, hogy a fejemet viszi le a süvöltő korai thrash metál csattogás. Nem a sebesség uralja a Stronghold of Men-t, inkább a jól megformált középtempók, a tipikus thrash dzsi-dszik, haha. A szólókban visszatér a punkos kapkodás és a rock’n’roll újraformálása, ami a minimálisan nyers gitárok és a rikácsoló vokál miatt könnyen black’n’rollként aposztrofálja magát. Néhol egész heavy-s és igényes szólók kerülnek elő, de amúgy a punkos 80’as évek uralják a jelent. A végeredmény tehát nem egy vegytiszta lombik, hiszen a felsorol hatásoktól igencsak hibrid lesz, mégis a végleges vegyület kis lötykölés után, szervesen és szervetlenül is összeolvad, s egy maradéktalanul változatos és tetszetős lemezt ad a kezünkbe.
Nincs is nagyon mit írni az egészről, régen hallottam ennyire saját szájízem alapján megkomponált korongot, aki kicsit is vevő a régi zenékre, az egyhamar magáénak érezheti – újítás semmi, de múltidézés és remek újrahasznosítás abszolúte maximális!!! BEWARE THE ATTACK!!!
Megtekintések: 23
