Hó-hó emberek! Ha egy pillantást vettek pár sorral feljebb, kapásból egyértelművé lesz, hogy egy újabb Pulverised Records kiadvánnyal állunk szemben; kedvenc kiadónk pedig ritkán hagy minket durva és mély tónusúra éhes hallgatókat cserben. S végre egy olyan termékkel leptek meg szingapúri barátaink, ami úgymond otthoni, helyi dolog. Az Infernal Execrator valójában egy ember alkotta zenei förmedvény a black-death metál legsötétebb és kompromisszumokban mentes berkeiből, ami fogad minket a provokatív című és külsőségű Antichrist Execration kislemezen az maga a Pokol, szárnyaktól megfosztott angyal és a föld berkibe visszahúzódó sátáni gonoszság és gyűlölet. A masszát Lord Ashir nevű művészember hívta életre 2005-ben, az ő nevéhez kapcsolódik a pár demós Kraton illetve a maga szülőcsatornájában és hazájában kultikusnak mondható Istidraj. Ashir barátunk vendégzenészeket hív segítségül, de a nevekkel és formációkkal senkit sem untatnánk, mindegyik pici és underground vállalkozás, mely nekünk európai embernek vajmi keveset mondanak, inkább nézzünk bele mit is tartogat ez a közel fél órás erődítmény…
Az Antichrist Execration a black és death metál kietlen burjánzását hozza el, éjfekete és sűrű vér lepte bomlás, amiben szerepet kap a régi thrash metál is néhol. Olyan csapatok nevei említhetőek meg, mint a Deströyer 666, Marduk, Gorgoroth vagy éppen az olyan régi és kultikus, mára szimbólummá lett Sodom, Destruction illetve a Bathory, Impiety illetve a Possessed. A totális pusztítás és pusztulás hírnöke, és egy olyan világé, melyben a vallás az egyházrombolásra ítéltetett. A szeretet és érzelmek helyét a gyűlölet emészti fel, a létezés pedig mint puritán létmód egzakt metamorfozion átesve vonaglik a tudat pillérei alá. Mint egy ormótlan légy Kaffkától, ami sorsát keresve ide-oda száll, hogy végül tébolyult halálát lelje; ebben az életben. A végeredmény, pedig egy totális rombolás ösztön, amiben remekül helyt is állnak a szingapúri pusztító munkások. Az EP limitálva, mindössze 1000 db-ban zúdítja magát a tudatlan világra, így az öldöklése inkább egy belső kör perverzvitását elégíti ki, mint valós és globális hatáselméletként vergődve formálná újra a jelent. A Thy Demonization Conquers demóhoz képest nem sokat változott az Infernal Execrator, csak zeneileg lett közérthetőbb, a hangzás az irdatlan nagy csépelés ellenére is jónak mondható (Pulverised Records) és mindenképpen a korai ausztrál Destroyer 666 múltját idézi fel bennem.
Erős és agresszív tépelődés ez, tele remek ötletekkel és a gyűlölet lángjával, mi itt Európában inkább kuriózumnak éljük meg azt, amit ebben a zónában is nem egy csapat képvisel, de valahogy a szomszéd gyepe mindig sokkal szebb és zöldebb… aki nem akar lemaradni a zúzdáról, az kapkodhat, mert nem kell félni, hogy az Antichrist Execration sátáni lázadása a kiadó nyakán maradna!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.