Had mutassak be egy újabb fiatal csapatot, mely szintén Angol és megint csak a Rising Records tálalásában fogyaszthatjuk el vacsorára, a homár és citrom mellé a főszakács megint csak metalcore-t ajánlott, mi meg fanyarú mosollyal tudomásul vesszük a divat tépdeste jelent, nagyokat harapunk a rózsaszín húsokból, mellé minőségi bort fogyasztva vegetálunk a jó és rossz közti differenciális tékozláson… A londoni Early Grave helyzete körübelöl ennyire viszályos, ám az igazság mellé tartózik, hogy más alkotóelemek is belekerültek a kondérba. 2005-ben alakultak, még abban az évben megjelent szerzői kiadásban egy pár számos demójuk Let The Blood Spill? címmel, majd pedig nagy csend – tagcserék, s idén májusban a Rising Records piacra dobta a gyönyörű booklettel és bűn ronda CD koronggal spékelt paradox című Tomorrow I Am You debüt nagylemezt.
A helyzet az, hogy Early Grave a fanyarú és feszes mai metalcore-t játsza, azonban akadnak benne egész thrash metal fertőzte részek, és a kórusok is adnak egy adag régebbi HC leheletet nem is beszélve az erős death metal vonalról. A vokál súlyos, nem az a tipikus, nem érik el a Zao mélységeit, mert a zene felszínesebb, de hasonló berkekbe engednek kalandozni, a gitárok témái se mindenhol azok a tipikus divatcore riffek, néhol egész skandináv, sőt! – szinte már black metal féle dolgok kerekednek ki. Persze ott van a háttérben a dallamos ének, mely csak néhol hat jól (pl. a This Day She Reigns-ben remekül illik a hangulathoz). Sokat lehetne írni a hatásokról, hasonlítgatni ide is, oda is, de értelmét megint csak nem látom, hiszen a fénymásoló csipogását még halljuk a témák lecsengéseiben… mégis valahogy a végeredmény, ha nem is egyéni, de legalább igyekszik törekedni rá, s bár a világot nagyon nem váltják meg, azért egész kellemes hallgatni valónak ígérkezik. Nézzük pl. a klipnótát, bár a Dead to me nem a korong legerősebb tétele, azért itt is megmutatkozik és jól érzékelhető a mélység és az igencsak skandináv beütés:
Azért így a videóval nézve a dolog kissé szánalmassá lesz, tipikusan a keménykedés, acsarkodás, HC-s vagyok és most a vans cipőmben az At The Gates felépített falait mondtom le, mert a kapun belépni nincs erőm – nem elég modern… De ezt leszámítva és a hatások sokaságát háttérben felejtve egész ügyes dolgot „dobtak” össze az angol srácok, hiszen az általuk készített hibrid, valójában egy nagyon erős crossover fázissal bolondított melodikus death metal reinkarnáció, a reprodukció pedig jól sikerült, a másolat él, a szíve dobog, ereiben vér folyik, arca ember formát ölt és képes elvegyülni a tömegben, tüdejében dohos levegő fortyog, csak a lelke… a lelke üres még… valahogy…
Mit írjak így zárás gyanánt? Hogy rossz?
Nem! Nem az!
Hogy életképtelen?
A jelenben biztosan nem!
Hát akkor mi? Talán jó?
Igen, jó, s annak igazán jó, aki ma fiatal, mert olyan hatásokat élhet át, melyekre mi éveket vártunk mire kifejlődtek, majd elkurvultak és most szétrakott lábakkal, lucskos ajkakkal visszakéretöznek az előszoba parkettájára…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.