VA
A Tribute To Burzum – Triumph und Wille

Miután kiadtam a magyar Burzum Tribute albumot, eléggé furcsa egy másik Burzum tiszteletadásról írni… Önkéntelenül is adja magát az összehasonlítás, de ezt mindenki tegye meg saját maga, hisz én némiképp elfogult vagyok az ügyben, ugye.
Képtelenség olyan válogatás/feldolgozást albumot csinálni, aminek minden szerzeménye jóra sikeredik, akaratlanul is lesznek jobbak és rosszabbak a felvételek között. Megmondom őszintén, nekem általánosságban azok a feldolgozások tetszenek jobban, amik eltérnek az eredeti daltól. Vagy úgy, hogy az eredeti vázára valami egészen más dal születik, vagy ha meg is tartja nagyjából egy banda az eredeti verziót, legalább a saját világát/hangzását/stílusát teszi hozzá. Szóval nem az egy az egyben való előadásmód a cél, hogy minél jobban hasonlítson az eredetire, annak sok értelmét nem látom. Ezért gondolom úgy, hogy a 8 hivatalos Burzum Tribute lemez közül ez az egyik legjobban sikerült! Itt a legtöbb zenekar általában eltér az eredeti reprodukálásától és valami egészen más dal születik meg a végére.
Az orosz A29 kiadó 2006-ban adta közre ezt az orosz, bolgár, belorusz és kínai bandákat felvonultató CD-t, egy igen igényes, digi pack-os csomagolásban! Az Intro-ként szolgáló fura szerzeményt, Ansuzgardaraiwô címmel Vargoroth szolgáltatja. Effektek zaja alatt eredeti Burzum dalok szólnak a háttérben, valamint Vikernes nyilatkozataiból egy-két hangfoszlány van kivágva, elég érdekes lett a végeredmény, saját dalként nem állja meg a helyét, de így, Introként tökéletes! (-)
A brutál grind banda, az Anal Nosorog nem tudom mit keres egy Burzum Tribute albumon, hisz se zeneileg, se filozófiailag/politikailag nem fedeztem fel bennük Burzum hatásokat… (tudom sokan fanyalognak tőle, de igen, igen a politika átszövi a zenét, hozzá tartozik, hatással van rá, mint mindenre az életben, sajnos ez van! Hagyjuk már ezt az ostoba, buta és szánalmas dumát a zenekaroktól, hogy „minket nem érdekel a politika”, lehet hogy nem érdekli a hülyéjét, de ettől függetlenül sajnos a politika határozza meg mindennek és mindenkinek a jövőjét – bocsi a kitérő miatt). Attól függetlenül (vagy épp azért???), hogy elég távol áll a zenéjük és felfogásuk a Burzum-étól nagyon jól megbírkóztak a Lost Wisdom-mal! Az eredetitől kissé eltérő verzió ezzel a „röfögős” grind énekkel számomra elveszti az eredeti mondanivalóját a dal, de ahogy azt az elején említettem, sokszor pont ettől jó 1-1 feldolgozás! (8)
Az igen népszerű Ea, Lord Of The Depths-et itt az orosz Animi Vultus játsza, átformálva saját stílusukra a dalt, amiből itt is egy igen erős feldolgozás született, egy kicsit több változtatással még jobban levettek volna a lábamról, de ez még így is megér egy 9-est! (9)
Ahogy a Det Som Engang Var lemezen, így itt is egy kicsit átkötő jellege van a Nar Himmelen Klarner című szerzeménynek, bár itt elhúzzák 5 percig. A Fever-ék játszák, akikről túl sok információm nincs, így nem tudom önmagukhoz képest értékelni a munkájukat. Az eredeti dalhoz képest nem rossz, amit csináltak, bár itt is a több változtatást hiányolom (7).
Az igen érdekes nevű, egyszemélyes, kínai (!) Ululate a Feeble Screams From Forests Unknown-t választotta. Az 1 nagylemez/1 EP/1 split diszkográfiával rendelkező project itt is megmutatja, hogy Kínában is vannak igazi black metal harcosok (a véres kommunista diktatúra ezt hogyan engedheti?). A rideg, fagyos hangzású felvétel (szerintem erre mondják egyesek, hogy „true”) igazi csemege lehet a black metal legundergroundabb, „legtrue-bb” híveinek! (8)
Ezután a lemez egyik csúcspontja jön, mégpedig az eredetileg szintis Tomhet átiratával! A dal eredeti hangulata itt sincs meg teljesen, viszont ez az új köntös is nagyon jól áll ezeknek a dallamoknak! A szintis alapok maradtak egy kicsit másképp, plusz egy minimális gitár/dob is beköszön, de a végeredmény nagyon meggyőző lett szerintem! Az elkövetőről, a szintén (legalábbis a magyar fülnek) idétlen nevű Zergeyth-ről sem találtam semmit infót, nem lehetnek egy ismert formáció, pedig itt igen jól szerepelnek! (10)
Ismét egy totál (túlságosan is) underground zenekar, az Urobah sem bővelkedik információkban a neten és máshol sem hallottam még róluk, viszont ők is nagyot alkotnak itt! Hát igen, egy ilyen tribute lemezzel jól be lehet mutatkozni (vagy éppen elriasztani egy életre)! Az Erblicket Die Töchter Des Firmaments-ből egy nagyon érdekes nótát hoztak ki, itt aztán végképp szó sincs „egy az egyben játszuk el az eredetit”-hozzáállásról! Olyannyira, hogy egy teljesen más dal született! Hát így is lehet… (9)
A Manuscript a Bálferð Baldrs-et dolgozta fel, a Dauði Baldrs lemezről. A jellegzetes dallamot itt „rendesen, metalosan” gitár/basszus/dob játszák, amire Vikernes-nek már nem volt lehetősége a börtönben. Talán ő is egy ilyen dalt készített volna, ha van rá módja, bár itt az a bizonyos tűz valahogy hiányzik… Nem rossz, de többet is ki lehetett volna hozni ebből! (8)
Az Ultima Thule valahogy nem tudott meggyőzni. Aki szereti a „true” (itt értsd: szar) hangzást, meg az ultagonosz előadásmódot (ami számomra inkább röhejes, mint gonosz) annak ez lesz a kedvence a lemezről, az Ululate mellett! Míg az utóbbi még belefért számomra az élvezhető kategóriába, ez már kívül esik azon. De mondom, ezzel sokan nem lesznek így a black metal hívek között, de hát én nem vagyok egy true gyerek, hehe. Az En Ring Til A Herske című, jobb sorsra érdemes dalt választották, de minek… (5)
A másik csúcspont számomra eme albumon a belorusz Grafzerk szerzeménye. Nem mást, mint a „nagy slágert”, mindenki kedvencét, a Dunkelheit-et választotta ez az egyszemélyes (Vic), mára már sajnos feloszlott zenekar. A „szintis dalt metalosítsuk” közkedvelt módszert fordította meg Vic, itt teljes egészében számítógépes zenét hallunk a melankólikus metal eredeti helyett. A dal rendkívül rideg hangulata helyett itt egy kicsit emelkedetebb, monumentálisabb darab született, szerintem nagyon jól sikerült átirat! (10)
Talán az egyik legismertebb (már ha lehet ismertségről beszélni undergound körökben) banda a lemezen a Gloom. A Verlorene Weisheit/War című szerzeményük elég ötletesen lett felépítve. A Lost Wisdom riffjeire épülő első rész egybefolyik a felgyorsított Necromancy-val a Bathory-tól… öööööö, akarom mondani a War-ral a Burzum-tól… Mindehhez egy teljesen beteg sikítozós károgás hallható, hát a régi, black metalosabb/sötétebb Burzum hívei itt biztosan többszörös orgazmuson fognak átesni! (9)
A végére maradt egy „elveszett, elfelejtett, szomorú szellem”. A Мъртво Вълнение ráment az „eredetihez ragaszkodunk” stílusra, egy kicsit saját képükre faragva az A Lost Forgotten Sad Spirit-et. Ha valami eredetibbet hoztak volna ki belőle jobban örültem volna, de magát a dalt tisztességgel elnyomják, szóval nem rossz ez! (8)
Összeségében szerintem egy nagyon jó kis Burzum Tribute lemez ez, sok, egyelőre ismeretlen bandával ismerkedhettem meg, a legjobbaknak el is kezdem kutatni a demoit, lemezeit! Black metalosoknak erősen ajánlott, Burzum fanoknak kötelező! Az összesen 500 példányban (!) korlátozott, kézzel számozott digi pack-os CD Magyarországon a Runesongs Distribution-nél szerezhető be.