Az Agnostic Front mindenképpen egy kibaszott nagy ős HC alapnak tekinthető – bár számomra a Cro-Mags sokkal inkább az, de mindegy! Amolyan illik ismerni banda, még a jelen 3 (sőt! Lassan 4.) generációs mosh-star harcosainak is, maximum nem szeretik-hallgatják. A mostani cikkünk lényege, hogy a Vinny Stigma, az az a NYHC legenda – a már említett – Agnostic Front gitárosa úgy gondolta kezd magával valamit a „fronton” kívül is, így tehát a vérrel, golyókkal, pisztollyal, boxerrel, kézigránáttal és még ki tudja milyen gengszter zug-kulturális szegmensek köntösébe bújtatott New York Blood utcai húrpengető művészünk első szólólemeze. Megjegyzem mellékesen a booklet tartalma, megcsúszott urbánus könnyűpénzszerző eszközeivel, akár egy hip-hop vagy rap csapat borítója is lehetne, de a Vinny gyereket nem olyan fából faragták…
Na de azért valami iszonyatosan brutális dologra se kell számítani, mely a fejünket tépi le! Zeneileg lötyögős, könnyen emészthető utcai HC fogad, nagy adag street-punkkal pofán vágva, vastag kórusokkal megtámogatva. Egyszerű, fogós dalok, semmi túl nagy keverés vagy váltás, amolyan dallamos (s kellően) puritán HC. Igazából gondolkodom mit írhatnék még róla… mert nagyjából ennyi a képlet!
Mondjuk az őszintét megvallva, azért egy ekkora névtől többet vártam volna, mert a New York Blood a maga közel 40 percével az égvilágon semmi újat nem ad, az összes témát már eljátszották előttük mások – persze az egészet átissza az old school mára kissé megint csak divatos és fásult szájíze. S persze azt sem tudom szó nélkül hagyni, hogy Vinny azért az Agnostic Front-ban kissé keményebbeket reszel, mint itt. Zeneileg ugyanúgy feltűnnek a rock ’n’ roll pillanatok, mint a korai dallamosabb Biohazard vagy éppen a lötyögős punk dolgok bármilyen maistream nevet is említve, ám csakis a múltban kotorászva, s mindezt annyira érzékelni, hogy a rockabilly hibrid se tűnik baromságnak… ez talán az egyetlen igazán egyedi benne!
Tetovált nem mai fiaink érzik a hangszereiket, de semmit se akarnak vele kezdeni, csak pofon egyszerű mondanivalójuk minél egyszerűbben eljuttatni és megérttetni a közönséggel. Azt hiszem ez maradéktalanul sikerülhet is, de túl messzire nem mennek a szerzett gázsival, csak beülnek egy lepukkant kocsmába a Lower East Side-on és szivarral a szájukban, stukkert az asztalra téve arról fámáznak melyik kurva mennyire szopott jól, és ki hogyan halt meg az utcán…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.