Fellsilent
The Hidden Words

(Basick Records • 2008)
haragSICK
2008. október 14.
0
Pontszám
8

Mielőtt különösebben elmerülnék a milton keynesi csapat furmányos muzsikájában szeretnék pár szót ejteni a Basick Records promózásáról! Nem az a bajom, hogy írott CD-t küldtek, borító nélkül, és a lemezre magára is csak egy matrica van ragasztva, hanem az, hogy semmilyen meghajtó sem olvasta be (2008-at írunk, s nem is olyan nagyon underground pénztelen kiadó…), így hát szégyenszemre illegalitásba menekülve letöltöttem egy mp3 blog által. Nem tudom kinek jó ez az egész, az ennyire fukarkodó és anyagias mentalitás, de egy kicsit önmaga alatt vágja a fát a kiadó. Na sebaj, a zene értékéből mindez semmit sem von le, de sem a hangzást (hiszen 192 kpbs-ben szól, amely átesett egy grabbelésen és kódek dolgon is), sem a külsőséget (mert hát nincs – azért voltam olyan korrekt, hogy letöltöttem a borítót) nem tudom értékelni. Lássuk, miről szól a zene!


 

Az angol srácokra nagy hatással volt a Meshuggah szaggató matekossága és tört ritmusai, ami dallamos énekkel és acsarkodó vokállal egyaránt sűrűn megszórva profin vonaglik a logika pillérein. Hasonló dolgokkal ált anno elő a francia Hertz and Silence, a mindössze egy almbumos Fredrik Thordendal művészúr, illetve pl. a kísérleti deathcore-ból építkező Ted Maul.
Azért a komplex játék ellenére egy igazi Meshuggah fan túlságosan is hamar kiismeri az amúgy egész emocionális részekkel megáldott közel 50 percet. Valójában egy erős paradoxon köszön vissza a 11 dal hallgatása közben, a matekos szaggatás, mely gépies és rideg, illetve az érzések, dallamok és szárnyalások, ám sajnos a koncepcióban semmi igazán eklektikus nem fogant meg, így minden előre érezhető hol fog felbukkanni majd alámerülni. Amolyan post-thrash metal ipari berkekbe ütemezett fiú ad randevút egy érzésekkel teli indie post-rock lánynak, aki kedveli a numetal koncepciókat is; a megszületett gyermek, pedig hibrid és életképes, ordít, gagyog, járni próbál – s majd idővel fog, a szíve dobog, a tüdeje levegőt présel a véráramba, avagy jó kis anyag, amitől csak az etikátlan kiadó vette el a kedvem!