Ritkán kapok Norvégiából postai úton promót, de a Dark Essence Records 2-3 havonta mindig meglep egy-egy anyaggal. Ez esetben a szintén norvég Taake korongját küldték, melynek külsőségei elméletileg nagyon igényesek és digi-pack formában jelent meg 17.-én, én ennek ellenére fénymásolt borítót leszámítva csak magával a CD koronggal gazdagodtam (ami mellesleg fekete alapon fehér aprócska karácsonyfák – fenyők láthatóak pentagram alakban) – így tehát ezek értékelésébe törvényszerűen nem bocsátkoznék, azonban a zenekarra kapcsolatban már így előre tisztázni vagyok kényszerülni pár alapvető információt. A csapat valójában Thule néven alakult 1993-ban Bergenben, két demót adtak ki, melyeken egy dobos (bizonyos Svartulv, aki azóta már nem tagja a Taake formációnak és ezzel el is lőttem előre a poént) segítségével Ulvhedin Hřst alkotott meg, majd ahogy az imént utaltam rá, a fekete fém horda nevet váltott és 95 óta Taake néven futnak – természetesen a székhelyük Bergen maradt és a zenei koncepció se sokat változott.
A hátuk mögött tudnak egy adag splitet és EP-t illetve az új lemez immáron a negyedik nagy a sorban… mit is kapunk? Fagyok, hó, militarizmus és népi hatáselméletek burjánzásai, az ősök tisztelete – mitológia, gyűlölet, no és persze a jóféle Norvég hangzásvilágot… Erre épít rá a kiadó propaganda szövege is; The perfect soundtrack to the coming cold months… s valóban, végre egy olyan reklám, ami a 
valóságot tükrözi! Bár a szövegek anyanyelvükön íródtak, a Taake zenéje korántsem mentes az ideológiáktól, s bár elsősorban mizantrópiában cseng le a dolog, azért az NS kapcsolatok sem zárhatóak ki. Zeneileg azt az utat járják továbbra is, amin 95-ben elindultak, közben a rengeteg tagcsere nem hogy rontott, de még javított is a zenei teljesítményen, mely elsősorban a régi és új Satyricon hatásai mentén vergődik egy kis korai Emperor-ral, Carpathian Forest-tel illetve Urgehal-lal nyakonöntve, nem is beszélve az igazán sebes részeknél felmerülő Tsjuder-ről és persze a Darkthrone mint erős alap minden témában ott vezekel – s persze vannak részek, ahol meglepően folkossá-dallamossá lesz és black’n’roll és thrash motívumok is fel-felbukkannak (kissé egyeseket meglepek talán de a kezdő Atternatt pl. erősen Ancient szerű…). A nóták kellően változatosak és a horda múltján tekintve mindenképpen eddigi legérettebb, technikásabb és korongjuk, a hangzás sajnos nem túl vastag, de a kásás gitárok ennek ellenére mégis élvezhető hatást zárnak körbe, avagy nagyon true a dolog…
Nagy újítások nem történtek, de azt hiszem a Taake esetében is nem is nagyon várunk ilyesmit, viszont végre kaptunk egy igazán élvezhető lemezt, kisebb-nagyobb szépség hibákkal, mondjuk 3 év alatt ennél jobbat is összedobhattak volna Hoest-ék… de ne legyünk telhetetlenek, velejéig romlott és tél mardosta 46 perccel lett gazdagabb rothadó világunk!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.