Előre leszögezem, hogy a Black-Out az egyik kedvenc magyar rockbandám.
Úgy 12 évvel ezelőtt kattantam rá a zenéjükre, és ki merem jelenteni, hogy a srácok még egyetlen gyenge lemezt sem adtak ki pályafutásuk során.
Ami azért szerintem nagyon nagy dolog!
Az új lemez kapcsán viszont sok ismerősöm azon a véleményen volt, hogy Kowa nélkül már nem lesz az igazi a zenekar.
Én persze azt mondtam, hogy várjuk meg az album megjelenését, ne jelentsünk ki semmit elhamarkodottan.
És lőn eljött a pillanat, kb. 1 hónappal ezelőtt felkerült a boltok polcaira az új Black-Out opusz, ami A Szív Diktál címet kapta a keresztségben.
Ha egy mondattal le akarnám tudni a kritikát annyit írnék, hogy nyugodjon meg minden kétkedő, a Black-Out maradt az ami volt: egy igényesen hangszerelt, megadallamos, modern rock zenét játszó, szimpatikus arcokból álló csapat!
De ha nem bánjátok kicsit kifejtem ezt bővebben!
Tudva levő (aki meg nem tudta, most már tudni fogja), hogy Kowát Csordás Róbert váltotta a mikrofon mögött.
Szerintem Robi baromi jó választás volt, szerencsére meg sem próbálja utánozni elődjét, mondjuk ezt nem is tudná könnyen megtenni, mert jóval erőteljesebb, karcosabb a hangja, mint Kowalskyé.
Viszont ami az első pár hallgatásnál egy kicsit zavart, az a Layne Staley „párhuzam” volt.
Robi több helyen is kísértetiesen hozza a Mester frazírjait, ezt a tipikus „mekegős” stílust, ami nekem egyébként nagyon bejön, csak hát ma már nem számít túl egyedinek.
Mondjuk hamar túltettem magam ezen a kissé zavaró körülményen, de azért örülnék neki, ha a következő lemezen kevésbé lehetne érezni Layne hatását!
Ezt az apróságot leszámítva viszont végig magas színvonalon énekel Robi, nagyszerű dallamokat hoz, és a refrénjei is hamar rögzülnek a hallójáratokban!
A hangszeres szekció teljesítményét azt hiszem fölösleges elemeznem.
Mint mindig, most is hatalmasat zenélnek a srácok.
Csányi Zoli és Fehérvári Attila hozzák a fifikás, technikás, mégis feszes, lüktető alapokat, Csányi Szabi meg továbbra is baromi feelingesen penget, élmény hallgatni a játékukat!
Nincs gyenge dal a lemezen, de a személyes kedvenceim a Kékszakáll (ami jó borultra sikeredett) és az Itt a Földön, annak ellenére, hogy ebben a nótában lehet legjobban érezni az AIC egykori frontemberének hatását.
A Black-Out mindig is híres volt a nagyszerű vokális megoldásairól.
Amit a Csányi-tesók ezen a lemezen is összevokáloznak, az példa értékű!
Szóval kérem szépen azt kell mondjam egyáltalán nem hiányzik innen Kowa, a Black-Out nélküle is képes volt egy színvonalas lemezt készíteni!
Meggyőződésem, ha a srácok mondjuk az USA-ba születtek volna, ezzel a zenével már rég lemez-és dollármilliomosok lennének!
De ne szomorkodjunk, örüljünk neki, hogy Magyarországra születtek, és legyünk rá büszkék, hogy van egy világszínvonalú rockzenekarunk!
Ennyi pozitívum után lehet, hogy furán fog hangzani, de sokat töprengtem azon, hogy 8, vagy 9 pontot adjak-e a lemezre. Ha az eszemre hallgattam volna, talán a 8 pont lett volna a reális.
De úgy döntöttem a szívemre hallgatok!
Hisz van az úgy néha, mikor A Szív Diktál!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.