Az amerikai The Welch Boys 2004-ben alakult, 2006-ben kijött az első nagylemez, majd tavaly a folytatás is. Az iszákos punk HC banda múltja előttem eddig – s szerintem ez után is fekete foltként fog tátongani – na jó, egy kis info mellé, aki esetleg kattogna a teljes tudatlanságon; T.J. Welch alapította, aki mellesleg The Blue Bloods gitárosa illetve később beszállt Ed Lalli aki pedig a Slapshot-ban pengette korábban – szóval vannak itt nevek kérem szépen, nem véletlenül adta ki az I Scream Records, de aki súlyos HC-kre számít, az itt fel is adhatja! A külsőségek borzalmasak – az a fajta mocskos és igénytelen retro, amellyel még a rockabilly is többre tartja magát, holott az aztán igazán múltidéző… a hangzás viszont jó. Na lássuk…
Zeneileg a The Welch Boys is egyfajta retro filinggel megtoldva adagolja magát, egész hosszasan és 18 dallal megáldva… a szövegek a tipikus punk-kopasz-ivászat témát járják körbe, s így akár azt is rá lehetne fogni, hogy valamilyen téren OI zene, ám ennyire azért nem egyszerű a dolog. Lötyögős és bulis dolog ez a közel 50 perc, s olyan csapatom mellé kapcsolnám őket, mint a Skrewdriver és a Toy Dolls (természetesen radikális politikától mentesen), melyet némi HC-vel oltottak be. Igazából rengeteget lehetne írni, hogy melyik dal mennyire hangulatos, de az iménti mondattal is el lehet intézni az egészet, én azért egy minimálisan pedzegetném, még a dolgot.
Szóval van benne egy adag rock’n’roll – mondhatni rockabilly, abból a garázsosabb féléből, aztán az ír kocsmák folk elemei keverednek a sörpunkkal és a végeredmény egy tökéletes maszat öblögetős estékre és elbaszott házibulikba. Az egész vidám és energikus, kissé ittasan valószínűleg nagyon küldi az áldozat fejét, s az is könnyen meglehet, hogy ha pár sör után ülök le és írom meg a kritikát, akkor ódákat zengek róla. De mivel délelőtt van és elmém éber, így evidens hogy nem hat át a dolog…
Igazából bárkinek ajánlott, valóban party zene vidám kórusokkal és filinges szólókkal (s „megvallom” őszintén a fentebb látható kép alapján nagyon másra számítottam, az ott mégis csak egy Black Flag póló…), erre ugyanúgy tud ugrálni egy kopasz, mint egy punk, ám a HC-os nem sokat talál majd benne, csak a nagy nevek mögötti felszabadult nihilt és éld a jelen pillanatot…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.