A 2007-ben alakult The Modern Age Slavery nevű formáció a már jól ismert deathcore és HC ötvözetével rukkolt elő. Tavaly adtak ki egy 4 számos demót, amiről három dal a nagylemezre is rákerült. A csapat neve Giovanni Berselli fejéből pattant ki, amely gyakorlatilag arról szól, hogy 3 műszakban szopja a bránert a szalag mellett – megjegyzem mellékesen, nálunk ezek alapján minden második gyári munkás és multinál és bevásárlóközpontokban dolgozó szerencsétlen alakíthatna bandát, csak nem hiszem, hogy a minimálbéres fizetésekből akár egy jobb pedálra is telne… na mindegy!
Szóval a Damned To Blindness az első nagy lemez, melynek a hangzása vaskos, a külsőségek inkább gore vagy grind csapatot jutattak 
eszembe, de minimum valami brutal death metalt, ehelyett viszonylag könnyen emészthető halál fémes HC satukat kapunk. Az olasz srácok amúgy elég jól csinálják a feszültséget, és a zakatoló szaggatásokat, breakdown és grind, hörgés és sípoltatás, avagy minden benne van, amitől egy deathcore jó lehet. Ám ennyi! Sem újítás, se egyediség, felsorolhatnék ide jó pár ismert nevet, amelyek hasonlóak, bár én a deathcore-ról mindig is úgy vélekedtem, hogy egy érdekes hibrid, amit ha csak pár csapat képviselne (s nem trend lenne), akkor nagyon jó kis műfaj lenne-lehetett volna. S az is az igazság része, hogy az a HC-s aki a múlton nőtt fel (tehát 80-as és 90-es évek közepe), annak ez már túlságosan is kemény és értetlenül áll előtte, mitől is HC ez, a vérbeli death metálos meg éppen azokat a témákat nem találja meg benne, amitől a műfaj szerelmese…
Avagy az a fajta elegy ez, amely kiskoncentrációban hatásos, de nagyipari méretekben gyártva szánalmas és értelmetlen, s hiába van mellette ott a tudás, ahogy a The Modern Age Slavery esetében is, csak arra enged következtetni, hogy ismerik a hangszereiket… és a múltat is (lásd az egész ügyes és hangulatos Entombed feldolgozást a korong végén)!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.