Osztrák szomszédunkból érkezik a pokolfűrész nevű borzalmas black metál hadtest, mely 2001-ben alakult Grazban és a beszédes című Cold a Hellsaw harmadik nagylemeze. Gyakorlatilag a csapatot két ember alkotja Aries (gitár, basszus és persze vokál), illetve Svart (dobok), mindketten Sanguis tagok, s Svart besegít koncerteken Key of Mythras-ba is Duncan-nak (akivel rengeteget leveleztem régen és egy hihetetlenül elbaszott figura, haha). Élőben a Hellsaw-ot is kisegíti egy rakat vendégzenész, akikre már végképpen nem szeretném a kedves olvasót untatni. Inkább lássuk miből is áll össze a harmadik támadás!
A valóban fagyos borítójú és remek hangzású korong a megszokott klasszikus értelemben vett fekete fémmel indul neki a csatának, a gyűlölet, természet és keserűség állandó textuális részvevő, míg zeneileg az alapvetően egyszerű témák sémái váltakoznak gyorsabb és akusztikus bontásokkal. Itt-ott némi folkos jelleg is feltűnik, de alapvetően a riffekben gazdag black metál a domináns, amely bár klisés és már ezerszer lerágott témákból merítve természetesen abba is végződik, mégis van valami benne ami a fagy atmoszféráján kívül is megfogant benne, s éppen ez a valami miatt gondolom azt hogy a Hellsaw neve ismertté fog válni és hogy a Napalm Records nagyon jó szamárból csinált lovat, tömi az istállójába, és majd húzza szekerét, szántja pénzre éhes földjét…
A Hellsaw darált néhol egész thrashes fémje érezhetően közép-európai, de ettől függetlenül semmivel se marad el a skandináv vonaltól, sőt – néhol annyira energikus és kemény, hogy azt kell, hogy mondjam, a Cold egy kibaszott izmos és erős anyag lett, tele negatív érzelmekkel és patetikus érzés halmazokkal, melynek a középpontjába a fagyhalál táncol lassú keringőt, az ősz hulló elsárgult faleveleivel. Témáiban ugyanúgy megtalálható a Burzum, mint a későbbi Satyricon vagy Rotting Christ, Nagelfar, Behemoth, Endstille, Goat Of Mendes, s néhol egészen a Bergthron középtempós váltásai ugranak be. Ahogy a már említett thrashes jelleg, néhol már punkos kötöttséggel érdekes váltásokat termel ki, de akad egy nóta, mely teljességében építkezik ebből, ez pedig az I Saw Hell, ami egy az egyben black’n’roll szerű hatásokban tetszeleg, s ilyen téren eszembejutatta a gothic szegmensektől mentes norvég Ancient pár pillanatát.
Lényegében a Hellsaw letaglózó hatása abban rejlik, hogy egyszerre súlyos és dallamos, gyors és lassú, kemény – agresszív és altató jellegű, melynek az összképe lényegében egy őrület és józanság mezsgyéjén vergődő skizoid depresszív tudat burkába enged bekandikálni. Természetesen ezzel osztrák szomszédaink a világot nem váltották meg, de egy erős és igazán borzalmas koronggal gazdagabbak lettünk, szóval hol lelkek távozzatok, ereink patakozzatok, artériáink fonnyadjatok, új napra virradt az elmúlás szele, és újabb malmokat hajtat a Halál vele…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.