Ancient
Mad Grandiose Bloodfiends

(1997)

2005. november 6.

0

Pontszám

10

Nagyon vártam már ezt az albumot, mivel csak ez hiányzott az Ancient
diszkográfiámból. Alapvetően az Ancient csak a legritkább esetben
kényeztetett el sláger-black nótákkal, ennek ellenére mégis imádom
őket. Különleges, öntörvényű stílusuk van mindenféle tekintetben. A
legújabb Night Visit című album nem is annyira jó, ellenben az előtte
lévő 3-4 lemez az nagyon tetszik. Ebben a sorban van a Mad Grandiose
Bloodfiends is.

Sok hosszú nóta meg pár rövid, meg egy teljes órás lemez. Ennek
ellenére nem unalmas. Ha visszagondolok, az 1349 új lemeze hasonló
hosszal sokkal több erővel a felszínen akár altatódalnak is beillene
ehhez képest. Tömény északi black esszenciát hallunk, de nem pure meg
raw meg sorolhatnám milyen jelzőkkel, legkevésbé sem szélvészgyors
lélektelen vágtákkal. Mindenhol változatosságra törekedtek: a
dobjáték például nagyon tetszik (pl. a katonás stílus miatt), az
énektémák is változatosak, tekintve, hogy tiszta énekkel és tiszta
gitárral párosuló szövegmondással is találkozunk. És most még nem
beszéltem a női énekről vagy szövegmondásról, vagy a Dani Filth féle
hihetetlen sikításokról. (ha jól tudom, a következő lemezen már új
énekes van) Érdekesség, hogy a zenekar a világ számos országából
verbuválódott, ami azért valljuk be: ritka és nem is szokott túl
eredményes lenni.

Gyakoriak a leállások és belassulások, valamint előfordulnak
különleges, már-már beteges betétek. A szintetizátor gyakran
használt, de a különböző hangszínek miatt (pl. orgona) szervesen
beépül a zenébe, meg sem fordulhat a fejünkben, hogy a nem létező
zenét szintetizátorral akarják pótolni. És tele van dallamokkal,
csodás pillanatokkal a hangulat pedig letaglózó.

Kimondhatom, hogy a legjobb Ancient lemezek közül való emez, és
mindemellett eszement jó hallgatnivaló. A hangzás az éppen nem
szaggat, de komolyan mondom, ez cseppet sem von le a lemez értékéből,
sőt! A lemez ’97ből való, amikor már lecsendesedtek a black kavarta
hullámok, de mégis, mikor hallgatom, a stílus hőskorára gondolok,
azaz a lemez és a zenekar is persze a legnagyobbak közül való.

 Összességében koránt sem minimalista sokkal inkább fantasztikus
black metal album