Ancient
Mad Grandiose Bloodfiends

(1997)

2005. november 6.

0

Pontszám

10

OLVASÓI PONTOK

Betöltés…

Nagyon vártam már ezt az albumot, mivel csak ez hiányzott az Ancient diszkográfiámból. Alapvetően az Ancient csak a legritkább esetben kényeztetett el sláger-black nótákkal, ennek ellenére mégis imádom őket. Különleges, öntörvényű stílusuk van mindenféle tekintetben. A legújabb Night Visit című album nem is annyira jó, ellenben az előtte lévő 3-4 lemez az nagyon tetszik. Ebben a sorban van a Mad Grandiose Bloodfiends is.

Sok hosszú nóta meg pár rövid, meg egy teljes órás lemez. Ennek ellenére nem unalmas. Ha visszagondolok, az 1349 új lemeze hasonló hosszal sokkal több erővel a felszínen akár altatódalnak is beillene ehhez képest. Tömény északi black esszenciát hallunk, de nem pure meg raw meg sorolhatnám milyen jelzőkkel, legkevésbé sem szélvészgyors lélektelen vágtákkal. Mindenhol változatosságra törekedtek: a dobjáték például nagyon tetszik (pl. a katonás stílus miatt), az énektémák is változatosak, tekintve, hogy tiszta énekkel és tiszta gitárral párosuló szövegmondással is találkozunk. És most még nem beszéltem a női énekről vagy szövegmondásról, vagy a Dani Filth féle hihetetlen sikításokról. (ha jól tudom, a következő lemezen már új énekes van) Érdekesség, hogy a zenekar a világ számos országából verbuválódott, ami azért valljuk be: ritka és nem is szokott túl eredményes lenni.

Gyakoriak a leállások és belassulások, valamint előfordulnak különleges, már-már beteges betétek. A szintetizátor gyakran használt, de a különböző hangszínek miatt (pl. orgona) szervesen beépül a zenébe, meg sem fordulhat a fejünkben, hogy a nem létező zenét szintetizátorral akarják pótolni. És tele van dallamokkal, csodás pillanatokkal a hangulat pedig letaglózó.

Kimondhatom, hogy a legjobb Ancient lemezek közül való emez, és mindemellett eszement jó hallgatnivaló. A hangzás az éppen nem szaggat, de komolyan mondom, ez cseppet sem von le a lemez értékéből, sőt! A lemez ’97ből való, amikor már lecsendesedtek a black kavarta hullámok, de mégis, mikor hallgatom, a stílus hőskorára gondolok, azaz a lemez és a zenekar is persze a legnagyobbak közül való.

 Összességében koránt sem minimalista sokkal inkább fantasztikus black metal album