A kissé homokórának tűnő San Diego-i Lower Definition fiatal srácok jelen trendnek megfelelő kortárs képződménye, 2007-ben kiadtak egy kislemezt, majd tavaly a debütöt a metalcore és egyéb divat nyalánkságokért felelős Ferret Music ki is adta… a stílus emo és screamo között mozog, megveregetve vállukat némi groovos húzással, s ügyes témázgatásokkal.
A rock és metál elemek keveredése a korong, tele jammelős összekötésekkel és remek beteljesedésekkel, a profi zene ellenére azonban alapvetően felszínes embereknek fog tetszeni, amin nem sokat segít a tiszta dallamos ének (modern rock fúzió) és az üvöltő-hörgő és károgó screamo vokál se, a The Greatest Of All Lost Arts erőssége amúgy abban rejlik, hogy ahol dallamos az ének (szinte már gyerekes, éppen ezért hat érdekesen), ott a zene is dallamos, ott pedig ahol súlyos és őrjöngő az orgánum, ott a riffek is keményen szeletelnek, acsarkodnak, ilyenkor jön ki némi jammelés is, melyek a jelen divat bandáinak mélyebb tónusokkal operáló csapatait juttatja eszembe – illetve némely részlet egyenesen post-rock ízű! 
A szövegek miatt a tengerentúlon biztosan rádióban is megfordul némelyik dal, ám idehaza a 16 éves jánykák mp3lejátszójában és ipodjában nyomul majd a 11 számos és közel 44 perces hideg-meleg-langyos hibrid, amelyet tökéletesen kifejez az ügyes pop-art borító. Néhol eszembe jutott a zenei koncepció miatt amúgy a Faith No More sokszínűsége, illetve Matt Geise orgánuma néhol Mike Patton szerűen hat, de az Alice in Chains közelséget említem meg Layne Staley szerűen, akkor se állítok relevánsat. Az az igazság, hogy úgy voltam vele, nagyon lehúzom ezeket a kis anyu kedvence gyerekeket, és 1-2 ponttal megalázva a helyükre rakom, de nem megy, s nem azért mert annyira tetszene, hanem mert érdekes és ötletes a végeredmény, amelyet minden divat és buziskodás ellenére értékelnem kell, csak úgy mint a tudást és a változatos dalkoncepciókat.
Mind a mellett, hogy engem az ilyesmi zenék egyenesen idegesítenek, és nem csak a divat és a kisírt szemű fiatal korosztály felszínesen farcolok, mert mélyen nem merek dolgok miatt, hanem mert lényegében értemét se látom az egésznek, attól még a fiúk nagyon is tudnak zenélni, s önmaguk scenéjén belül azt hiszem jól teljesítenek, a siker se maradhat el, biztosan lesznek mindenre elszánt térdelő lánykák az öltözőben (és persze fiúk is, haha) és sok reflektorfény, melyre egyáltalán nem vagyok irigy, lényegében addig kell ütni a vasat, míg forró, s ez jellemző a teljes kortárs művészetre, legyen az zene, irodalom film vagy digitális önkifejezés. Akit nem zavar a kissé lányos stílus és szeretne topokban nyomulni, az tegyen egy próbát, hiszen nem rossz a sok pejoratív jelentés ellenére a Lower Definition debüt, csak én már ehhez túl öreg és zárkózott vagyok, haha!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.