A holland Heavy Lord kapcsán írtam már anno a második nagylemezről egy kritikát, így a biográfiai felesleges köröktől eltekintenék. A The Holy Grail lényegében nem más mint az egyetlen demójuk újrakiadása, amely izmos új köntöst kapott (bár a szétesett srácok mindig is fura designokkal dolgoztak) és természetesen erőteljes hangzást is egy új dallal a korong végén kiegészítve a betegség csúcsát. A négytagú hígítós társaság mély szippantások között vonaglik valahol a sludge és stoner között némi death metál burjánzással nyako nöntve.

Ahogy elhallgatom ezt a közel egy órás anyagot, rengeteg név tűnik fel, úgy mint a Down, Pantera, Crisis, Buzzov*en, Neurosis, Acid Bath, Hail!Hornet, Crowbar és még egyéb egészségtelen zuhanás. Hogy miből is áll a The Holy Grail? Doom-os cammogások stoner és sludge maszkokban erednek a károgó és hörgő acsarkodás után, közben szépet keringőznek a 70’-es évek Black Sabbath szabta szmokingjában és mélyeket kortyolnak a post-modern jelen buborékos pezsgőjéből. Aki ismeri a csapatot, azt hiszem tudja mire vállalkozik, mikor ennek hallgatására adja a fejét. Furcsa elegye a múlt és a jelen degradációjának, a felsorolt hatáselméleti csapatok halmaza minden esetben a mélység és a nyomor, betegség és őszinte perverzió pillérei között húzódnak meg, így tehát az „új” Heavy Lord-ról se mondható el egyéb, csak hogy nehéz és masszív izom, egy agyatlan test mozgatására, amely falnak megy, hogy aztán koponyát reccsentve ömlő vérrel essen vissza hígító és hasis préselte szocreál bérlakásába…

Az új dal is szépen aprít, másféle mélységeket nyit meg a Get Down There You Bitch, inkább az őrület tomboló gólemének hódol, míg a valójában 2004-es nóták nagy része az önpusztításba, önámításba, hitbe és hitetlenségbe no meg egy nagy adag erős dózisú alkohol mellé csatolt narkómán önkielégülésébe. Mindenképpen ajánlott mindazoknak, akik nem riadnak vissza az extrémebb stoner, doom és sludge muzsikától, s hogy miért pontozom jól? Mert jó, tetszik, ahogy az előző két lemez is, s ezen a sok hatás sem képes változtatni, mert van egy kis egyéni íze, amelyre bizony-bizony azt mondjuk: Heavy Lord…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
