Rendhagyó módon került hozzám a Sense of Silence zenekar március végén napvilágot látott bemutatkozó lemeze. Az Ígéret földje címet viselő albummal ugyanis a csapat gitárosa személyesen keresett meg, ráadásul a munkahelyemen. Ilyen még nem volt… Számomra azonban nincs ebben semmi furcsa, hiszen Kőszegi Zolit régóta ismerem.
Azoknak, akik ízetlenül kóstolgatják a Sense of Silence nevét, elárulom, hogy nem egy vadonatúj formációról van szó. Akik most ütik a keresőbe ezt a három szót, szólok, hogy ne keverjék össze a csapatot a hasonló nevet viselő belga death hordával.
A banda története 2003 tavaszáig vezethető vissza, a tagságot akkor Kocsis István és Kúti Zoltán billentyűsök, valamint Solymosi László énekes-gitáros alkotta. 2003 nyarán csatlakozott a zenekarhoz Kiss Zoltán gitáros és Jantik Zsolt bőgős, majd utolsóként Bozsik Tibor dobos lépett be a zenekarba 2004 februárjában. A Sense of Silence (népszerűbb nevén S.O.S.) muzsikája kezdetben az alternatív zene és a dark rock elemeit ötvözte, dalaik hamar értő fülekre találtak. Kúti Zoltán idővel „kikopott” a csapatból, amelyet azonban csak két évvel ezelőtt érintett meg igazán a változás szele, ekkor kezdődött meg az S.O.S. mai formájának kialakulása. Kocsis István egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott tovább dolgozni a bandával. Új billentyűst nem keresett a csapat, ám a hangszer megmaradt, és a koncerteken felvételről szól. Kiss Zoltán gitáros tavaly távozott a zenekarból, posztján Kőszegi Zoltán váltotta. Az idő bizonyította, hogy ezek a változások nem hiúsították meg a Sense of Silence terveit, sokkal inkább elősegítették azok megvalósulását. Itt van ugyanis a lemez, amelyet a fiúk évek óta szeretnének a kezükben tartani. Az album címe teljesen érthető tehát, hiszen olyan érzés lehetett először kézbe venni az első példányt, mint Mózesnek és népének az ígéret földjére lépni negyven év vándorlás után.
Mit ígér az Ígéret földje? A dalrend alapján félelmet, könnyeket, átkot és gyászt, az intróból ítélve pedig sötét ködöt, balladai homályt és reménytelen szomorúságot. A bevezetés nagyszerű. A hangzás Kőzoli csatlakozásával határozottan fajsúlyosabbá vált. Jók a szintik, a rendkívül egyszerű téma nemcsak gazdagítja a hangzást, de fenntartja a bevezető alatt kialakult nyomasztó atmoszférát is. A lemez hangzása Geőcze Zoli hangbarkácsoló kisiparos (De Facto gitáros, 4WD Stúdió) két kezének munkája. Igazából tudnék benne kivetnivalót találni, de biztos vagyok benne, hogy a lemezen hallható fénytelen, enyhén „porszívós” gitársoundból Kőszegi Zoli nem engedett, a pergő tompa, mély fahangjához pedig Bozsik Tibi ragaszkodott. Mindezekkel együtt azért elmondható, hogy jól szól az anyag, mint a Krízis legutóbbi lemezei is, amelyek szintén Geőcze Zoli műhelyéből származnak.
A borítóból nem derül ki, hogy a Gótika alatt helyenként hallható hegedűszólamot ki játszotta fel, viszont a háttérben diszkréten megbúvó hangszer nagyszerű eleme a nótának. A Fényhozó forgatott alapú bevezetője alatt éreztem először erős Paradise Lost párhuzamot. A szöveg ebben a dalban is nagyon jó, ám az énektéma nem egészen eltalált. A refrén dallamos rock témája kitűnően illeszkedik a gót metal nótába, nem csapódik ki belőle. Valószínűleg Kőzoli prezentálta ezt a részt. Hiába, a hard rockban eltöltött évek nem múlnak el nyomtalanul. „Matekos” riffjeit és szólóit kilométerekről is fel lehet ismerni. A srácnak nem csak a vérében van a zene, hanem az agyában is. Ha egyszer a véráramba kerül, idővel szinte minden szervet megtámad. Bozsiknak például a máját…
A Valahol az album egyik legjobb nótája. Ebben is talán túl erős a Paradise Lost hatás, ugyanakkor akár a következő Bikini albumon is el tudnám képzelni ezt a dalt. A szóló egyszerű, de összhangzattanilag ki van számolva az alaphoz. Nem lehet benne olyan hang, ami az alatta egy időben hallható hangok bármelyikének disszonánsa. A szöveget nem akarom megint dicsérni, az ének viszont jó. Nem akar múlni az az érzésem, hogy az Icon/Draconian Times korszakát élő Paradise Lostot hallom, ennek ellenére a Talán talán még erősebb nóta, mint a Valahol. Nem szeretném tovább mélyíteni a párhuzamot, de Zoli akkorát teker a nótában, mintha Greg Mackintosht hívták volna vendégül. A Félelem templomának első négy körét már egy az egyben hallottam valahol, talán egy Dream Theater lemezen, talán másutt. Nem fontos. A rövidke tétel a korong legsúlyosabb tétele és talán egyben a legkevesebb élvezeti értéket nyújtó darab is. Az ének ebben is a nótában is gyenge lábakon áll, sokszor súlyos prozódiai hibák is hallgatók benne.
A Ne félj alatt már szinte frusztrál a Paradise Lost jelenléte, pedig szeretem a brit csapatot, és a nóta is jó. Lehet, hogy egy egészen picivel többet kellett volna dolgozni ezen az anyagon, hogy összefőjenek benne az ízek, a felesleges lé meg elforrjon. Mint például a Meghasadt világ esetében. Mondhatni populárisabb hangvételű darab, de ez is a korong egyik legjobbja. Bár az ének ebben is hagy maga után némi kívánnivalót, azonban a dal csak nyomokban tartalmaz mogyorót meg egyéb idegen dolgokat. A szinti intro/rondo téma pedig egyenesen mesés. Olyan ezeregyéjszakás.
A Valahol ikertestvére a lemezen az Engedd, hogy érezzelek. Pozitív csengésű, de depresszív hangulatú dal, hirtelen, szinte tragikus befejezéssel. Jó nóta, mint ahogyan az őt követő Megváltók könnye. A darab kemény, tempós, ugyanakkor dallamos. A gitár másképp szólal meg, mint az előzőekben. Jobban feküdt volna a teljes lemeznek ez a sound, viszont a szóló szerényen fogalmazva is rendkívüli. Talán ismét csak az ének jelenti a szűk keresztmetszetet. Az album záró tétele a lemez kuriózuma. A kiváló szöveggel megáldott kemény, középtempós nótára Geőcze Zoli tekert egy jót amolyan Norum/Van Halen feelinggel, majd a kettős lezárás egyértelműen tudatja, hogy vége a lemeznek.
Összefoglalva mindent, a Sense of Silence bemutatkozó albuma erős zenei anyag, poétikus dalszövegek és közepes vokális teljesítmény elegye, amelyből sajnos helyenként kilóg az idegen hatások lólába. Az album az áprilisi Hammer CD-mellékleteként is kapható, a magazinban megjelent kritika pedig a zenekar oldalán is elolvasható. Kívánom, hogy legyen sikeres üzleti vállalkozás ez a lemez, és legyen folytatás is!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.