A Washington-i Vetus Obscurum-ról túl sokat nem lehet tudni, a formáció tavaly alakult és idén a kiadta a Debemur Morti Productions a Blood Revelations címre hallgató kislemezt. Az a bizonyos Numinas (Dario Derna) a „hadvezér” a rombolásban, akinek a neve bizonyos körökben ismerősen csenghet a valagnyi jobbnál-jobb projectje végett, mint pl.: Abazagorath, vagy a pornogore kaki-szexes Meat Shits illetve a Krohm, a Drawn and Quartered (ez utóbbiból toborozta két társát kritikánk tárgyához) és a Evoken. A formációi között amúgy akadnak egész ismertek és élvezhetőek, ám ez nem mondható el a Blood Revelations négy daláról, amely 23 percig rabolta az időmet, hátha a végére jó lesz…
…s valóban akadnak használható részek, a dalok egy bizonyos halmaza még jónak is mondható, a legnagyobb baj az vele, hogy tucat. Ilyet szinte bármelyik kicsit is jobban zenélni tudó csapat össze tud dobni 1 hét alatt. Lényegében még csapatok neveivel se akarok dobálózni, hiszen annyit mondhatnék, amennyi csak kifér a csövön, ugyanis a Vetus Obscurum éppen azt a 90’-es évek közepén élő vonalat követik, ami akkor is tucat volt, ma pedig egyszerűen szükségtelen. Természetesen nem bűn rossz, ez a 23 perc és még a maga varázsa is megvan, de 2009-et írva ennél többet várnék, főleg ha az egykori kultikus Krohm mellékvágánya vagy folytatása. Folkos témázgatások, depresszió, halálfasza és még rengeteg olyan adalék nyújtja az összképet, amire ráfoghatjuk ma, hogy old school. A leghasználhatóbb dal mindenképpen a The Omen from the East és a Blood Revelations-ben is akadnak figyelemreméltó vezeklések, de ennyi…
Aki úgy, mint én 15-17 évesen csöppent bele a 90-’es évek közepén zajló black metál burjánzásba, az tegyen egy próbát vele, sokat nem veszíthet vele, de a nyeremény kiléte is kétes…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.