Jelen esetben a számítógéppel kreált jellegtelen tucat borító, az amúgy hihetetlenül béna logó stílusa, a kiadó, és a tény, hogy egy elsőlemezes, semmi nevet nem szerzett banda pont ehhez a céghez kerülhetett, önmagában elmondhatna sok mindent. Borítékolható, hogy elsőrangú hangzású, technikai tudásban nem, de egyéniségben és dalokban szűkölködő, modern death metal / deathcore-szerűséget fogunk kapni.
Az első benyomást a lemez megszólalása adja; egyből leszárítja a fülkagylót az agyonszteroidozott sound, a széteditált dob és a szárazra kevert ének; hát, a Metal Blade ezt bizony nem bízta a véletlenre: Mega stúdió, Christian Silver (ld. még: The Crown, Impious, Beesech). Az első állítás stimmel. Vastag riffek, géppuska-hatású pergők, megcsavart témafüzérek, néhány színesítésként elhelyezett dallam és folyamatos agresszió, brutalitás. A hangszeres tudás is kipipálva, meg hát svédek, nem kérdés, hogy jól játszanak. A gépiesen feszes Ruins and Dead Ends úgy nyit, mintha egy lassabb, közérthetőbb Beneath The Massacre dalt hallanánk lightosabb virgákkal, több böszme kiállással és hagyományos riffeléssel vegyítve. A témáik jellege, és a komplex helyett inkább csak simán nehezen megjegyezhető dalszerkezetek miatt okosan teszik, hogy bevallják Job For A Cowboy imádatukat, felesleges is lenne tagadni, és a sivár hangulat is hasonló. Sok helyütt felbukkannak a tipikus lábdobra ritmizált riffek, kiállások, ezek bármelyik deathcore banda repertoárjában emelt számban találhatók meg, ahogy a károgással vegyített egyen-hörgés is. A néhány hangulatosabb gitárdallam – disszonánsnak még úgy-ahogy, gonosznak viszont semmiképp sem nevezhetők – kapcsán pedig újfent a JFAC említhető meg (halld például a Horns-ban, vagy a szólóval ellátott Swallowban). Markáns ismertetőjegy semmi, tehát egyéniség terén is megfelelnek a bevezetőben állítottaknak. S hogy jobb dalokat írnak-e, mint számolatlan pályatársuk? A nyitó dallal nincs különösebb baj, az említett Horns egy viszonylag fogósabb darab, a What Is Worst egész ügyes, az Open Wound Salvation elején az a szalagot bekapó effekt sem rossz, bár nem ők találták ki; s ipari zajokkal terhelt rideg átkötőt (The Last) sem tőlük hallhattuk életünkben először, bár kétségtelenül jót tesz a sok darálás közepette. A vége felé viszont már igencsak egysíkú az egész anyag, van néhány nem átlag feletti, de azért ütős témából összerakott daluk, némiképp fogósabbak a Job For A Cowboynál, de az unalomig ismert panelekből, sablonokből dolgoznak ők is, nem mernek tovább nyújtózkodni a példaképnél.
S hogy most mindez death metal, vagy deathcore? Inkább a kettő keveréke, én színtiszta death metalnak semmiképp sem nevezném. Az As You Drown ugyan szimpatikusabb egy fokkal azoknál a bandáknál, akik a deathcore hullám csendesedésével hirtelen a hagyományos death metal felé moccantak el és így próbálnak hitelt csiholni maguknak; lásd a JFAC merrefelé tendál, vagy ott van pl. a Trigger The Bloodshed, a Through The Eyes Of The Dead nevű deathcore bandából átalakult Graves Of Valor, és még sokan mások. De miért hallgassam bármelyiküket is, ha ott van a Dying Fetus vagy a Malevolent Creation?
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.