Control Denied
The Fragile Art Of Existence

(1999)

Vindex

2005. október 3.

0

Pontszám

10

Kevés olyan ember vagy zenekar létezik, ami egy stílusnak az alapkövét tette le. Olyan még kevesebb, aki két stílust alapított. Ilyen hatalmas zenei koponya volt Chuck Schuldiner, aki a death metált és a progresszív death metált kreálta. Az utóbbi műfaj megteremtője volt ez a lemez, amiről most írok. A Control denied csak egy project volt, aminek akkora sikere lett, hogy az album folytatását is elkezdték írni, de egy tragédia miatt félbeszakadt. Igen, tragédia, mert egy Chuck Schuldinert vesztett el az emberiség. Ez volt az utolsó alkotása, de véleményem szerint a legérettebb, legkomplexebb, legjobb műve is. Azért használtam a progresszív jelzőt, mert ezek a szerzemények nem szimpla darák (erre az átlag 6 perc/dal időtartam is utal) , hanem rendkívül összetett, összpontosítást igénylő szerzemények. Azt nem merném kijelenteni, hogy valóságos Dream Theater, de ha a figyelmünk egy pillanatra máshova összpontosul, nagyon lemaradunk a zenében. A művet nem Chuck énekelte fel, hanem egy tipikus power metal hang (sajnos nem tudom ki), ami csak rátesz egy lapáttal a progresszivitásra. Az album háttérzenének abszolute nem alkalmas, az emberfiának az agya automatikusan a zenére helyezi a fő hangsúlyt, ha a The fragile art of existence megy. Konzekvencia: munka közben hallgassunk Cannibal Corpsét, ha nem akarunk balhét a pontatlanságunk miatt! Értékelés: alapmű!