Egy 2008 nyarán alakult öttagú olasz deathcore zenekart takar a My Darkest Side név, ez a kiadvány pedig az első anyaguk, melynek négy számát promóciós célzattal rögzítették a római 16th Cellar stúdióban tavaly decemberben, a hivatalos megjelenése pedig idén januárra csúszott át. A srácok nem titkolt favoritja a Black Dahlia Murder, és hallva a korongot, nem is árulnak zsákbamacskát. A károgást és mély hörgést váltogató ének, a melodikus gitártémák, valamint dalszerzési megoldások és számfelépítések esetében is érezni, kik voltak a példaképek. A számok tisztességesen lettek feljátszva, nagyjából intenzívek, feszesek, nincsenek rosszul összerakva, bár kiugró dalszerzői vénát, vagy a nagy átlagon túlmutató fantáziát nem mutatnak fel. Mivel még egy éve sincsenek együtt, természetesen előttük a lehetőség fejlődni, de jelenleg a már kismilliószor ellőtt panelek ismételt újrahasznosításánál nem nyújtanak többet. A kezdő My Sixth Sense ugyan felvonultat egy jobban sikerült, mondhatni svédes ízű gitárharmóniát, de azon felül a metalcore és deathcore bandák százai által sztrádává szélesített ösvényen halad, azaz semmi olyant nem mutat, amire 2010-ben felkapná a fejét bárki is. A következő Spawning Blood gyorsabb indulása némi változatosságot visz a tempókba, de aztán visszasüllyed a szokásos kiállások, tempók és átlagos orgánumú acsarkodó hörgés / károgás szürke masszájába. Szólózás terén sem hallani különösebb extrát, vannak, hogy legyen ilyen is, de úgy érzem, semmi színt nem visz az összképbe.
A hangzás arányos, kellően mély és robosztus ehhez a zenéhez, és a srácok sem fakezűek a hangszereiken, de még sokat kell fejlődniük dalszerzés terén, és nem ártana a jövőben kreatívabb ötletekkel előállniuk, mert ezzel az anyaggal egyelőre nincs esélyük szélesebb körben labdába rúgni.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.