Milyen zenét is játszhat így név alapján némi paraszt asszociációval a Hellebaard? Tippelgessünk, a pagan, a viking és a folk black metálok között. A holland kétszemélyes formáció mindegyikből egy kicsit merít, de ettől még senki se gondoljon valami világot megváltó zenére. Még akkor sem, ha a negyedik nagylemezzel rukkolt elő a 2000-ben alakult Pokol forrósította bárd vagy legalább is arra fogható támadás…
Az alapvető probléma a hangzásban keresendő, mely hiába profi, ha egyszer hallatszik, a két személyes dolog a hangszerek megoldásaiban. A ritmust elméletileg Zarlack játszotta fel, aki felelős az énekért és a basszusért is, ennek ellenére erősen dobgép érzésem van mindvégig, a gitárok és billentyűk se mindig vannak együtt (Volmorth vezette gitárok, ének, no meg szinti…), s a végeredmény, inkább jó, mint remek. Zeneileg gyakran ugrottak be RAC és NS bandák koncepciói, melyek többségére jellemző a primitív és amatőr egészséges találkozása az érdekes és misztikus jelzővel. Továbbá a Falkenbach, Hordak, Helrit, Hromovlad vagy az Oberon illetve Graveland és Summoning is gyakran mutat ilyen irányt korongjain, mint holland barátaink, akik az ősi holland kultúra és történeteket tűzték ki önkifejezésül, sűrűn meghintve háborúkkal, csatákkal és természettel, avagy a megszokott pagan témákkal. A külsőségek nagyon gyengék (Alex Van Dijk „munkája”), pedig a Gardarika Musikk szokott adni erre, valószínűleg a csapatot hagyta hidegen valami igazán szép rézkarc vagy festmény felhasználása.
Nem bűn rossz anyag, és aki a műfaj örök szerelmese, az próbálkozzon, de aki csak a stílust ímmel-ámmal érinti, az nyugodtan felejtheti a holland kétszemélyes jelenséget.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.