„Valami dicsfény, valami alkonyi izzás borult ilyenkor az életre. Minden gond és minden realitás anyagon túli tapinthatatlanságba burkolózott, puszta képzeletbeli tüneménye alakult át a nyugodt szemlélet számára és nem állt többé az ember előtt súlyos valóságként, mely testet és lelket felsebez.”
/Thomas Hardy – Egy tiszta nő/
A holland Slechtvalk neve nem ismeretlen a dallamosabb black metal szerelmesei előtt, a középkor sötétégét, a várbörtönök patkány szar marta falait, az emberek és orkok, maszturbáló szűzlányokkal és gonosz varázslók a fortyogó üstjében felejtett megolvadt dildoival, mind, de mind felsorakozik a fantasztikus irodalom szegmenseit áztatva és részesei lesznek egy technikás és dallamokkal teli utazásban. A csapat mellékesen 1999-ben alakult egy Deventer nevű helyen és idén adták ki negyedik nagylemezüket, a dolog amúgy kicsit családi vállalkozás jellegű, hiszen két testvér is zenél benne, a nagy barát meg a géniusz és majdnem hogy egykoron mindenes Shamgar. Na, de lássuk a csodát…
A külsőségek (remek Raymond Swanland munka) jól kifejezik azt, amit a korong koncepció terén körbeugrál súlyosan gyors és már-már thrashes lüktetésű darálásaival. Sok helyen fertőzte a zenéjüket a sötét viking témák, pagan és folk pedzegetések, amik remekül épülnek bele az amúgy is sűrű billentyűs kohéziókba. Ereje a változatos és igényesen megkomponált témákban rejlik, melyek többsége elsőre is átjön, de többszöri hallgatás után is tud újat mutatni, ezerarcú ez a szörny, sárga fogakkal, véres karmokkal, harci díszben, gyermeki szemmel nézve a könnyedző Égre…
Nagflar, Amon Amarth, Mörk Gryning monumentálisabb témái végett egyértelmű a hasonlóság, ahogy a Skyforger illetve Suidakra kombó se tagadható, s igazából ez a közeg is fogja megenni a hollandok középkori (ahogy tette eddig is), sok vért, port és lecsengő dicsőséget látott pogácsáját. A szép szólók, a dallamos ének, epikus beszédek, és kórusok remekül egészítik ki a jól összerakott témákat.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.