Az, hogy a lengyeleknél pezseg a zenei élet nem újdonság. Számtalan zenekar – a metal különböző válfajaiból – szerepelt már webzinünkben ilyen-olyan formában.
Mostani páciensünk a Pathfinder nevű csapat 2006-ban alakult a basszusgitáros Arkadiusz E. Ruth és Karol Mania gitáros vezetésével. 2008-ban kihoztak egy négy nótás demót The Beginning címmel. Most pedig itt a bemutatkozó nagylemez, ami első ránézésre (a banda sárkányos logoját látva) valami fantasy metalra enged következtetni. Ami végeredményben nem is áll teljesen távol a valóságtól, de hiba volna ezzel elintézni a Beyond The Space, Beyond The Time című albumot.
A hattagú csapat, kiegészülve olyan vendégekkel, mint Roberto Tiranti (Labyrinth), Bob Katsionis (Firewind), Matias Kupiainen (Stratovarius), Michal Jelonek (Hunter), ráadásul szrepet kap még Agata Lejba-Migdalska operaénekesnő, valamint a tizenegy tagú Pathfinder’s Moonlight Kórus, igaz ebből négyen a banda tagjai.
Szóval nézzük a tizennégy tételes anyagot. Ha összességében akarnám jellemzni, akkkor a korábban említett fantasy metal skatulyát, mint a lemez egyik fontos alkotóelemét biztosan megemlíteném. Továbbá olyan csapatok hatását érzem, mint a Stratovarius, a Helloween, de itt-ott még a Nightwish dolgaitól (The Demon Awakens) sem áll nagyon távol a zene.
Ráadásul helyenként – pl. a nyitó tételben – még kelta(?) motívumokat is vélek felfedezni. S talán a Blackmore’s Night felemlegetése sem nagy hülyeség. Ugyanakkor egyfajta filmzenés (a Stardust-ban részlet az X-Akták zenéjéből) , sőt musicales jelleg is kitűnik a dalokat hallgatva. De mindenképp ott vannak a komolyzenei ihletettségű témák, kórusok is, sőt, konkrétan két helyen is (Vita Reducta: Through the Portal, Pathway To The Moon) Beethoven témákat hallhatunk. S talán azzal sem tévedek nagyot, ha a neoklasszikus gitárhősködést is megemlítem, bár nem vagyok járatos ezen a téren.
.jpg)
A címadó nóta énektémái meg itt-ott King Diamond-ot idézi nekem. De véleményem szerint ezt a lemezt, mint általában a konceptanyagokat – merthogy arról van itt szó – egyben kell hallgatni. No, persze, egyes dalok , még akár önállóan is megállnák a helyüket, de korántsem érnek el akkora hatást, mint egyben hallgatva az albumot.
Szerencsére, ahogy azt a hatásokat/hasonlóságokat boncolva már leírtam elég változatos anyag lett, s nem tűnik hosszúnak, még akkor sem, ha valójában a hetven (70!) percet is túllépik. Ezt talán annak isköszönhető, hogy általában öt-hat perc körüli dalok kerültek a korongra, s közöttük rövid kis átvezetők segítik elő a még jobb hallgathatóságot. A történetbe nem mennék bele, az ilyen álomba merülős, majd démonokkal harcolós téma. Természetesen egy másik síkon, ha úgy tetszik. A záró tételből (What if…) meg arra is lehet következtetni, hogy lesz folytatás.
A lemez kivitelezése profi munka, mind a hangzás, mind a digipak csomagolás világszínvonalú. Ugyanígy ezt tudom elmondani a hagszeresekről, a vendégekről is, de azt hiszem ez mit sem érne, ha nem lenne ilyen jól meghangszerelve az egész. (Tudnánk ilyenre is példát, ugye?)
Szóval zárszóként mit is lehet írni? Nem vagyok nagy rajongója az efféle zenéknek, de ezt kifejezetten jól esett megismerni, s nem kizárt, amellett, hogy valószínűleg ezt a lemezt is meghallgatom még néhányszor, a következő anyagukat is igyekszem beszerezni.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.