A 5 Yards két gitárosa Lázár Zoli és Munkácsi Peti korábban az amolyan dark rockként definiálható October-ben zenélt. Annak megszűnése után csak azt lehetett tudni, hogy a zenekar új énekest keres, s módosított zenei iránnyal folytatják. Aztán végül nem maradt egyben a zenekar, hanem más felállásban indult be az új ötös. Mivel azt a csapatot kedveltem, kíváncsian vártam a folytatást is.
Elsőre azonban mindenképpen meglepő és némiképp fura volt ezeket a nótákat hallani. Igaz, alapjában véve ez egy teljesen új banda, ahol Kovács Tamás énekes/gitárosnak, aki szerzőként is csatasorba állt. Ennek (is) köszönhetően alakult ki stílusuk, ami a banda szavaival élve egyfajta grunge-indie rock keverék.
No, az biztos, hogy a grunge hatás tagadhatatlan. Az indie bandákkal nem vagyok naprakész (még tegnapra sem, he-he), de ez a kétszer négy nóta engem leginkább a Pearl Jam dolgaira emlékeztet, de CSAK emlékeztet. És ez is inkább csak jellegét tekintve igaz és részemről dicséretként értendő. Még a hangulatában érzem kicsit a Soundgarden dolgait is (Superunknown-tól felfelé). Igaz, Kovács Tamás hangja is erősít ezen a benyomáson kissé, mármint felfedezhető benne mind Vedder, mind Cornell hatása is. De(!) ez nem egy „utánérzés” anyag, ezt itt le kell szögezni, mielőtt bárki is erre gondolna, de az tény – és ezt szerintem a zenekar tagjai is bátran felvállalják – hogy ez a két csapat markánsan hatott rájuk. Aztán van ebben az anyagban még egy csipet pszichedelia is meglátásom szerint (Harc után/Trip of a Loner), amúgy meg bele lehet hallani kicsit az Alice In Chains akusztikus dolgait is.
A promóciós céllal rögzített négy nótát angol és magyar nyelven is felvették, s ritka az ilyen, de egyaránt működőképes mindkét változat. Először magyarul hallhatjuk a négy számot, majd jönnek az angol verziók. Nem is szeretnék választani, melyik változat jobb, hisz ugyanarról van szó, mégis más a végeredmény. Nekem egy hajszálnyival mégis a magyar szövegekkel készült dalok kedvesebbek.
A nyitó Remegés inkább amolyan Pearl Jam rokon nóta, de a húzósabb fajtából. Van egyfajta – jobb kifejezést nem tudok – felnőttes, érett íze. A kezdés pedig érdekes a női énekes, tampurás (Bagdi Bella) bevezetővel, ami a lemez végén még visszatér (csakúgy, mint a Shivering-ben, hisz az az angol változat).
A Kincsvadász/True Colours párost lehet talán leginkább az indie vonalra helyezni, mert az viszonylag eltér a grunge-osabb nótáktól, de hasonlóan jó és fogós. És ez lesz itt a kulcsszó szerintem, mert lehet itt stílusokról beszélgetni, s ezek alapján válogatni a hallgatni valót, mégis a lényeg a dalokon van, azok pedig nagyon jók. Tehát hiba lenne kihagyniuk a rockzene híveinek, mert az említetteken kívül is lehet találni érdekességeket a dalokban. Mert az is pozitívum, hogy dalokban gondolkodnak, amik aztán működnek, sőt akár még dúdolhatók is. Ilyen számomra a Fizetett út, ami nálam a befutó. Ebben (is) hallható Szilágyi Eda vokálja, ami telitalálat. Változatosabbá teszi az amúgy is elgondolkodtató nótát, ami nekem a Singles (Facérok) c. kultfilm Pearl Jam dalát juttatta eszembe (State of Love And Trust).
A dalokat Töfinél vették fel Szolnokon, s ez garancia is a jó megszólalásra, meg nem ma kezdték a srácok a zenélést, s a dalírói véna is rendben van.
A kizárólag promóciós céllal rögzített lemezhez egyszerű, de hatásos borítót készítettek.
Igazából nem is nagyon tudok mibe belekötni, az idő majd eldönti, mennyire állják meg a helyüket ezek a dalok. Kíváncsian várom a folytatást, mert ebben a csapatban nagyobb (akár nemzetközi) potenciál rejtőzik. Amiről javaslom győződjetek is meg, mivel valamennyi dalt elérhetitek a csapat Facebook oldalán.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.