A Qube után itt egy újabb lengyel formáció, a Mirek Gil által életre hívott Mr. Gil.
Aki ismerősként mozog a lengyel progresszív rock színtéren, az nagy valószínűséggel már találkozott Mirek nevével. Hisz olyan bandáknak a gitáros/dalszerzője, mint a Collage, vagy az egyik személyes kedvencem: a Believe.
Bár a Light and Sound nem progresszív rockot tartalmaz, hanem egy akusztikus hangszereken előadott, álmodozásra, merengésre késztető, itt-ott folkos elemekkel átitatott relaxációs muzsikát, merem ajánlani minden keményebb zenéket preferáló hallgató számára!
Ha egy szóval akarnám jellemezni a lemez 37 percét, akkor az mindenképp a SZÉP lenne.
Azért már itt az elején szeretném leszögezni, hogy ez az album nem mindennapi használatra ajánlott, tehát nagyon is hangulatzene, ezért nem is működik mindenkor. Az ilyesmi zenéket szoktam „éjszakai zenének” hívni, ugyanis valahogy a sötétben, max. egy gyertya fényénél ki tudnak váltani egy olyan hatást, érzelmi reakciót az emberből, amit fényes nappal nem.
A banda felállása is mutatja, hogy itt nem egy klasszikus rock formációról van szó, hisz Mirek játszik akusztikus gitáron, Konrad Wantrych zongorázik, Paulina Druch pedig a csellóból csalogat ki gyönyörű hangokat. Az énekért pedig az a Karol Wróblewski felel, aki a Believe frontembere és egyszerűen imádom a hangját!
Egy alig 3 perces instrumentális darabbal kezdődik a lemez, ami meg is adja az alaphangulatot, és sokadjára konstatálhatjuk, hogy egy szál zongora is mikre lehet képes, mennyire meg tudja érinteni az ember lelkét! A No More of the Darkban aztán megszólal a HANG! Nem csinál semmi különlegeset Karol, csak ugyanolyan átéléssel énekel, mint a Believe: World is Round lemezén. Azt hiszem az ő előadására illik a szívből énekel jelző.
A Best Regards egy folkos instru darab, amit a csodaszép Easily követ, amire nehéz szavakat találni. Karol nemcsak nagyszerű énekes, de nagyon hatásos szövegeket is ír! Az olyan sorok, mint a „When I listen tap at the door, the sweetest silence of your soul. Every hour of our joy is going nowhere, don’t feel low” minden embert szíven kell, hogy üssenek, aki valaha is volt már szerelmes! A King of Gold címéhez hűen szintén aranyat ér:
Aztán egy lengyel nyelvű dal akusztikus verziója következik, amivel eddig nem sikerült megbarátkoznom. Egyszerűen nem tetszik a lengyel nyelv. Ez van, sajnálom. Más részről meg díjazom, hogy saját anyanyelvükön is „megszólaltak”. Az már csak hab a tortán, hogy ugyanennek a nótának a rendes zenekari hangszerelésű változata zárja a lemezt. Hozzáteszem, hogy a dúsabban hangszerelt, dinamikusabb verzió jobban tetszik. És az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy hallgatásról-hallgatásra közelebb kerülünk egymáshoz, a dal és én, de eddig még nemhogy barátok, de még csak haverok sem vagyunk.:P
De a Bright Island virgonc, folkos gitározgatása gyorsan feledteti az előző szerzemény kapcsán előtört ambivalens érzéseimet, a címadó nóta pedig ismét finoman végigsimítja a lelkemet.
Aki szereti a szépet (mondjuk ki nem?:D) a zenei szépséget, harmóniát, mély érzelmeket az tegyen egy próbát a Mr. Gil-el, mert ez a muzsika nagyon sokat képes adni!
Kellemes merengést mindenkinek!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.