Az Everwood azon kis számú hazai bandák egyike, akiknek már a debütáló lemeze (Mind Games – 2005.) egy külföldi kiadónál jelent meg és világszerte forgalmazták.
A 2007-es második album, a The Raven’s Nest, ugyancsak a görög Burning Star Records égisze alatt látott napvilágot.
Tehát simán elképzelhető, hogy ők a nemzetközi szinten legismertebb magyar progresszív metalosok.
Talán sokak számára meglepő lehet, hogy miért nem jelentkeztek 2007 óta új lemezzel, de erre valószínűleg az a magyarázat, hogy a 2008-as év komoly változásokat hozott a csapat életében, hiszen két tagcsere is történt.
Erdős Viktor alapító-basszusgitáros helyére Kállai Sándor érkezett, míg Koncz Balázs mikrofonját Haraszti Mátyás örökölte.
A tagcserékkel viszont némi stílusváltás, pontosabban módosítás is járt, ami rögtön szembetűnik a Without Saving kezdő dallamai hallatán.
A Rain című nótával indul a lemez és a szintis bevető után jó mélyre hangolt, modern gitárriffekkel operál Farkas Ferenc.
A progos él, megoldások megmaradtak, de modernebb lett a banda hangzása az egész lemez pedig az eddigi legkompaktabb Everwood opusz.
Közérthetőbbek lettek a dalszerkezetek, kicsit egyszerűsödött (nem lebutult!) a zene és hallhatóan nagy hangsúlyt fektettek a fogósságra, a könnyen rögzülő dallamokra.
A Never Trust a Snake refrénje tényleg olyan, hogy ha egyszer hallottad, utána napokig ott fog motoszkálni a fejedben!
Kellemes a hangszíne és a dallamérzéke is átlagon felüli, nem alibi éneklést mutat be.
De Szabó Tamás dobos és Kállai Sándor bőgős is hozza a fifikás, technikás alapokat, Tänczer Attila billentyű játéka is sokat tesz hozzá a zenéhez.
Egyébként hasonló letisztulási folyamat figyelhető meg a Da Capo és a Wendigo első és második lemezei között, mint a Without Saving és elődjei esetében.
A másik két bandának is jól állt, csakúgy mint az Everwoodnak!
Tényleg a nemzetközi színtéren se vallana szégyent a Without Saving, úgyhogy teljesen érthető, hogy újfent egy külföldi kiadó, nevesül a Progrock Records végzi a terjesztést.
Ezáltal tíz/százezrek hallhatják a Free című fél-lírai dalcsodát, amelyhez foghatót pl. a Dream Theater már lemezek óta képtelen írni.
De az összes nóta nagyon rendben van, keményebb vizekre evező, modern zúzdák és hagyományosabb, megadallamos, progos megoldások váltogatják egymást, akár egy dalon belül is.
A Without Saving bizonyítja, hogy működőképes az új felállás és érdemes volt meglépni ezt a kisebb stílusmódosítást is, hisz az eddigi legérettebb, legszínesebb lemezét készítette el a banda.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.