Kontrollzé
Bejövő (3)

(Szerzői kiadás • 2011)
Győr Sándor
2012. január 4.
0
Pontszám
9

Hihetetlennek tűnik, de legalábbis meglepő, hogy mennyire telik az idő. Ahogy a Kontrollzé mostani anyagáról kezdtem összeszedni a gondolataimat, tűnt fel, hogy a bemutatkozó anyaguk (wavok) még 2005-ben jelent meg. de a Reklámok szünetében c. lemez is két éves.
Nem titok, hogy a csapat tagjaival jó a kapcsolatom, a frontember Nagy Ferivel kis túlzással gyerekkori jó barátok vagyunk. Büszke is vagyok rá, hogy az elsők között sikerült a most megjelent EP-t véleményezni. Azért igyekszem objektív maradni, amennyire lehet.

Szóval hasonlóan a 2009-es anyaghoz a fura című Bejövő (3) EP is az internet szárnyain fogja elérni a célközönségét. Legalábbis nagyon bízom benne! Ugyanis ez a három dalos EP minőségi rockzenét rejt, igaz inkább a rádióbarát, angolszász indie típusút, mintsem a ‘forgács kompatibilis erőteljesebb, zúzósabb fajtát, de hangulatilag (is) olyan, hogy nem lóg ki innen.

Szóval, az első megállapításom az volt, hogy megvan a hagyományos Kontrollzé íz, ugyanakkor – bár nehéz megfogalmazni a miérteket – mégis érezhető a változás, a fejlődés. Az biztos, hogy most még egységesebbnek tűnik az egész, ugyanakkor valahogy sikerült a határaikat is tágítani, de legalábbis feszegetni. Ami viszont ellentmondásnak tűnik…


 

Megpróbálom először megfogalmazni mi is lehet az, amitől Kontrollzé a Kontrollzé. Először is vesznek valami hangulatos, akusztikus gitáros alaptémát, amit Szaki egyéni stílusú gitározása, valamint az egyszerű(nek tűnő) alap és a több-kevesebb – most épp kevesebb vagy nem annyira hangsúlyos – elektronika teljesít ki. Na meg az egészet az elgondolkodtató és már művészinek is tekinthető dalszövegek teljesítik ki Nagy Feri előadásában, aki véleményem szerint ismét lépett egy lépcsőt az ének terén. Ahogy egyre bátrabban használja a hangját érezhető a fejlődés. No sosem lesz belőle hangszálakrobata, de nem is cél ez, azt hiszem.

A három dal három eltérő karakter. Legjobban talán a nyitó Félig-Egészen tetszik. Ez a direktebb, rockosabb megközelítés jól áll a csapatnak. Ez a dal nagy koncert kedvenc lehet, úgy érzem. De én a rádiókban (ahogy volt már példa az mr2-es szereplésre az előző lemez kapcsán) is ezt tudnám leginkább elképzelni. Kicsit talán a zenekar kvázi elődjének számító Almanach-ot idézi. Rögtön az elején hallható trombitás befejezés kicsit meghökkentő, de baromi jó ötlet és el van találva.

A Minden – Mindenkinek is tempósabb dal, de itt már a legújabb tag, László Zoli billentyűs hangszerének is nagyobb szerep jut, de van azért némi elektro kütyü is itt-ott, csak színesítésként.

A záró Szeret – Nem szeret a Kispál Bálnák ki a partra albumát, illetve korszakát idézi. Meg talán nem hülyeség itt a Quimby/HS7 vagy akár a 30Y emlegetése sem. Ebben a dalban van egy olyan lüktetés, ami a kicsit szomorkás, gondolkodós szöveget még jobban erősíti.

A letölthető anyaghoz rendes borító is készült, s az ott található képek még inkább erősítik az összhatást, a hangulatot. Fizikai formát kíván ez az anyag is. S, van utalás az előző borítóra is.

Annak idején ezzel zártam a karcagi barátaim bemutatkozó anyagáról készült ismertetőmet: „Hallgassatok Kontrollzé-t!” S ezt Oldboy kollégám a második anyagnál is felhasználta, s most sem mondhatok mást!