Erősen gondban voltam ezzel a kiadvánnyal már az alapadatok megszerzésénél is, hogy vajon nagylemez-e a Woodland Journey, avagy nem. A sörfőzdéjéről híres városból származó pogány horda ugyanis néhány új számot valóban rögzített, azonban nagyrészt régebbi dalok újrafelvételével töltötték meg az anyagot, ami sok helyütt EP-ként szerepel, máshol meg nagylemez. Saját oldalukon az előbbi, így én nekik hittem.
A 2004-ben alakult cseh zenekar valószínűleg nem ismeretlen a Fémforgács közössége előtt, mivel az eddig kiadott két nagylemez szerepelt és jó eredményeket ért el a Hangpróba 89. és 170. körén, a 2010-es Měsíc, les, bílý sníh még környertes is lett.
A korábbi lemezek pagan metaljának különleges izéhez nagyban hozzájárult az egzotikus vagy nem annyira egzotikus fúvós hangszerek használata, mint a fuvola vagy skót duda. Aki ezt különösen értékelte, az az új számoknál kisebb csalódásra számíthat, mert mintha kicsit kevesebb lenne belőle, az újrafelvételeknél ellenben kárpótlásra fog lelni.
A lemezt az új számok nyitják. A Three Pillars azonnal nagyon dinamikus kezdés; ez egy epikus dal egy egykori harcosról húzós gitártémákkal és egy elég tipikus folkos kórusban előadott kiállással és fúvós szólóval.
A Rod Havrana különlegessége a Taake-s Hoest vendégszereplése, bár itt nem kell valami szignifikáns jelenlétre vagy Taake hatásra gondolni, valószínűleg nem tűnt volna fel a külsős vokál, ha nem hívják fel rá külön a figyelmem.
Az új számok közül a legjobban a tulajdonképpeni címadó Return From The Woodland Journey tetszik, mert itt elmaradnak az extra hangszerek, mégis van valami folkos hatása, emellett egy érzelmes, szomorú dal.
Itt véget ér az új számok sora, összességében úgy látom, ez a blokk az erősebb, egységesebb, ami számomra azt mutatja, hogy a Panychida szép lassan egyre jobb lesz, egyre inkább elsajátítják a dalírás minden csínját-bínját.
Az újravetteknél még erősebben jelen vannak black-es elemek, és ezekhez nem mindig érzem úgy, hogy szervesen illeszkedne az egyszer csak megjelenő kötelező egzotikus hangszeres betét, például a fúvós rész a Moon, Forest, Blinding Snow-ban kissé erőltetett hatást kelt (meg az is, hogy fél perc alatt elhangzik az összes tipikus pagan metal klisé). Elegáns megoldás részükről, hogy nem csak az előző nagylemez címadó dala szerepel itt, hanem az azt már ott is felvezető Kracunu is.
A két feldolgozás közül a Running Wild dalé elég ügyetlenre sikerült, egyszerűen nem áll jól neki a károgás, a nagy nehezen felkutatott Törr szám meg valahogy nem vág a Panychida stílusába, nem is sikerült a saját képükre formálniuk – szóval ez a két szám nem kellett volna.
A lemezt az első, Paganized című nagylemez két élő dala zárja, ezek feledtetik az őket megelőző nem túl kellemes perceket.
A magam részéről szívesen fogadtam a Woodland Journey-t, kellemes muzsika. Azt ugyan nem tartom jó ötletnek, hogy anyanyelvű és angol számok váltogatják egymást, és a régi és új számok egymás mellé tétele elsőre egy kicsit fura ötlet volt, és nem is sikerült úgy megoldani, hogy ne legyen egy feltűnően éles váltás belőle, ami persze lehet, hogy szándékos volt. Arra mindenesetre kiváló lehetőséget nyújt, hogy az ember felmérje, miben és mennyire fejlődött a Panychida a kezdetek óta. Erre már nem én akarom megadni a választ, különösen úgy nem, hogy a zenekar honlapján lehetőség van a teljes lemez letöltésére, amit kifejezetten ajánlok is mindenkinek!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.