A franciák, a franciák, a franciák…
Ahogy 10-15 éve a foci világát hódították meg, úgy kezdenek manapság egyre komolyabb tényezővé válni az európai fémzene berkein belül. Már nem csak svéd, norvég, finn, lengyel minőségről beszélhetünk, mert a „csigazabálók” is felzárkóztak az első ligába, sőt úgy tűnik kísérletező kedv, újat akarás tekintetében élen járnak. Ebben biztos nagy szerepet játszott/játszik a Gojira, akik kezdenek kitörni az undergroundból, és zenéjükkel, sikereikkel ráirányítják a figyelmet a francia metal szcénára.
Lyr Drowning-ék is honfitársai Gojiráéknak, a Beyond the Borders pedig a második lemezük. A Metal Archives progresszív melodic death metalként határozza meg az ötösfogat stílusát, ami hellyel-közzel fedi a valóságot. Egyébként a debütáló albumukat még két személy követte el, aztán időközben a duó kibővült még egy trióval.
Arról nincs információm, hogy koncept album-e a Beyond the Borders (bár a szövegek alapján gyanítom, hogy nem), viszont egyfajta koncepció végig vonul a produkción. Ez nem más, mint a hajózás. A borítón és az egész bookletben hajóroncsok láthatók, és a dalszövegek, dalcímek is kapcsolódnak ehhez a témakörhöz.
Sőt, a muzsika is.
Ahogy elindul az Out From Your Guts, kapásból Devin Townsend szólólemezei ugranak be. Főleg a hangzás miatt, lévén itt is kapunk egy vastag szintiszőnyeget, csakúgy, mint általában HevyDevynél. De a középrész játékos ritmizálása és a samplerek általi fűszerezés, majd az effektezett ének kifejezetten hangulatos és egyedi, mondhatni progresszív. Viszont már ennél a nótánál érezni nu metalos hatásokat (amivel nekem semmi bajom!), a vokalizálás leginkább a Coal Chamber és ezáltal Dez Fafara dolgaira hajaz, amire a második dal még jobban ráerősít. A gitárharmóniák viszont olyan távlatokat nyitnak meg, amik egyenesen az Opeth-univerzumba röpítik a hallgatót. Ha már szót ejtettem a Coal Chamberről, akkor elárulom, hogy a Lyr Drowningban is egy hölgy kezeli a basszusgitárt, jelesül Virginie Thomas. Az akusztikus gitárral indító és gyönyörű, éteri momentumokban bővelkedő, dallamos éneket felvonultató Once It’s Gone kapcsán érzem először megalapozottnak a melodic death stílus-meghatározást. A korai In Flames-re jellemző gitárdallamokat régi jó ismerősként fogadjuk. A Without Any Form mai, modern, kemény riffekkel kezd, aztán a közepe táján nem kevés finomságot találhat a nyitott fülű befogadó. A To Faraway Coasts-ban a Septicflesh-ből, és borítófestményeiről ismert Seth Siro Anton vendégeskedik, bár érzésem szerint az ő jelenléte nélkül se lenne gyengébb ez a szerzemény…
Az albumra ügyesen, pont a megfelelő helyekre iktattak be három instrumentális, átvezetőként is felfogható tételt (Slack Tide, Oceanic (Time Travel), 57°24′ North-6°11′ West), amik a lemez leghangulatosabb darabjai közé tartoznak. De összességében is elmondható, hogy bár zenei megoldások terén ugyancsak átlagon felüli a Beyond the Borders, mégis a hangulata, a mindent és mindenkit körüllengő atmoszféra teszi kiemelkedővé. Ezért úgy gondolom akkor állok legközelebb az igazsághoz, ha atmoszférikus metalként aposztrofálom a franciák művészetét.
Persze nem tökéletes ez a dalcsokor, vannak rajta számomra kevésbé tetsző momentumok, megoldások, de nagy erénye (ami egyes szereknél hátrány), hogy addikciót okoz. Időközönként leküzdhetetlen kényszert érzek a meghallgatására. Bár őszintén szólva egy csöppet sem küzdök, inkább a könnyebb ellenállást választom, és megnyomom a PLAY gombot…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.