Donn the Philosophy
Horns Curve into Broken Circles

Xhavael
2012. szeptember 12.
0
Pontszám
7

Úgy látszik Anglia, a black metal egyik ősszülője próbál felzárkózni Norvégia, Svédország, stb. mögé, mivel az utóbbi időben elhanyagolta eme mostohagyermekét.
Ennek fényében gyorsan meg is született a Donn the Philosophy – vagy csak röviden Donn – zenekar, a „lehető legnagyobb titokban”, ugyanis eddig nem is jelent meg semmilyen anyaguk, habár a tagok több korábbi, vagy még jelenleg is működő black metal bandában tevékenykedtek/tevékenykednek.

Első komplett albumuk 2011-ben jelent meg a Horns Curve into Broken Circles címet viselvén, melyen gyorsan hét számot pöfögnek elénk villámsebességgel. Ugyan úgy vettem észre, a felvételek 2010-2011-re tehetőek, korong csak 2012-ben jelent meg végül a Peregrination Records gondozásában. Fő mondanivalójuknak elsősorban az „őstrú” témát választották, vagyis rítusok, sátánizmus, és minden, ami ezekbe belefér…vagy ami éppen nem. Bár a három fős társulat más megmozdulásai sem voltak ettől eltérőek; az énekes Donn feltűnt már a Blooddawn, vagy az egyszemélyes Teutoburg Forest formájában is, de a másik két metállegény is erősített több formációt is már.

A trió ezen próbálkozása meglehetősen „őstahó” lett; mikor elindult az intro utáni nóta, olyan érzésem volt, mintha a Varg Vikernes által, az Until the Light Takes Us című dokumentumfilmben körülírt Necro-sound tökéletes példáját hallanám. Rendkívül apokaliptikus érzésem volt az albumtól, kellemes csalódás volt ilyen old school blacket hallani, ám a hangzás eléggé csapnivaló. Véleményem szerint nem illik a jól megalkotott borító design-hoz; ahogy a CD-t a kezembe vettem, valami olyasmit vártam, mint az Iskald, ám leginkább a régi Mayhem, illetve ős-Darkthrone keveréke jutott eszembe. Le a kalappal Anglia előtt; megmutatta, hogy onnan is jönnek kellőképpen destruktív zenék.
 

Az intro nekem kifejezetten tetszett; olyan érzésem volt, mintha a Dolog című film zenéjét keverték volna bele, plusz még rettentően sötét is volt. Engem mondjuk zavart, hogy az intro nagyon jó minőségű, míg tényleg a reszelés-darálás-csápolás jutott eszembe a korong összes többi számának minőségről. Első albumnak azonban teljesen megfelel, remélem később jobb minőségben rögzítenek még egy-két sátánkodást. Én azért adnék még arra a vokálra egy kis kakaót, pöppet gyengének éreztem. Most még úgy vélem, hogy a számok eléggé összemosódnak, túlságosan egyformák. De ahogy mondani szokás; jó munkához idő kell!