Devin Townsend Project
Epicloud

(InsideOut Music • 2012)

oldboy

2012. október 14.

0

Pontszám

10

HevyDevy se az a figura, aki szeret üldögélni a babérjain! Bár például Senmuth termékenységéhez képest az ő évenként kiadott 1-2 lemeze kutyafüle. Igaz, a gyakori albumkiadás nem volt mindig szokása, a Devin Towsend Project nevezetű formációval kezdett bele a gyorsított termelésbe. Tavaly a Deconstruction/Ghost párossal lezárta a négy részből álló stílusgyakorlatot, de nem engedélyezett magának túl sok pihenőt, hisz ez év szeptember 24-én elő is rukkolt az 5. DTP művel, az Epicloud-dal.

Ugye az előző 4 lemez különböző stílusokban készült, a rajtuk található muzsika elég markánsan eltér egymástól. Az Epicloud ezzel ellentétben mixeli a Devy által előszeretettel játszott stílusokat, sőt, még új színeket is felvisz a palettára. És nem mellesleg: ismét megcsodálhatjuk a mindig nagyszerű Anneke Van Giersbergen hangját, akivel már együttműködött a 2009-es Addicted-en, és valószínűleg nem csak én gondolom úgy, hogy jól sikerült az a kollaboráció. Mint ahogy a mostani is!

Nem kell sokat várni az első újdonságra, a nyitó, 44 másodperces Effervescent! egy a capella gospel kórusmű. A True North pedig kapásból Anneke énekével indít. És érezhető benne az a törekvés, miszerint Devin az Epicloudot, címéhez hűen epikusabb, dalközpontúbb, fogósabb szerzeményekkel akarta ellátni. Előre lelövöm a poént: sikerrel járt! Ha az edddigi DTP albumokkal kellene összehasonlítani a friss opuszt, mindenképp az Addicted-hez áll legközelebb. És ebben biztos szerepet játszik Anneke dalolászása is, de tény, hogy azon voltak ilyen slágeres nóták, mint az Epicloud-on. A Lucky Animals, amihez Devin készített egy bohóckodós klipet, már első hallgatás alkalmával betalált nálam és rögzültek a dallamai. Ez bizony sláger a javából! Pedig csak látszólag egyszerű a hangszerelése, kanadai barátunkhoz hűen szinte az összes dal több rétegű, ebben is kapunk a vége felé szaxofont is, csak nincs annyira előre keverve a fafúvós (bizony, a szaxi az anyaga ellenére nem réz, hanem fafúvós!), hogy túlságosan tolakodó legyen.

És jönnek sorban a szinte rögtön dúdolható dalok, az éteri énekdallamokkal ellátott, emelkedett hangulatú Where We Belong is sokak kedvence lesz, ezt garantálhatom. Ezúttal is részünk lehet egy „újrázásban”, ugyanis a Mester Physicist című lemezén már szerepelt a Kingdom című nóta, de mivel régóta a koncertprogram részét képezi, Anneke közreműködésével kicsit felturbózták, és újra felvették. És mivel az említett album egy elég kemény, metalos anyag (talán zeneileg az a Devy szólócucc áll legközelebb a Strapping Young Lad-hez), így ez a szám feltétlen az Epicloud egyik legbrutálabb tétele. Utána nagyon jól tud esni a simogató, pihe-puha, intim, bensőséges atmoszférát teremtő Divine. Gyönyörű, szívhez szóló szerzemény! Ezt egy másik zúzda követi, ami még a Kingdom-nál is keményebb vizekre evez! Devy szaggatott, mélyre hangolt riffjei pusztító erejűek. A More! pedig a legtempósabb dal, még egy gitárszólót is megereszt benne „őrült professzorunk”. A végén meg egy olyan riffet vág a képünkbe, ami az album egyik csúcspontja! És jelzés értékű is. Jól demonstrálja vele, hogy ha akarna bármikor tudna igazán durva metalt is kreálni!
A zárás angyali, milyen is lehetne ezzel a címmel…
Az Angel a leghosszabb tétel és szerkezetét, hangszerelését tekintve a leginkább előremutató. Igazi prog. csemege!

Így a végén bevallom (bár gondolom az eddigiekből már kiderült), hogy elfogult vagyok Townsend Művész Úr muzsikájával kapcsolatban. Nem mondom, hogy minden dolgát feltétel nélkül befalom (a Devlab és a The Hummer című ambient lemezei egy kicsit se tetszenek), de a teljes diszkográfiáját nézve sokszor tett le az asztalra számomra nagyon kedves lemezeket.
Az Epicloud is ezek közé tartozik!
És ha minden jól megy, jövőre érkezik a Ziltoid folytatása!
Ámen!