A budapesti Begotten Silence zenekarral úgy kerültem kapcsolatba, hogy az egyik tagjuk (gyanítom, hogy Csaba) írt nekem egy ’forgácsos privát üzit. Melyben megkért, hogy hallgassak már bele a zenéjükbe, és ha tudom, állapítsam meg, hogy milyen stílusba sorolhatók be. Azt is megtudtam tőle, hogy direkt nem akarják magukat „bedobozolni”, de mégis jól jönne nekik egy stílus-meghatározás. Én akkor megtettem a tőlem telhetőt, és válaszomban kifejtettem meglátásaimat. És érdeklődtem a felől, hogy rendelkeznek-e már valamilyen hangzóanyaggal. Aztán eltelt néhány hónap és 1-2 hete megkaptam énekesüktől, Török Csabától a banda 5 számos demóját, amely nemes egyszerűséggel a Demo 2011 címet viseli. Az öt dal közül egyik sem lépi át a 4 perces „álomhatárt”, így összességében bő 18 minutumosra rúg a demo játékideje. Anno nem csekkoltam le a facebook oldalukat, de rákészülve a recenzióra, most megtettem, és a névjegyüknél a stílus rovatban ezt tüntetik fel: „tempós/dallamos hörgős zúzda”. Lehet, hogy ez már első levélváltásunk idején is ott virított, mindenesetre én ennél jóval földhözragadtabb stílus-meghatározást javasoltam nekik, úgyhogy még szerencse, hogy nem hallgattak rám! 😀 Legalábbis szó szerint, mert egyébként jól leírja a lényeget ez a pár kifejezés. Ugyanis a Begotten Silence zenéje merít a death, thrash, black halmazokból, de a magyar nyelvű dalukban még némi heavy-s és progos ízt is érzek. És ha megnézzük azon bandák listáját, akiket szeretnek (szintén az fb oldalukon), akkor egyből szembetűnik, hogy a vegyesség ellenére mégis a fönt említett műfajok képviselőit hallgatják.
Nos, lássuk mit hozott össze a nemrég 4 fősre fogyatkozott csapat!
Pár sor erejéig elidőzöm a külsőségeknél.
A logójuk nekem kifejezetten tetszik! A leginkább egy jól feltuningolt/felkokszolt Tom Cruise-ra hajazó, éppen harakirit elkövető alak a borítón már nem annyira. A hangzás… Ezzel kapcsolatban a horda tagjai említésre érdemesnek tartják, hogy egy kezdő stúdióban, a Zug Records-ban zajlottak a felvételek és úgy érzik nem adtak bele apait-anyait (mármint a stúdiósok). Én nagy gondot nem érzek, mert egy demo esetében még rendben van ez a sound, viszont egy nagylemeznél már valóban túl vékonynak számítana. A gitárok lehettek volna jóval húsosabbak, a bőgő ellenben egész pofásan szól! Nagyobb probléma az egységesség hiánya. Szinte nótánként változik a sound. Ha ez direkt van így, akkor bocsesz, de gyanítom, hogy inkább az „így sikerült” esete forog fenn.
Zeneileg is van még hová fejlődniük, de alapvetően nem rossz ez az energikus, extrém stílusokból építkező egyveleg. Csaba vokalizálása is az extrém tartományban marad, én a helyében megpróbálnám feszegetni ezeket a határokat/kereteket! Kedvenc tételem a magyar nyelven elővezetett Fényszülött, ami nem csak címét tekintve Watch My Dying-os. Persze még nem éri el Gaobr-ék zsenialitását, de biztató kísérlet! Viszont ha a jövőben is terveznek magyar nyelvű dalt írni, akkor figyeljenek oda jobban a ritmizálásra! Meg az érthetőségre! És Csaba példát vehet Gaobr-tól színes, változatos dalolászásból! A záró Escalate gerjedős, visítós, káosz-gitárszólója pedig jólesően Slayer-es.
Egy, az út elején járó fiatal brigád korrekt bemutatkozása ez a demo.
Az nyilvánvaló, hogy tudnak bánni a hangszereikkel, de még hosszú, rögös utat kell végig járniuk a saját arculat, a Begotten Silence-hangzás megtalálásáig!
Én drukkolok nekik, hogy egyszer ráleljenek önmagukra!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.