Peter Dolving távozása a The Haunted frontjáról némiképp meglepő volt, ahogy a nyilatkozata is ennek okáról. Aztán az idő mondhatni őt igazolta, legalábbis a legfrissebb hírek tekintetében, mivel most az egyik Björler tesó, Anders és a dobos Per Möller Jensen is távozott. Ezzel szerintem a banda sorsa lealábbis kétségessé vált.
No, Peter barátunk – aki a HC-s Rosvo mellett még egy O nevű projektben is érdekelt manapság – nem sokat tétovázott, 2011 őszén és telén magára zárta az ajtót, összekapott és egymaga fel is vett egy lemezre való nótát (gondolom nehéz dolga nem lehetett, hisz emlékeim szerint a távozásának egyik oka is az volt, hogy ötletei nem mentek át a zenekari szűrőn, igaz, ezt ezen nóták alapján mondjuk nem is csodálom). Ezután Koppenhágában volt Haunted-os kollégája, Per Möller Jensen hozzátette a dobokat, Fredrik Reihnedahl (Burst, Solstafir, Abandon) keverte. Tue Madsen pedig a mastert jegyzi.
Mindenesetre a tizenegy nótás, majdnem háromnegyed órás lemez nem a die hard The Haunted rajongóknak készült. Sőt, Peter igazából elég éles váltással fordult egy másik irányba, vagy inkább mutatja meg egy másik oldalát is. Ha úgy vesszük, szólólemezt kiadni csak így érdemes. S, hogy milyen is az album?
Nem könnyű megfogalmazni. Mert van itt alternatív ízű szám, de van hol indusztriálisabb, hol elektrosabb nóta is. Még táncolható ritmusok is felfedezhetők (Song for You), de sok helyen érzem a Marylin Manson hatást (Hands On, Cocksucker Blues) is.
A My will to Die-t hallgatva meg a The Cure darkos dolgai jutnak eszembe, meg a korai Korn (akikre viszont bevallottan hatottak Robert Smith-ék).
De azért sem könnyű a kategorizálás, mert mélyen ott vannak azok az (ős)rock, meg metalos gyökerek is, amik azért átsejlenek akkor is, ha netán nem ismerném Peter korábbi előéletét. A promo szövegben a bluest is emlegetik, de igazság szerint azt nem nagyon érzem benne. Biztos találni még hasonlóságot más csapatokkal is, azonban annnyira nem mozgok otthonosan ebben a közegben, hogy még több konkrét hatást felsoroljak.
<a href=”http://peterdolving.bandcamp.com/album/thieves-and-liars”>Thieves And Liars by Peter Dolving</a>
Produkciós szempontból úgy érzem nincs túlcsiszolva, azoban kellemes, némileg régies megszólalást kapunk, ami teljesen oké. Az elektronikának köszönhetően pedig mégis mai is tud lenni.
Összességében azt kell mondjam, hogy változatossága, eklektikussága (mert azért egységesnek csak bizonyos szmpontból mondanám) ellenére is egy hallgatható, sőt akár szerethető anyagot hozott össze Peter Dolving, bár igazán emlékezettes témákkal szűkmarkúan bánt. Ezzel a lemeznyi dallal melyet meghallgathatóvá tett művészi szabadságát szépen bizonyította, azt azonban még nehéz ma megmondani hová juthat el vele.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.