A Gaslight zenekar 2005 óta aktív részese a honi dark(?) színtérnek. Hogy miért a kérdőjel? Érzésem szerint hiba volna a csapatot szimplán a dark rock skatulyába helyezni.
Nem mondom, hogy alapvető tévedés, mert a dalok alapját mindenképp a dark képezi, azonban nekem kevésbé tűnik borongósnak az anyag. Bár az olyan dalcímek, mint az End of Time, Behind Your Pain, Amenable, I Wanna See alapján a vonal egyértelműnek tűnik.
A lemezborítón még csak négyen – Gábriel Géza (ének, gitár), Forgács József (gitár), Barassevich Krisztián (dob), Kis Zsolt (billentyűsök) – szerepelnek, azonban mára koncertképes a felállás, Sütő Dániel basszer csatasorba állításával.
A kilenc dal, szűk negyvenkét percben egy olyan albumot eredményezett, amit talán leginkább modern (alternatív?) rocknak lehetne/kellene titulálni. A Black Dye alapján mindenképp ilyen érzésem támadt. Sodró lendületű, emlékezetes dallamokkal bíró dal, amit ráadásul egészen jól sikerült szólóval is megkoronázniuk.
Két dalban (Evil Inside, Behind Your Pain) színesítésképpen egy-egy hölgy szerepel. Előbbiben Mészáros Sára, utóbbiban Geőcze Sára hangja egészíti ki Géza témáit, teszi teljesebbé a szerzeményeket.
Az anyagra egészében jellemző, hogy a billenyűs hangszerekkel gazdagon bántak, s a keverésnél – ami Geőcze Zoltánt (De Facto)dícséri – is kellőképp előtérben vannak. Ráadásul jó témákat is játszik Kis Zsolt. Kicsit a megboldogult szolnoki Árnyak is eszembe jutott a lemezt hallgatva.
Valamint, ha már a konkrét csapatokról esik szó, az End of Time a Paradise Lost kevésbé metalos nótáit idézi, némi My Dying Bride ízzel.
Kellemes színfolt a lemezt záró I’ll Be There, amiben sikerült sok-sok apró mozaikot helyretenni és mind zenei, mind vokális téren érdekfeszítőt alkotni annak ellenére, hogy az album leghosszabb szerzeményével állunk szemben.
Gábriel Géza énekteljesítménye ellen nem lehet kifogás, hisz az adott műfaji kereteket néha túl is léve sikerült emlékezetes produkciót nyújtania.
A dalok is egész jól össze vannak rakva, egy-két nótánál éreztem csupán, hogy némiképp hosszabb a kelleténél. De ezzel együtt simán és szívesen(!) hallgatom meg a bemutatkozó albumukat újra és újra.
Amit kicsit negatívumként tudok megemlíteni, az a dalok hasonló tempója, illetve egy-két dalban (Black Dye, Give Me Life) azt éreztem, hogy lehetne picit rövidebb is.
A lemezborító nem ad túl sok pluszt a zenéhez, helyesebben fogalmazva inkább túl sötét ahhoz, ellenben a szövegeket böngészve már simán megállja a helyét.
Összességében tehát ez egy erős bemutatkozó album, ha nem is tett a csapat feltétlen hívévé, mindenképp rajtuk tartom a szemem.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.