PRY
Transcendent Iridescence

(Szerzői kiadás • 2012)

oldboy

2012. december 27.

0

Pontszám

9

Az Újvidéken (Szerbia) székelő PRY 2009 végén alakult, és pár hónapos együttmuzsikálás után leszállított egy 5 dalos EP-t, From Morph címmel. Ezt követően folyamatosan járták Szerbia-szerte a fesztiválokat és tehetségkutató versenyeket. Bemutatkozó nagylemezük 2012. április 1-én jelent meg, és a mai viszonyokat tekintve páran biztos úgy gondolják, ennél jobb napon nem is jöhetett volna ki az anyag. Ugyanis bizonyos tekintetben manapság bolondnak tekinthető, aki debütálásként rögtön egy 21 nótás, több mint 100 perces, dupla korongot tesz le az asztalra. Én viszont azt mondanám, hogy az ötfős zenekar egy nagyon céltudatos, bátor csapat! És nem utolsó sorban profik! Nem csak zenészi kvalitások tekintetében, hanem promóciós téren is. Amit teljesen önállóan végeznek, ahogy a Transcendent Iridescence készítésének összes mozzanatát, beleértve a design kialakítását, sőt a lemez fizikai példányainak gyártását sem adták ki saját kezükből. Mikor a banda egyik gitárosa, Móré Árpád megkeresett minket, és belehallgattam a zenéjükbe, illetve megnéztem a korong kiállását, design-ját bemutató kisfilmet, rögtön lecsaptam a recenzió írásának lehetőségére. Pedig a ’forgács stábjában két, a vonatokkal napi szinten foglalkozó szerkesztő kolléga is van. Hogy jön mindez ide? Hamarosan kiderül!
Szóval…

Kb. két hete letöltöttem a médiumok számára készített promo-pakkot, ami ugyancsak vérprofi hozzáállásra vall: háromnyelvű infólap (magyar, szerb, angol), sok-sok fotó, logók, dalszövegek és természetesen maga a hanganyag képezte a részét eme csomagocskának. Ma pedig meghozta a postás a gyári CD-t, ami felfogható karácsonyi ajándékként, mert ha csak annyit mondok, hogy ez az egyik legigényesebb küllemű kiadvány, amit valaha láttam, elmondtam mindent. És mindezt a „csináld magad!” (az elterjedt angol mozaikszóval: DIY) mozgalom keretein belül valósították meg! Az alábbi képen látható, ahogy a srácok épp a végső simításokat végzik a lemezek csomagolásán:

No de hogy kezdjek közelíteni a belbecs felé is, nézzük a stílust. A PRY saját zenéjét az alternatív metal/grunge crossover halmazokba sorolja, ami jól körülhatárolja az általuk játszott muzsikát. Az infólapon négy „hasonló zenekart” is megjelölnek, melyek közül három hatását én is mérvadónak érzem (Tool, A Perfect Circle, Alice in Chains), a negyedikkét megemlített Opeth-ét már kevésbé. Filip Maletić énekes témái, nyúlós, ide-oda tekeredő dallamai miatt a grunge nagyon adja magát, de zeneileg akadnak bőven progos, experimentális hangzatok is. Egyébként az általam már agyondicsért artworkért is Filip a felelős! Az általuk nem említett grunge/alternatív metal úttörőkön (Pearl Jam, Faith No More) és utódcsapatokon (Staind, Incubus, Deftones) kívül több magyar zenekarral is szellemi/zenei rokonságot érzek. Pl. Eclipse, Flop, Nomad, Shapat Terror, Angertea.
Vizuális, és tartalmi koncepció tekintetében viszont még a „nagyokon” is túltesz az újvidéki társaság! Önmagában is utaztató a zenéjük, de erre még ráerősítenek azzal, hogy a 10 dalt tartalmazó első korong booklet-je, és bevezető hangmontázsa egy szárazföldi, míg a kettes, 11 számos disc-é egy vízi közlekedési forma körül forog. Az előbbi a vonatozás (na itt kerülnek képbe a „vasutas” kollégák! :D), az utóbbi pedig a hajózás.

Pályaudvari zajokkal indul a Silhouette, majd befut a szerelvény (a vonatos grafika láttán egyből Stephen King: A Setét Torony-ciklusának egyik szereplője, Blaine, a Monó ugrott be) és bekúsznak Goran Zečević Tool-ízű basszusfutamai és Simon Zoltán technikás, sokszor törzsi jellegű dobolása. Árpád és gitáros társa Branislav Božanić hozzák a tördelt ritmusokat, sőt valmelyikük egy hangulatos szólót is megereszt. Filip a keményebb, karcosabb hangját is megvillantja, a la Anselmo, de általában a nyújtott vokalizálást (Staley-iskola) alkalmazza, ami miatt több dalban is hamiskásnak tűnik az éneke. Vagy nem csak tűnik? Mindenesetre engem nem zavar, mert bírom a stílusát.
Az ő orgánuma és a hangszeresek játéka egy olyan sajátos, gyakran hipnotikus, delejező, álmodozásra, merengésre késztető atmoszférát kölcsönöz a szerzeményeknek, ami kifejezetten ritka bemutatkozó albumok esetében!
A rövid, félperces, perces átvezetőket nem ők „fedezték fel“, de jól élnek az ezek adta lehetőségekkel. A 8 Circles már az EP-n is szerepelt és erre készítették anno az első hivatalos videoklipjüket:

Az egyes disc az ügyesen ritmizált, frankón lüktető Indigo Eyes-zal ér véget, hogy a hajókürt és sirálymoraj útjára indítsa a második etapot, melyet a Lake of Fortitude két része foglal keretbe. Bizonyos szempontból közegváltáson esünk át, a föld elem után a vízé lesz a terep, és elmondható, hogy a „vizes-blokk“ nótái másabbak. Kevesebb bennük a vadulás, a súlyos, döngölő riffek száma is alacsonyabb, viszont több az elringató, finom dallam, hangulat. Nagyobb teret kapnak a csilingelő és torzításmentes gitárok is. A lemez egészére áll, hogy nehéz lenne kiemelni 1 szerzeményt, mint legfogósabb, legslágeresebb darabot, hiszen egyben hallgatva leghatásosabb a Transcendent Iridescence. Vagy egységenként hallgatva. Ahol 1 egység=1 CD. Ugyanis a komplett, 100 perces album még az edzettebb emberkék számára is rágós falatnak bizonyulhat. Ismerkedésünk korai szakaszában én is úgy gondoltam, hogy a srácok beleestek a tipikus gyermekbetegségbe, azaz minden ötletet, témát rápakoltak bemutatkozó nagylemezükre, pedig a kevesebb több lett volna. Túl 7-8 meghallgatáson már nem így gondolom! Ugyanis nincsenek töltelékdalok, a színvonal, a minőség elejétől végéig magas. A megkapó hangulatról nem is beszélve!
Bár nem rögtön rögzülő, megadallamos, poposan fogós dalokban utazik a PRY, a Waves refrénje szinte már slágeres.

De nem szaporítom tovább a szót, hisz akinek felkeltette az érdeklődését ez az írás, az a srácok Bandcamp oldalán meghallgathatja, sőt meg is vásárolhatja a lemezt digitális formátumban. Aki viszont a fizikai, kézbe vehető változatra kíváncsi (amit nem győzök ajnározni!), érdeklődjön bátran a zenekarnál! Mondjuk a Facebook oldalukon keresztül.

Számomra a 2012-es év egyik legjelentősebb kiadványát szállította le a PRY, és ha azt nézzük, hogy ez egy bemutatkozó lemez, bele se merek gondolni mekkora zenekar lehet még belőlük! Megérdemelnék a sikert, én drukkolok nekik!